Az orosz disszidensek támogatása, az emberi jogi érvelés erősítése a nyugati külkapcsolatokban azonban Putyin malmára is hajthatja a vizet, kompromittálva az orosz ellenzéki mozgalmat. Lilja Sevcova orosz politikai szakértő a The Moscow Times oldalain megjelent cikke szerint az új nyugati stratégiának figyelembe kell vennie mindezt, miközben rengeteg múlhat azon is, hogy az orosz ellenzék milyen célokkal indít harcot a regnáló politikai rezsim ellen.

Szeptemberben az Európai Parlament határozatban ítélte el a politikailag irányított orosz bírósági döntéseket, októberben pedig az Európa Tanácsnak javasolta, hogy állítsa össze, az orosz politikai disszidensek névsorát tartalmazó ún. Magnickij-listát. Novemberben az Egyesült Államok Képviselőháza már elfogadta a hasonló tartalmú Magnickij-törvényt, a német Bundestag pedig határozatban ítélte el az emberi jogok megsértését és a civil társadalom elleni támadásokat Oroszországban. Ezzel fordulat kövekezhet be az amerikaiak által folytatott befogadó politikának, vagy a németek által hangoztatott „modernizációs partnerségnek" hívott külpolitikai irányban.

A szándék ellenére Washingtonban és Berlinben továbbra is a pragmatikus külpolitikai irány marad az uralkodó, főként azoktól az üzleti köröktől ösztönözve, akiknek érdekükben áll a jelelenlegi status quo fenntartása. Moszkva pedig továbbra is belpolitikai népszerűsége növelésére fogja használni a Nyugat-ellenes retorikát.

Sevcova szerint az amerikaiak a Magnickij-törvénnyel egy új egyensúlyi helyzet kialakítására törekszenek, amely szerint az Egyesült Államok által nyújtott előnyöket az orosz rezsim otthoni politikájától teszik függővé. Németország pedig, ahogy ezt Merkel kancellár novemberi látogatásán is nyilvánvalóvá tette, az orosz politikai vezetés mellett fenntartja jó viszonyát az ellenzékkel is. Utóbbi inkább a német közvélemény felé tett gesztusként értékelhető, miközben az ellenzék tagjait kiteszi a Nyugat-ellenes propaganda veszélyeinek. A Putyin-rezsim politikája várhatóan nem változik, míg az ellenzékre továbbra is a politikai üldöztetések sorsa vár, és nyugaton nagyra becsült reprezentánsait, mint Mihail Kaszjanovot, Garri Kaszparovot, vagy Borisz Nemcovot továbbra is korlátozhatják kiutazásukban.

Oroszország továbbra sem enged majd senkit beavatkozni belpolitikájába, és folytatja a sajátos orosz út, az irányított demokrácia rendszerének kiépítését. Ez a külpolitika a szovjet hidegháborús elvek felélesztését jelenti, két nagy eltéréssel. Moszkva ezúttal a Nyugat feltartóztatásának finomabb formáit alkalmazza a nyílt konfrontáció helyett, illetve az orosz elit továbbra is a nyugati üzleti élet integráns részeként fog viselkedni. A Nyugat politikája azonban azzal jár, hogy megosztja az orosz elitet egy nyitáspárti és egy izolációs táborra. Sevcova szerint egyik út sem kívánatos Oroszország számára. Az azonban csak az ellenzéki eliten múlik, hogy meg tudja-e teremteni a jogállamiság feltételeit, vagy továbbra is a korrupt üzleti elit szabályai szerint játszik majd.

Lilja Sevcova kremlinológus, a Carnegie Endowment for International Peace főmunkatársa. Eddig számos kötetet publikált a poszt-kommunista Oroszország hatalmi politikájáról, elitjeiről, és a nyugati-orosz kapcsolatokról.