Palagáz-kitermelés a tengerentúlon. Európa egyelôre csendes, de a varsói kormány elszántnak tûnik

Lemásolná az amerikai példát Lengyelország. Az Egyesült Államok utoljára az ötvenes évek végén volt önellátó energiából, ehhez azonban ismét közel kerülhet, köszönhetően a palagáznak. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) friss jelentése alapján a hatalmas ország gázfogyasztását már majdnem fedezi saját kitermelése, s 2035-re egész energiafelhasználásában önellátó lesz. Optimisták szerint akár hamarább. Az IEA az is jósolja, hogy 2020-ra az Egyesült Államok lesz a világ legnagyobb olajtermelője.

Vízzel, zajjal
A palagáz kitermelését a technológiai fejlődés tette lehetővé. Noha az első kutat közel kétszáz éve fúrták, igazán csak az 1980-as években indult be a bányászat, az Egyesült Államokban. Míg a hagyományos földgáz nagy, összefüggő buborékokban található, a palagáz az apró szemcsés, üledékes kőzetek réseiben „lapul”, 1–6 kilométerrel a földfelszín alatt. Feltárásához először függőlegesen mélyre lefúrnak, majd innen vízszintes fúrásokat kezdenek. A kőzetekbe a hidraulikus repesztés során nagy mennyiségű vizet, homokot és vegyszert fecskendeznek, szétroncsolva a palarétegeket, s így szabadítva ki a bennük rejlő gázt. A környezetvédők a bevitt mérgező vegyszerek miatt a talajvíz elszennyeződésétől tartanak, de fokozott földrengésveszélyt is szoktak emlegetni a technológia kapcsán. Ugyanakkor a Figyelő által megkérdezett szakértők a természetvédelmi problémákat megoldhatónak tartják: a technológia még fiatal, fejlesztésével kiküszöbölhetők ezek az aggályok.
Az viszont biztos, hogy a palagáz kitermelése jóval megterhelőbb a földfelszínre nézve, mint a földgázé. Utóbbinál egy teljes mezőn elegendő 6-8 fúrás, míg a palagáznál négyzetkilométerenként 20-ra is szükség lehet. Több tucat kamion pumpálja be hektoliterszám a vizet a furatokba, a repesztés pedig hatalmas hanghatással jár. Mindez Amerika néptelen rónáin nem okoz gondot, de sűrűn lakott vagy mezőgazdasági művelésbe vont területeken nem igazán barátságos eljárás.Az elmúlt években elszabadult árak miatt ugyanis megérte kitermelni az olyan nehezen hozzáférhető energiahordozókat is, mint a palakőzetekben rejlő olaj és gáz, s erre új technológiákat fejlesztettek ki.
A palagáz kinyerését (a technológiáról lásd a keretes írást) két évtizede kezdték el Amerikában. Ma már ebből fedezik a gázszükséglet 23 százalékát, s az előrejelzések szerint e ráta az évtized végére 64 százalékra emelkedhet. A bőség nyomán a gázár 2008 óta az ötödére esett, s ma világszerte az Egyesült Államokban a legalacsonyabb.

FÖLD ALÁ CSÁBÍT
Ami Európát illeti, a lengyel kormány is határozott politikai akaratot mutat a palagáz kitermelésére, 2013 és 2016 között 50 milliárd zloty (15,5 milliárd euró) értékű befektetést tervez az ágazatba. Az ambició-
zus tervek szerint 2015-re el is indulhatna a kitermelés. A befektetőket adókedvezményekkel, vonzó szabályozási környezettel igyekeznek a föld alá csábítani. A varsói kabinet és az energetikai szektor képviselői kedden (lapzártánk után) hazánkban is bemutatták terveiket a nyilvánosságnak, illetve az érintett magyarországi miniszté-
riumoknak, energetikai vállalatoknak és kutatóknak.

Lengyelország évi gázfogyasztása egyébiránt 14,4 milliárd köbméter, ebből jelenleg 9,2 milliárd érkezik orosz importból, további 1 milliárd Németországból (de közvetve szintén a Gazpromtól), s 4,2 milliárd köbméter a hazai forrás. A palagáz kitermelése jóval munkaigényesebb a földgázénál, több kutat kell fúrni; a szektor nagy számban foglalkoztat szakképzetlen munkaerőt. Az olcsó energia Amerikában meglódította az ipari termelést, különösen az olyan áramigényes ágazatokban, mint az alumínium-, acél- és üveggyártás. A PKN Orlen lengyel olajipari nagyvállalat elemzése szerint náluk a palagáz 2019 és 2025 között félmillió új munkahelyet teremtene, és 0,8 százalékponttal lökné feljebb a GDP-t.

ELTÉRŐ KŐZETEK
Európa az IEA becslései szerint 15 ezer milliárd köbméteres palagázkészlettel rendelkezik. „Palagáz szinte mindenhol van; a kérdés az, hol lehet gazdaságosan kitermelni, s milyen egyéb gázokkal társul” – magyarázza Zsoldos István, a Mol-csoport vezető közgazdásza. A technológiát, a helyi geológiai viszonyok függvényében, mindenütt „újra fel kell találni”. Az eddigi tapasztalatok szerint az európai kőzeteket nem olyan könnyű repeszteni, mint az amerikaiakat. Egy fúrás költsége a tengerentúlon 2-3 millió, míg az öreg kontinensen 7-8 millió dollár. A lengyel lendületet is megtörheti, ha kiderül, hogy nem lenne gazdaságos a kitermelés.

„Lengyelországban politikai érdek fűződik a palagáz hasznosításához. Még ha drágább is lesz a kitermelés az orosz importgáznál, mellette szólhat, hogy segíti függetleníteni az országot a Gazpromtól” – véli Pletser Tamás, az Erste Bank elemzője. A kontinens másik nagy gázmezője egyébként az orosz függőségtől szintén szabadulni vágyó Ukrajna alatt található, ahol ugyancsak ösztönzik a készletek feltárását.
Európa többi része viszont egyelőre óvatos a palagázzal kapcsolatban. A lehetséges környezeti veszélyek miatt kitermelési tilalom van érvényben Romániában, Bulgáriában, Németországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában, Csehország pedig moratóriumot tervez életbe léptetni.

A zöldaggályokat azonban lassan legyőzik a gazdasági megfontolások. A londoni kormány éppen engedélyezni készül, hogy Nagy-Britannia területének kétharmadán kutassanak palagáz után. George Osborne pénzügyminiszter sajtójelentések szerint hivatalt hozna létre a termelés koordinálására. A sűrűn lakott Európában azonban – Amerikával ellentétben – ellenérzéseket kelt az eljárással járó nagy zaj és felfordulás is.

„A következő tíz évben legfeljebb pár tízmilliárd köbmétert termelnek ki Európában” – vetíti előre Zsoldos István. A kutatás elkezdésétől a gáz felhozásáig 8-10 évre is szükség lehet; még az igen elszánt lengyel kabinet is csak az évtized végére várja a startot. A Mol szakértője szerint a kontinens gázpiacát más tényezők alakítják a következő években. A helyben termelt palagáznál nagyobb hatása lehet az Amerikából ide szállítottnak. A gáz világpiaca a következő évtizedben alakul ki, ez várhatóan segít mérsékelni a hatalmas árkülönbségeket is.

Jelenleg adott mennyiségű (egymillió úgynevezett brit hőegységnek megfelelő fűtőértékű) gáz ára az Egyesült Államokban 3, az európai azonnali piacon 9, Ázsiában pedig 17 dollár.
Már kész a technológia a cseppfolyósításra és szállításra, ám még súlyos beruházások szükségesek világszerte a cseppfolyósított gáz (liquefied natural gas – LNG) termináljainak létrehozásához. Lengyelországban 2014-ben készülhet el a térség első ilyen objektuma, amely évi 5 milliárd köbméternyi, hajón érkező LNG-t lesz képes cseppfolyósból visszaalakítani. Az olcsó gáz Amerikában kiszorítja az erőművekből a szenet, amelyet így Európa olcsóbban kap meg. Az erőművi termelésben pedig a szén versenyez a gázzal, utóbbi árát is lenyomva.



KÍSÉRLETI TEREP
„Lengyelország kísérleti terep Európa számára” – hívja fel a figyelmet Pletser Tamás. Vagyis ha fejlődik a technológia, és sikerül megoldani gazdaságosan a kitermelést, akkor a tapasztalatok esetleg nálunk is hasznosíthatók lesznek. Itthon Makó közelében 2007-ben kezdődött egy márgagázmező kutatása, ám magas volt a kéntartalom s nehéz a repesztés. Végül az ExxonMobil – 75 milliárd forintos befektetést hátrahagyva – kiszállt, de a terület tulajdonosa továbbra is folytatja a vizsgálatot. Biztatóbb a derecskei térség feltárása, ám ott csak évi 1-2 milliárd köbméternyi kitermelhető gázt sejtenek.

Magyarország szempontjából a hazai gázkitermelésnél nagyobb jelentősége van az észak–déli európai gázfolyosó létrejöttének. A 2015-re tervezett szlovák–magyar összeköttetés jobban bekapcsolná az országot a kontinens gázpiacába, s enyhítené függőségünket a Gazprom által szállított energiahordozótól. Minél több egyéb forrásból kaphatunk gázt, annál kedvezőbb lesz az alkupozíciónk a 2015-ben lejáró hosszú távú gázszerződés megújításakor. A gázforradalom megdöntötte a gázárak olajhoz való kötését is, amellyel az orosz multi még mindig szereti számolni eladási árait. Nem véletlen, hogy a Gazprom nem lelkesedik a palagázért, s környezeti és egyéb szempontokra hivatkozva igyekszik támadni az új eljárást.

Lengyel palagázhelyzetkép

KÉSZLET
A lengyel palagázkészlet nagyságáról igen széles sávban, 38 milliárd és 5 billió köbméter között szóródnak a becslések. Az ottani állami földtani intézet 346–768 milliárd köbméteres tartományt valószínűsít.

ÜTEMEZÉS
A kormány célja az, hogy a kutatási fázist követően 2015-ig kezdődjék meg az ipari kitermelés, s 2020-ig 10 milliárd köbmétert hozzanak is felszínre.

KUTATÁS
A készletek feltárására eddig 19 vállalat összesen 111 kutatási koncessziót kapott. Az érintettek 33 kutat már kialakítottak, s ezt a számot 2021-ig 309-re tervezik növelni. Koncesszióval jelenleg néhány nagyobb európai cég (például a francia Total, a brit Cuadrilla és az olasz ENI), három lengyel vállalat (PGNiG, Orlen Upstream, Lotos Petrobaltic), továbbá négy amerikai (Chevron, Marathon Oil, BNK Petroleum, Conoco Phillips) és három kanadai (Talisman, Nexen, LNG Energy) társaság rendelkezik, de akadnak ausztrál és japán szereplők is.

KITERMELÉS
A palagáz kitermelésére egyelőre nem adtak ki koncessziót. Ez a fázis csak a kutatás befejezése és a készletek pontos felmérése után kezdődhet meg.