Nincs sok dolga a kormánynak az olyan befektetőkkel, amelyek idejönnek, gyorsan begyűjtik a támogatást, a profitot, majd elviszik. Orbán Viktor miniszterelnök ezzel a példával tett különbséget a célirányos szakképzésben is együttműködő Hankook és azon külföldi cégek között, amelyek nem számíthatnak a kabinet stratégiai partnerségére. Mindezt azon a parlamenti ünnepségen tette világossá, amelyen Lee Sang Illel, a Hankook Tire Kft. ügyvezetőjével aláírta a stratégiai paktumot a múlt héten.
A kormányfő, aki még egy tőkevonzó új angol nyelvű üzleti felsőoktatási intézmény alapítását is lehetségesnek tartja, ha ez a Hankooknak segítség, barátként tekint Dél-Koreára, ahogyan nyilván a Coca-Colára, a Richter Gedeonra, az Alcoa-Köfémre, a Daimler AG-re, valamint a Magyar Suzukira, amelyekkel korábban írt alá a Hankookéhoz hasonló szerződést. A Magyar Közlönyben pedig már az is megjelent, hogy a Microsoft is bekerül az elitkörbe.

Jó és rossz multik
A kiválasztottak listája alapján adódik a kimaradó cégvezetőket egyre jobban nyugtalanító kérdés: miért éppen velük borul össze a kormány? Például miért a Coca-Colával állapodott meg Orbán Viktor, ráadásul elsőként, miért nem a már a pártállamban idetelepült Pepsivel?
Októberben jelent meg az a kormányhatározat, amely felhatalmazza a miniszterelnököt, hogy a kabinet nevében hosszú távú partnerségi megállapodásokat kössön. „A következő években verseny indul a világgazdaságban kiemelt szerepet játszó cégekért. Azzal, hogy hazánk ezt a folyamatot elindította, versenyelőnyre tett szert” – szögezte le a kormányfő, mielőtt parolázott Forgó Bélával, az Alcoa-Köfém Kft. vezérigazgatójával. Arra az ünnepség vendégei sem kaptak egyértelmű választ, hogy a székesfehérvári nagyvállalatok közül a megtiszteltetés miért az Alcoa-Köfémet érte, miközben a társaság tavalyi nyereségét szinte teljes egészében felvette az amerikai tulajdonos. (Az adatsorokat lásd külön.)
Teljesített küldetés
A Microsoft Magyarországgal újabb szektor képviselője kerül be a stratégiai
körbe. Pusztán a számokat nézve furcsa a választás, mivel az idehaza eladott szoftverek ellenértékének egy része információink szerint eleve külföldi Microsoft-céghez folyik be, a tavalyi profitot pedig egy az egyben kifizette osztalékként a magyar leányvállalat. A másik oldalon ugyanakkor nagy összegű szoftveradományokkal támogatja a köz- és a felsőoktatást, valamint számos nonprofit szervezetet. A Tisztaszoftver program keretében tanulónként mintegy 600 forintért jogtiszta Windows-környezethez jutnak az oktatási intézmények. Közben a kormány nem sieti el a nyílt forráskódú szoftverek központi bevezetését, holott a politikai retorika ezt is erőltette az év elején. A jelek szerint tehát sikerrel jár Papp István, akit szakmai körökből származó információink szerint főként azért választottak a leánycég élére, hogy javítsa a vállalat állami kapcsolatait. Ezen a téren a polgármester, Cser-Palkovics András ünnepi nyilatkozata sem igazít el. E szerint a Köfém „egy nagy múltú, szép hagyományokkal rendelkező fehérvári cég, amely máig sok családnak biztosít megélhetést, és jelentős összegű helyi adót fizet be évről évre”. Ilyen vállalat szerencsére sok van még a város ipari parkjában, pláne országszerte. Vegyük például a magyar beszállítóknak hazai és nemzetközi piacot, dolgozóiknak megélhetést kínáló kereskedelmi láncokat, például a Tescót vagy a Lidlt. Mindkettő stratégiai fejlesztőprogramot indított a magyar beszállítók számának növelésére. Ám míg a Tesco hamarosan része is lesz a stratégiai kiválasztottak klubjának, a Lidl egyelőre nem, pedig Grósz Jenő, a Lidl Magyarország elnöke lapunkban arról beszélt (Hiba volt hallgatni – Figyelő, 2012/48. szám), szívesen kötne stratégiai partnerséget a kormánnyal.



NINCS INGYENGESZTUS
A kiválasztás szempontjairól kérdeztük a kormányszóvivői irodát, de lapzártánkig nem kaptunk választ. Amit tudni lehet, hogy a születőben lévő Audi-, Tesco- és Bosch-partnerség mellett várhatóan még jó néhány stratégiai partnerrel rukkol elő a kabinet a reménybeli 40-ig. Amint azt Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági államtitkár közzétette, a Knorr-Bremsével, a ThyssenKrupp-pal, a Bombardier-vel, a Nokia Siemensszel és az Opellel is tárgyalnak. Emellett úgy tudjuk, a Richteren kívül más gyógyszeripari vállalat is szerepel a leendő szövetségesi listán. A lista alapján mindenesetre egyértelmű az iparvállalatok túlsúlya, mutatva a kormányzat preferenciáit.

A menet azonban nem mindig könnyű, az Audi például már hónapok óta tárgyal a kormánnyal. Ez azt sejteti, hogy viták és alkuk eredménye egy-egy partneri paktum, amelyek szövegei a vállalásokban, részletekben térnek el. Némelyik kapcsán ezen ezen túl gentleman agreementre is utalnak az aláírási ünnepségen elhangzott ígéretek, mint a Suzuki számára megépítendő M1-es esztergomi autópálya-összeköttetés vagy a jövőbeli komáromi híd kapacitásának a bővítése.

Felrúgott alku
Egyes bankok nem kötöttek stratégiai megállapodást a kabinettel, ez ebben az ágazatban fel sem merült. Sajnos a pénzintézetek aligha gondolnak sok jót arról, mennyit ér a magyar kormánnyal kötött egyezség. A kabinet és a Magyar Bankszövetség 2011 decemberében állapodott meg arról, hogy a hitelintézetek különböző támogatásokat adnak a nehéz helyzetben levő devizahiteleseknek, cserébe a kormány nem vezet be újabb drasztikus banki adót. Azóta ezt a megállapodást a kabinet sokszorosan felrúgta, és nem is igyekezett palástolni morálisan is kínos, ráadásul az államba vetett bizalmat végletesen romboló magatartását. Duplájára-triplájára emelt tranzakciós illeték, előbb a szektorális különadó ígért elfelezésének elnapolása, majd a bankadó véglegesítése volt az újabb koporsószeg. A bankárok megdöbbentek, amit a Brüsszelre mutogató nemzetgazdasági miniszter arroganciája, illetve az a visszatérő üzenet is fokozott, miszerint a hitelintézetek csak ne sértődjenek meg, nekik aztán bőven van gyakorlatuk az egyoldalú szerződésmódosításban.A gesztusok persze nincsenek ingyen. Amint azt a miniszterelnök a Hankookkal kötött szerződés kapcsán közölte: „A stratégiai megállapodás szól a gyártásfejlesztésről, az innováció-kutatás-fejlesztésről, mi abban reménykedünk, hogy a jövőbeni terveikben jut Magyarországnak hely, és magyar mérnökök is részt vesznek a fejlesztésekben.” A gyártó ezen túlmenően vizsgálja a kapacitásbővítés lehetőségét is.
Az elvárások virágnyelven be is kerülnek a nem szokványos szerződésekbe. Informátoraink szerint a kormányzat csak a megállapodás szándékát közli a cégekkel, amelyek vállalásaikat maguk szövegezik meg. Erre utal az is, hogy az aláírt szerződésekben csak a céges vállalások olvashatók, „a kormány vállalja” szókapcsolat nem található, legfeljebb az, hogy „felhívja a figyelmet”, „kifejezi abbéli szándékát”.

Jogi szakértőnk az esetenként megmosolyogtatóan gyermeki szófordulatokon túl, mint hogy „a felek vitáikat… barátilag elvárható, tárgyalásos úton rendezik”, nem is érti, miért kell több, a nagyvállalati-kormányzati kapcsolatokban magától értetődő normát, például a „versenyképességet befolyásoló jogszabályok tervezetének véleményezését” külön kétoldalú megállapodásba foglalni, ez legfeljebb szándéknyilatkozatba való. Hacsak azért nem, mert nem tekintik magától értetődőnek, ami valóban jellemző a jelenlegi hazai állapotokra.

A sorok között megbúvó, nagyon is konkrét céges vállalásokat, illetve a kabinet segítségére való utalásokat láthatóan arra ügyelve írták bele, hogy ne verje ki az uniós versenyjogi szakértőknél a biztosítékot. Felmerülhet ugyanis, hogy a kormánnyal kötött kétoldalú céges megállapodások vállalásai burkolt kivételezésnek, támogatásnak minősülnek. Úgy tudjuk, a kabinet garantálta a szövetségre lépőknek, hogy a szerződések szövege harmonizál az uniós versenyjoggal. Bánki Orsolya ügyvéd, a TaylorWessing enwc nemzetközi ügyvédi iroda munkatársa szerint a Suzukival és a Richterrel kötött megállapodások esetében ez így is van. Ezek célja ugyanis a munkahelyteremtés az alulfoglalkoztatottság ellensúlyozására, illetve világszínvonalú fejlesztési és gyártási tevékenység kialakítása, továbbá az állami gyógyszerkassza tehermentesítése. Ezek pedig összhangban vannak a közösség céljaival.

Evidencia lenne
A legkonkrétabbnak látszó alkut eddig épp a Richterrel kötötte a kormány. A szövegben számos céges vállalás és kormányzati ígéret látható, többségében olyanok, amelyeket a felek vélhetően egyébként is teljesítettek volna. A Richter az esetek többségében szinte az egész ágazatot képviselve jutott egyezségre, hiszen a megfogalmazások szerint olyan elbírálást kap, amely a teljes magyar gyógyszergyártásnak előnyös. Ilyen a szektorális k+f kedvezmények megtartása, vagy hogy a Széll Kálmán-terv potenciális jövőbeni intézkedései a hazai gyártók versenyképességét nem rontják. Szakmailag az a legérdekesebb vállaláspár, amelyben a kabinet lényegében biztosítja a vállalatot a debreceni biotechnológiai üzem elvi támogatásáról.

Kiszámíthatatlanság ellen
A kormány és a magyarországi Bosch-csoport tárgyal a stratégiai megállapodásról – erősítette meg Ficzere Ferenc, a csoport kommunikációs igazgatója. A Bosch tevékenységét globális jelenléte miatt elsősorban a világpiaci trendek határozzák meg; a hazai Bosch-csoport is a világpiacra termel, így a belpolitikai és gazdasági intézkedések rövid távon alig befolyásolják a magyarországi döntéseket. A hazai gazdaságpolitikában tapasztalható kiszámíthatatlanság azonban nehézséget okoz, hiszen így kevésbé tud a csoport előre tervezni. Pedig a Bosch stratégiai céljai közé tartozik a hazai beszállítói arány megtartása, növelése, amely azonban gyáranként és időszakonként tág határok között változik. Emellett a csoport a jövőben is folytatja a mérnökképzés, a kutatás-fejlesztés támogatását és a mérnökszakma népszerűsítését.A Richter pedig konkrétan vállalja, hogy 2020-ig legalább öt, biológiai gyógyszerekkel egyenértékű, szabadalom által nem védett gyógyszert fejleszt ki. Ez a két elem természetesen nincs párba állítva a paktumban, és azt is csak valószínűsíteni lehet, hogy mindkettő amúgy is teljesülne. Ám az is igaz, hogy a gyár fejlődésének támogatása miatt – adókedvezmény vagy más forma választásával – elmaradhat állami bevétel, a bioszimiláris készítmények viszont a jövőben csökkenthetik a gyógyszerkassza kiadásait.
„A megállapodás azt jelzi, hogy a magyar kormány fontosnak tartja a céget, amely ezzel kiszámíthatóbb helyzetbe került” – mondja Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kormányzati és kommunikációs igazgatója. Márpedig a stabilitás kulcsszó a gyógyszeriparban, amelyet még az előző kabinet idején terheltek először szektorális adókkal.

Ebben az iparágban egy-egy új termék piacra dobásához hosszú évekre kell előre tervezni. Az állan-
dóan, előzetes érdemi egyeztetés nélkül változó környezetben, növekvő terhelés közepette a szebb napokat látott hazai gyártás vergődik. Ebben a helyzetben kell értékelni azt, hogy a kormányzat bizonyos cégeket megkeresett az ajánlatával. Ha a magyar gazdaság szereplői kiszámítható, átlátható, tervezhető viszonyok között tudnának működni, akkor a stabilitás elérése érdekében nem kellene különalkukat kötniük, hiszen a paktumok többnyire olyan vállalásokat tartalmaznak, amelyek normális európai gazdaságban evidenciák.

Szaporodó ráncok
A Magyar Suzukival kötött megállapodás – a cég számára elérhető támogatásokon, pályázati lehetőségeken túl – szintén kínál megoldásokat a konkrét, egyedi nehézségekre, például a javított esztergomi infrastruktúrával, a szállítási útvonalába eső Duna-híd kapacitásának növelésével. Igaz, ezen vállalások nemteljesítése esetére sem tartalmaz a megállapodás szankciót, csak „barátilag elvárható” rendezést.
Hasonló előnyökre nem vagy csak akkor számíthatnak a kevésbé szerencsés, a stratégiai körön kívül rekedt vállalatok vezetői, ha a kiemelt partnernek adott lehetőségre valahogyan rá tudnak csatlakozni.

Az információ-
hiány pedig szaporítja a ráncokat. Mások mellett Fazekas Endrét, a körből egyelőre kimaradó Sió-Eckes Kft. ügyvezetőjét is érdekelnék a kiválasztási szempontok. „A Sió-Eckes Kft. ugyan Magyarország legnagyobb, piacvezető gyümölcslégyártója, de három márkával valószínűleg nem voltunk elég érdekesek” – találgat az ügyvezető. Még akkor sem, ha a cég nem csak a jövőben kíván hozzájárulni a magyar agrárium fejlődéséhez, fennmaradáshoz – utal az ügyvezető a stratégiai partner konkurense terveire –, hanem már 35 éve ezt teszi. Jobb híján a Sió-Eckes csendesen megkötötte a saját „stratégiai megállapodásait” a magyar mezőgazdasággal már 1997-ben, amikor újraindította a gyümölcsfeldolgozást, és a mai napig a hazai őszi-, kajszibarack, körte, szilva, meggy egyik legnagyobb feldolgozója.

„Nagy a felelősségünk, hogy megőrizzük az utókornak az utolsó, még talpon maradt magyar gyümölcslémárkát, a Siót, ebben segíthetett volna a stratégiai partnerség a kormánnyal, de talán nem is tudják, hogy létezünk” – találgatja Fazekas Endre, miért nem méltányolja a kabinet a szektor derékhadát adó cégek teljesítményét.

UNORTODOX FORMA
Tarsoly József, a versenytárs Coca-Cola HBC Magyarország Kft. ügyvezetője a kabinettel négy hónapja megkötött megállapodásról azt mondja, hogy a közös gondolkodásnak, eszmecserének teremtette meg a kereteit. Emellett persze vállalásokat is rögzített a hazai beszállítók arányának növelésére és a magyar termékek exportpiacának bővítésére. A cég napjainktól teljes egészében magyar almából készült gyümölcslevekkel, -italokkal látja el a hazai piacot. A vállalás teljesítéséhez 7,5 ezer tonna magyar almából készült sűrítmény beszállítására kötött szerződést a vállalat, amely azt tervezi, hogy a környező országok piacait is magyar almából készülő gyümölcslevekkel látja el.

Az exportpiacok megnyitásával a most beszerzett mennyiség duplájára, évi 15 ezer tonnára bővülhetne a hazai termelőktől vásárolt alma mennyisége, 100 családnak megélhetést adva. A megállapodás fontos pontja a beruházásokról szóló is, mert Tarsoly József kiszámítható gazdaságpolitikai környezetet szeretne, hogy az éles nemzetközi versenyben esély legyen újabb beruházásokat Magyarországra hozni.
A paktumforma, az út unortodox, de ha ez az ára, hogy a saját üzleti céljaikhoz jobb gazdasági környezetet kereső nemzetközi csoportokat maradásra és fejlesztésre bírja, az szentesítheti az eszközt. Amúgy is, ahogyan azt Ficzere Ferenc, a Bosch-csoport kommunikációs igazgatója találóan megjegyezte, mérhető előnyöket majd a konkrét projektekhez kötődő megállapodásokban lehet csak látni.