Mellbevágó adat, hogy a magyar nyelvű, legális forrásokból megszerezhető e(lektronikus) könyvek száma 5-6000 körül mozog, szemben az 50 ezerre becsült illegálissal. A kereslet és a kínálat között tátongó szakadékot tovább mélyíti, hogy a törvényes forgalomban lévő digitális tartalmak közül mindössze 2-3 tucatra tehető a sikerkönyv, viszont a kalózkiadványok között gyakorlatilag minden kicsit is keresett olvasnivaló megtalálható.

LELKES GIMNAZISTÁK
Bár az e-könyvek és a hozzájuk való olvasógépek népszerűsége sok helyütt a világban sebesen nő, itthoni használatuk mindeddig szűk körben maradt. A tavalyi közel 60 milliárd forint körül mozgó hazai teljes könyveladásból az elektronikusok részesedése elenyésző, még az 1 ezreléket sem éri el, de ott a szürkezóna az úr – tűnik ki a digitális kalózok belvilágában járatos Farkas István elemzéséből. Mint fejtegette, az áldatlan helyzet a magyar könyvpiac ellentmondásaiból fakad. A kiadók többsége elutasítóan, idegenkedve tekint az e-könyvre: tartanak a konkurenciájától, félnek, hogy digitális kiadásaik – mint a zeneiparban – a kalózok áldozatául esnek, s keveslik a rövid távon várható bevételt.

Csakhogy a lelkes digitális olvasóközönség eddig sem várt az előítéletes kiadókra. Amióta a megfizethető árú szkennerek megjelentek, úgy a kilencvenes évek közepétől kezdve, egyre-másra kerültek fel az internet nyitott vagy zárt megosztó zugaiba a sikerkönyvek kalózmásolatai, köztük a Harry Potter-sorozat, Garcia Márquez, Kurt Vonnegut, Dan Brown vagy Stephenie Meyer művei. És ha a kiadók követelésére be is zárt egy illegális tevékenységgel vádolt honlap, helyette rögvest megnyílt két másik.

EGYRE OLCSÓBBAK
Jól illusztrálja a kalózok fürgeségét a Harry Potter-sorozat. Egy-egy magyar nyelvű papírkönyv megjelenéséig az eredeti angolhoz képest fél év is eltelt. Ezzel szemben a brit papírkiadás után három-négy nappal már felbukkant a jó minőségű angol nyelvű kalózpéldány, négy-öt héttel később pedig a lelkes gimnazisták tollából a nem túl színvonalas fordítású illegális magyar. Mindemellett a kopírozókat nem valamilyen alantas feketézőként kell elképzelni – jegyzi meg a Dworkyll néven blogoló Farkas István. Szerinte e digitális szürkezóna tagjai jobbára nem a profitra, hanem az olvasás szenvedélyétől hajtva a kapós papíralapú könyvújdonságok másolására és azok netes csereberéjére hajtanak.

Ettől persze a kiadók még felbőszülhetnek, s jogosan. A szerzői jogokat is képviselő könyveseket tetemes veszteség érheti, elemi érdekük fűződik ahhoz, hogy a kiadott műveket ne ingyen töltsék le az olvasók, hanem fizessenek értük. Másfelől viszont a papíralapú könyvek alternatívájaként szolgáló e-olvasók átalakítják, legfőképpen mobilizálhatják olvasói szokásainkat. A vékony, pár tíz dekás masina memóriájába számítógépen át szinte egy egész könyvtár, több száz könyv belefér, és azok bárhol, bármikor felüthetők. Így aztán nem véletlen, hogy az élenjáró angolszász nyelvterületen – mindenekelőtt a Kindle márkájú olvasójáról ismert globális webáruház, az amerikai Amazon jóvoltából – már több e-könyv fogy, mint papíralapú.

Gépies olvasók
Már itthon is sokféle e-olvasó közül lehet válogatni, de a vásárlás előtt érdemes átgondolni, melyik internetes könyváruházból vásárolunk majd olvasnivalót, mivel az e-könyvek a szerzői jogok megőrzése érdekében másolásvédettek (DRM – Digital Rights Management). Ezeknek többféle fajtája létezik, a legelterjedtebb az úgynevezett Social DRM, a hazai könyves portálok ezt részesítik előnyben. A világ egyik legnagyobb könyváruháza, az Amazon viszont saját, zárt rendszert fejlesztett ki magának. Ezek MOBI- vagy PRC-formátumúak, és ha valaki nem Kindle olvasót használ, akkor külön szoftverrel olvashatók.
Abban a vitában, hogy a hosszabb digitális tartalmakat e-olvasókon vagy inkább táblagépeken lehet jobban olvasni, Barta Gábor, a mindkétfajta hardvert forgalmazó Koobe Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója az előbbi mellett teszi le a voksot. A 13–25 centiméter képátlójú olvasók elektronikustinta-kijelzőjén megjelenő szöveg olyan, mint a hagyományos könyveké, a táblák LCD monitorával szemben a képernyőben nincs háttérvilágítás, nem fárasztja a szemet, még erős fényben is jól olvasható. Az olvasógép ráadásul csak lapozáskor fogyaszt áramot, egyetlen feltöltéssel 8-10 ezer oldal is elolvasható. Az egyszerűbb típusok esetében az olvasnivaló számítógépről, USB-kábel segítségével tölthető fel, a drágábbakra vezeték nélkül (wifi és 3G) varázsolható a szöveg.Mindez azonban csak a mérleg egyik serpenyője, a másikban hátrányként szerepel, hogy az e-olvasók nem igazán alkalmasak a bonyolultabb tipográfiájú, rajzos-képes kiadványok megjelenítésére – hűti le a kedélyeket Földes László, a Kossuth Kiadó informatikai főszerkesztője. A technikai fogyatékosságok folytán az e-papír még nem tudja teljesen helyettesíteni a hagyományos könyvszolgáltatásokat, a Gutenberg-galaxisnak még koránt sincs vége.

A ma oly divatos e-média leginkább az egyszerűbb szerkesztésű (szép)irodalom kiadásának kedvez – mutat rá a szakember. Mindez találkozik a Kossuth Kiadó érdekeivel, a gond csupán az, hogy ma még az e-olvasók tábora túlságosan kicsi ahhoz, hogy számottevően hozzájáruljanak a Kossuth bevételeihez. Becslések szerint a könyvolvasó gépek állománya karácsonyra elérheti a 80-90 ezer darabot, az olvasásra szintén alkalmas táblagépeké pedig ennek háromszorosát.

A helyzet azonban az olvasógépek áresése folytán gyorsan elmozdulhat a tömegesebb piac irányába. Az iparág sikermasinája, a néhány éve még 100 ezer forint körül mozgó Amazon Kindle alapgép ára ma már 30 ezer forint közelébe zuhant. Kérdés persze, miképpen reagálnak majd a szűk és szegmentált magyar könyvpiacon tevékenykedő tőkeszegény kiadók, amelyek nemigen engedhetik meg maguknak, hogy nagyobb összegeket áldozzanak az e-könyv-szolgáltatások fejlesztésére.



MEGÉRI A BEFEKTETÉS
Ráadásul a tisztán e-kiadás sem olyan olcsó – magyarázza az irreálisan magas könyvárakat Csordás Attila, az eKönyv Magyarország Kft. ügyvezetője. Mint a papíralapúak esetében, a digitálisaknál ugyanúgy pénzbe kerül a jogdíj, a szerkesztés, a tördelés, az esetleges fordítás, a borítókészítés és a kiadói rezsiköltség. A raktározás-fuvarozás mellett egyedül a nyomdaköltség felejthető, amely a teljes kiadásokra vetítve 13-15 százalék lehet. A legolcsóbb megoldásnak a papíralapú könyvek e-kiadása mutatkozik. Ilyenkor a konvertálás költsége címenként 5-10 ezer forint, de a ráfordításokat mindenképpen tetézi, hogy az e-könyveket – egy abszurd uniós irányelv alapján – a legmagasabb, 27 százalékos áfakulcs sújtja, szemben a papíralapúak kedvezményes, 5 százalékos rátájával.

„Mégis megéri a befektetés, a legális változat megjelentetése – mondja Csordás Attila –, hiszen a sikerkönyvek mindenképpen megjelennek elektronikusan. Ha nem legálisan, akkor kalózverzióban. A kérdés csak az, hogy lát-e ebből hasznot a kiadó. Az árazás viszont a kalóztartalmak visszaszorítása miatt döntő fontosságú. Farkas István szerint az új kiadású bestsellerek árának legfeljebb 1500-2000, a régebbiekének pedig 500-1000 forintnak kellene lennie. Összehasonlításképpen: a ma egyik legkeresettebb mű, A szürke ötven árnyalata című erotikus lektűr az Ulpius Ház kiadó e-változatában 3000 forint.

Közben az is megeshet, hogy a könyves multik is szemet vetnek a magyar e-könyv-piacra, s korszerű szolgáltatásaikkal egyszerűen elsodorják a kivárásra játszó, tehetetlen hazai kiadókat. Erre utal, hogy az Amazon már regionális logisztikai központot nyitott Pozsonyban.