Az E.ON zsanai telepe. Jó üzlet lehet

Vicces helyszínen, egy augusztusi fesztiválon felgyűrt ujjú ingben vetette fel először Orbán Viktor az E.ON társaságainak visszavásárlását. Az ötletet sokan blöffnek vélték, ám az események azóta gyorsan követték egymást, múlt pénteken pedig a kormányfő és Johannes Teyssen, az E.ON elnök-vezérigazgatója szándéknyilatkozatot írt alá a csoport magyarországi földgázipari érdekeltségeinek az MVM-re való átruházásáról. Igaz, ez még csak egy jogilag semmire nem kötelező szándéknyilatkozat, nem egy vásárlás, ám a lendületes tervek szerint december közepéig lezárulnak a tárgyalások, és január végéig aláírják a felek a szerződést.

Az E.ON Földgáz Storage az elmúlt négy évben közel 48 milliárd forint adózott eredményt produkált, míg az E.ON Földgáz Trade ezalatt 25 milliárd forint adózott veszteséget „termelt meg”, részben a lakossági gázárak befagyasztásának köszönhetően. A sajtóértesülések által megszellőztetett vételár 800 millió euró, míg a német társaság 2,1 milliárd euróért vásárolta meg 2005-ben a Moltól a gázüzletágat. (Igaz, a gáztározó árát az is befolyásolja, éppen mennyi gáz van benne.) Az E.ON európai szinten is igyekszik megválni érdekeltségeitől, a szektort sújtó sorozatos kormányzati intézkedések hatására pedig jobbnak látta, ha távozik Magyarországról. Információink szerint a politikai árazású gázkereskedelemtől való megszabadulást egyáltalán nem bánják a németek. A gáztárazó kapcsán pedig elemzők arra hívják fel a figyelmet, hogy bár az E.ON annak idején megvette a Mol üzletágát, ám a stratégiai gáztározó feladatát mégis a magyar olajcég kapta meg, ezt német részről vélhetőleg nem tartották korrekt eljárásnak.



A Miniszterelnökség közleménye az ellátásbiztonságra hivatkozik a vételnél.
Politikai döntés született – értenek egyet a névtelenül nyilatkozó szakértők. Bár abban egyetértenek a megkérdezettek, hogy a vétel hatására nem csökkennek a gázárak, ám nem is nőnek, és ezzel már választást lehet nyerni.

Jelenleg Magyarország gázfelhasználásának fele a Gazpromtól érkezik hosszú távú szerződés keretében, ahol az ár az olajhoz van kötve. A 2015-ben lejáró hosszú távú szerződés újratárgyalásához már az MVM ül asztalhoz a Gazprommal. Jobb lesz vajon egy állami cég alkupozíciója az orosz multival szemben, mint az E.ON-é? A tárgyalási helyzet annak függvénye lesz, mennyire kiszolgáltatott Magyarország az orosz gáznak, sikeresen tudja-e diverzifikálni beszerzési forrásait.  „A regionális prioritásokat jobban képviseli majd a magyar kormány, mint például a Nabucco gázvezeték vagy az oroszok által tervezett Kék Áramlat építésének szempontjai” – teszi hozzá Miró József, az Erste Bank elemzője. Egy állami tárgyaló fél a többi orosz–magyar közös energetikai témát is, mint a paksi bővítés, összefoghatja.

Az állam az E.ON gázüzletágának birtoklásával nagy lépést tesz afelé, hogy a fedezeti szinteket befolyásolni tudja az ágazatban. A gázkereskedelmi piacon, ahol a nagy nyugati társaságok – ENI, RWE, GDF – vannak jelen, a legnagyobb szereplő az MVM kezébe kerül. Elképzelhető következmény, hogy az iparág versenyzői eladják a kezükben levő disztribúciós eszközöket, és kivonulnak – véli egy forrásunk. Ennek megágyaztak a kormánynak az energetikai cégeket sújtó intézkedései. A Robin Hood-adó, a helyi adó új, a nagy cégeknek kedvezőtlen szabályozása, a közműadó, a villanyvezetékek kötelező föld alá vitelének ötlete – a folyamatos hátrányos szabályokat a társaságok panaszai szerint nem kompenzálja semmilyen pozitív ösztönzés, beruházási kedvezmény. Nincsenek hosszú távú szerződések a magyarországi cégekkel, nem lehet innoválni és hosszabb távra tervezni, ami pedig az energetikában meghatározó szempont.

Egy törvényjavaslat a biztonsági gáztározókra az államnak elővásárlási jogot biztosítva zárná be a kört. Az E.ON-on kívül még a Mol rendelkezik ilyennel. A javaslat a lakossági fogyasztók érdekeinek védelmére hivatkozik, ám a gáztározás, ahogy az E.ON Földgáz Storage eredményei mutatják, jó üzletet hozna az államnak.