Svájcban, idegenforgalmi, hotelmenedzsment szakon tanuló, most első éves magyar diákok nemhogy tanulni nem akarnak hazajönni, de karrierjüket is Svájcban vagy Németországban képzelik el. A most 19 éves Gábor, Kitti és Viktor januártól gyakorlati idejüket töltik egy hotelben, havonta az adók, az egészségbiztosítás, a szálláshely és étkezés levonása után 1200 svájci frankot kapnak kézhez. Kezdő fizetésük 4 és 7000 frank között mozog majd, de nem pusztán a vonzóbb bérezés miatt maradnak kinn. „Égbekiáltó a különbség a magyar és a nyugati egyetemek képzési metódusa között” – mondják.

Míg augusztusban berzenkedtek a kemény munka ellen, mivel reggel 8-tól este 9-ig a konyhában vagy kis csoportokban kellett projekteken dolgozniuk, mára valamennyien azt mondják, teher alatt nő a pálma. Az Eduline információi szerint 2012-ben háromszor annyi magyar diák jelentkezett osztrák egyetemekre, mint korábban. A legtöbb felvételiző olyan szakot választott, amelyre itthon – a 2012-es keretszámvágás miatt – nem juthatott volna be. Ausztriában nincs tandíj, a beiratkozásért minimális összeget kell fizetni, s ha valaki részmunkaidőben munkát tud vállalni, nagyszerűen meg tud élni.

ELBOCSÁTÁSI LISTÁK
Hivatalos adatok szerint 2012-ben 32 ezerrel kevesebben jelentkeztek magyarországi egyetemre és főiskolára. Eközben a Széll Kálmán-terv jegyében tovább folytatódik a szektorból való forráskivonás. Az év végi 7,3 milliárd forintos zárolás még a legnagyobb egyetemeket is mellbe vágta. Szénszünetet rendeltek el, fejlesztéseket, programokat halasztanak el, van, ahol a bérek kifizetése is veszélybe került, s készülnek az elbocsátási listák. Szakértők szerint a magyar költségvetés felsőoktatási kiadásainak optimális méretéről hosszan lehetne vitatkozni. Hogy sok-e vagy kevés az állami ráfordítás, az attól függ, hogy mi a cél. A jó felsőoktatás mindig drága. „A Bonni Egyetem éves kiadási főösszege 168 milliárd forint, több, mint amennyit a magyar állam összességében a felsőoktatásra szánt 2012-ben, merthogy az 160 milliárd forint” – mutatott rá lapunknak egy névtelenséget kérő felsőoktatási szakértő.

Mint mondta, a felsőoktatásból bármennyi pénz kivonható, lehet kevesebb intézmény, oktató, képzés, kurzus, de tudomásul kell vennünk, hogy ez értelemszerűen alacsonyabb szintű tudományos és innovációs kapacitást, alacsonyabb minőségi színvonalat, gyengébb felkészültségű munkavállalókat eredményez. Álláspontja szerint 2013-ban tovább romlanak a feltételek, mivel újabb 23 milliárd forintot von el az állam. Az éves központi költségvetés kiadási főösszegéhez viszonyítva jövőre a felsőoktatásra csupán a támogatások 0,95 százaléka jut az idei 1,15 százalékkal szemben. (Összehasonlításképpen: 2008-ban az állami támogatás mértéke 216,4 milliárd forint volt, a központi költségvetés kiadási főösszegének 2,4 százaléka.)

IRÁNYÍTATLANSÁG
Talán a legfőbb probléma az, hogy a kormánynak nincs egységes jövőképe a felsőoktatásról. Míg a szaktárca, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a felsőoktatási államtitkárság a versenyképesség megteremtését hangsúlyozza, s ebbe az irányba tenne vagy tesz is lépéseket, a gazdasági tárca szeme előtt egyetlen cél lebeg: a költségvetési kiadások lefaragása, a hiánycél tartása. A szektor az ellentétes narratívák fogságában vergődik.

Az általános hiedelemmel ellentétben nem a kicsik isszák meg az elvonások levét, hanem a nagyok. Jelentősebb forrást ugyanis már csak a legnagyobb, a nemzetközi szinten is aktív egyetemektől lehet elvonni. Öt hazai intézmény kapja ugyanis az állami támogatások 55, tíz a 75 százalékát. A napokban bejelentett, 7 milliárd forintot meghaladó zárolás megosztása is azt mutatja, hogy elsősorban a nagyobb intézményeket érinti drasztikusan az elvonás. További gondot jelent, hogy a kormányzat az intézményektől várja a költségek megtakarítását, szakok, képzések, karok, adott esetben intézmények megszüntetését, illetve összevonását. A minisztériumok mindössze azzal „segítik” a hatékonyságnövelést, hogy egyre kevesebb pénzt biztosítanak. A felsőoktatás átalakításának komplex eszközökkel történő menedzselése – stratégia, tervezés, végrehajtás, kontrolling, monitoring – helyett az ágazati irányítás a forráskivonás eszközével próbálja kikényszeríteni az általa elvárt folyamatokat (megszűnés, összevonás, racionalizálás).

Szakértők szerint az egész folyamat leginkább problémás eleme az irányítatlanság. Megjósolható, hogy 2013-ban az intézmények harmada finanszírozhatatlanná válik, a további forráskivonás pedig egyértelműen tömeges elbocsátásokat eredményez. „Ez azért probléma, mert a felsőoktatás terméke tulajdonképpen az oktató. Egy-egy képzést, kart évtizedek alatt lehet csak felépíteni” – magyarázta egy ugyancsak névtelenséget kérő oktatáskutató, hogy nemzetgazdasági szinten ugyan 23 milliárd forint megtakarítást ér el a kormány, ám ez a haszon csupán ideig-óráig tart, a kár azonban évtizedek alatt sem szüntethető meg.

ELBALLAGÓK
A kabinet lapzártánk után döntött a jövő évre vonatkozó állami finanszírozású helyek számáról, amelyet elsősorban a kiadáscsökkentés miatt hajt végre. Messze nem indokolják a demográfiai folyamatok azt az erőltetett mértékű forráskivonást, amely 2010 után kezdődött. A lapunkhoz eljuttatott szakértői számítás szerint a közoktatásban tanulók száma 2009 és 2011 között 1,1 százalékkal csökkent, az érettségizőké pedig 5-tel. Ezzel szorosan együtt mozgott a felsőoktatásba jelentkező 18–19 évesek számának változása, amely 5,2 százalékkal mérséklődött. Ehhez képest az államilag támogatott keretszámok összességében 21 százalékkal csökkentek. „Az olló 2013-ban tovább nyílik, hiszen az új keretszámok már 31 százalékos csökkenést jelentenek a 2009-es évhez viszonyítva.

Ez a frissen érettségizett 18–19 éves korosztályt sújtja leginkább. A lapzártánk után tartott kormányülésen dőlt el, hogy tovább csökken-e 7-8000-rel az állami finanszírozású helyek száma. Ami biztos, hogy a közgazdász- és jogászképzés jövőre teljes egészében fizetős lesz. A legdrágábbak jelenleg 11 millió forintba (agrár- és orvosi terület osztatlan képzései), a legolcsóbbak 2,2 millió forintba (művészetközvetítés) kerülnek. A Diákhitel2 konstrukciója lehetőséget teremt ugyan bármekkora képzési díj kifizetésére, de milyen áron? Egy átlagos diplomás 3-5 millió forint adóssággal kezdi meg az életét úgy, hogy gyakorlatilag semmilyen fedezete és biztosítéka nincs a visszafizetésre. A Diákhitel2 hitelkalkulátora alapján 3 millió forint hitelösszeget 10 év alatt havi kb. 30 ezer forint befizetéssel tud törleszteni egy fiatal.