Egy brooklyni iskolában. A szegényebb negyedekben kevés a jól képzett tanár

Két ember szerelméről szóló fotókiállítás nyílt az idén New Yorkban. A Loving házaspár a hatvanas évek Amerikájában élt, kirekesztetten. 1959-ben Virginia államban ugyanis faji keveredés vádjával letartóztatták a fehér Richard Lovingot és feleségét, Mildredet. 25 év felfüggesztett büntetést szabtak ki rájuk, azzal a feltétellel, hogy haladéktalanul elhagyják Virginia államot. A házaspár hosszú évekig tartó jogi küzdelme ekkor kezdődött, s végül sok évvel később sikerrel zárult. Ebben nagy szerepet játszott, hogy a Martin Luther King vezette sikeres amerikai polgárjogi mozgalom közvetlen következményeként Lyndon B. Johnson amerikai elnök hivatali ideje alatt, 1964-ben elfogadták a polgárjogi törvényt (Civil Rights Act), amely megtiltott minden faji alapú diszkriminációt. 1967-ben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága (Supreme Court of the United States) is eltörölte a Loving házaspárra kiszabott büntetést. A Life magazin fotóriportját bemutató kiállítás a háromgyermekes házaspár mindennapi életébe enged betekintést.

KÍVÜLÁLLÓK
Jóllehet 1967-re jogilag nagyjából egy szintre kerültek az amerikai feketék (és más kisebbségek) a fehérekkel, a diszkrimináció – a korábbi gyakorlatnál szolidabb formában –  ma is tetten érhető. A szegényebb, főképp afroamerikaiak által lakott környékeken lévő állami iskolák oktatási szintje alacsony, a helyi lakosok adóiból finanszírozott intézmények nem képesek a jól képzett tanárokat odacsábítani. A problémát fokozza az e negyedekben igen gyakori bűnözés és kábítószer-használat is.

Emellett az elit magániskolák általában fenntartanak néhány helyet ösztöndíjasok számára, akiknek így nem kell fizetniük az évi több mint 10 millió forintos középiskolai képzést. Azok a fekete diákok, akik ily módon jutnak be ezekbe az intézményekbe, másfajta kihívással szembesülnek: az óriási vagyoni különbségek miatt rendkívül nehéz számukra a beilleszkedés. Ayinde Alleyne, aki a manhattani Trinity privát középiskolában tanul ösztöndíjasként, egy New York Times-cikkben arról beszélt, hogy állandóan szorongott fehér osztálytársai mellett. Sokkolónak találta, amikor társai négy együtt töltött tanév után is komolyan megkérdezték, velük tart-e hétvégézni a Bahamákra, 1300 dollárért, miközben családja még életében nem volt nyaralni. Ezek a fekete diákok a legszínvonalasabb oktatási intézményekben is kívülállónak érzik magukat: nem tartoznak teljesen a fehérek közé, ám a régi fekete közegben sem találják már a helyüket.

A feketék az amerikai felsőoktatásban egyébként korábban olyannyira alulképviseltek voltak, hogy ennek orvoslására John F. Kennedy elnök idején hatályba léptették az előnyben részesítést lehetővé tévő törvényt (Affirmative Action), amelynek értelmében a felvételi bizottságoknak a jelentkezők faji származását is figyelembe kell venniük a döntéshozatal során. (Az intézmény jogszerűségét jelenleg az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága tárgyalja – ha alkotmányellenesnek ítélik, az súlyos csapásként érintheti a fekete és spanyol ajkú kisebbséget.)

BÉRKÜLÖNBSÉGEK
Az afroamerikaiak hátrányos helyzete az iskolapadból kikerülve sem javul. Az Egyesült Államok Munkaügyi Statisztikai Hivatala (US Bureau of Labor Statistics) adatai szerint a munkanélküliség az USA-ban 7,8 százalék. Ám ennek mértéke a fehérek között 7,0, míg a feketéknél 13,4 százalék. A férfiak közötti különbség még jelentősebb, 6,6 és 14,2 százalék. A hetvenes évek eleji állapotok konzerválódtak: a feketéknél regisztrált munkanélküliség mértéke azóta nagyjából kétszerese a fehérek körében mértnek.

Ennek kapcsán persze kézenfekvő lehet arra gondolni, hogy képzettségbeli eltérés állhat a háttérben. Az Egyesült Államok Statisztikai Hivatalának (US Census Bureau) 2009-es adatai alapján az afroamerikai lakosság 18 százalékának volt legalább bachelor diplomája; a fehérek között ugyanez az arány 30 százalék. Az oktatásbeli különbségen alapuló elméletet alátámasztani látszik az a tény is, hogy az Egyesült Államokban az érettségivel nem rendelkezők között 11,3 százalék a munkanélküliség, míg az egyetemi diplomásoknál mindössze 4,1, így tehát előfordulhat, hogy a feketék pusztán a munkaerő-piaci törvényszerűségek áldozatai. Ám amikor az azonos iskolázottsági szinten lévő feketéket és fehéreket összehasonlítjuk, akkor is jelentősen magasabb a munkanélküliség az afroamerikaiak között.

A statisztikai hivatal adataiból az is kiolvasható, hogy egy bachelor diplomás fehér amerikai átlagosan 23 százalékkal többet keres azonosan képzett fekete kollégájánál. A fizetésbeli különbségek gyakorlatilag minden oktatási szintre érvényesek. A fehér amerikai családok éves átlagkeresete több mint 13 millió forint, a feketéké pedig alig haladja meg a 8 milliót.

Az amerikai Economic Policy Institute nonprofit agytröszt 2011-ben kiadott munkájában a jelenség legvalószínűbb magyarázatának a munkaerő-piaci diszkriminációt tartja. Sem a technikai képességek (hard-skills), sem a gyakorlati készségek (soft-skills) nem adnak ugyanis meggyőző magyarázatot arra, hogy a fekete férfiak miért ennyire felülreprezentáltak az alacsony bérű munkákban.


TOLERANCIA
A munkahelyen kívül, a párkapcsolatokban a jelek szerint sokkal jobb a helyzet. 2000 és 2010 között több mint 53 százalékkal nőtt a feketék és a fehérek közötti házasságok száma. Amerikában egyébként ma már minden tizedik heteroszexuális házasság két különböző fajú pár között kötődik. Jellemzően fehér férfiak és ázsiai nők, illetve fekete férfiak és fehér nők kötik össze életüket. A Pew Kutatóközpont (Pew Research Center) 2008-as felmérése alapján a legtöbb amerikai elfogadja a faji vagy etnikai vegyes házasságokat; a megkérdezettek több mint 60 százaléka azt sem bánná, ha egy saját családtagjuk döntene így. New Yorkban és Los Angelesben például fel sem tűnik, ha egy fekete férfi és fehér nő kézen fogva sétál az utcán. A déli államokban ellenben e tekintetben kevésbe nyitottak az emberek.

A feketék és fehérek közötti társadalmi egyenlőségtől persze még messze áll Amerika, de vannak pozitív irányba mutató jelek. Néhány évtizede még elképzelhetetlen lett volna, hogy egy fekete jelöltnek akár esélye legyen egy elnökválasztáson. Obama újabb győzelme azt bizonyítja, hogy a feketéknek van reményük a társadalmi felemelkedésre, igaz, még hosszú út áll előttük. Főleg az oktatásban kell felzárkózniuk – ehhez elengedhetetlen a folyamatos együttműködés a fehérekkel.