Annak idején Horn Gyulával mesélték a viccet. A mostani egyetemisták óvodások lehettek akkoriban, így közülük talán kevesen értik, mi lehetett olyan mókás ezen. Most azonban éppen e logika mentén járatja a bolondját velük az oktatási kormányzat. 

Az állami ösztöndíjas keretszámok az elmúlt két évben 56 ezerről  alig 32 ezerre csökkentek, a 2013-as tanévben pedig csupán  10 480 diák tanulmányait finanszírozza az állam. A többieknek fizetniük kell: 46 ezren részösztöndíjasként vagy önerőből tanulhatnak a hazai felsőoktatási intézményekben. Lapzártánk után, szerdán még tárgyal ugyan a kormány a keretszámokról, ám észérvek, gazdasági számítások helyett a hivatalos megszólalóknak első körben mindössze egy Milyen tandíj? típusú visszakérdezésre futotta.

A tavalyi negyedikesek arcába a felsőoktatási jelentkezési határidő előtt pár héttel csapták az államilag finanszírozott helyek drasztikusan csökkentett számát. Aztán jöttek az egyetembezárásokról szóló hírek, az év végi hétmilliárdos zárolás, majd a keretszámok ismételt húzása. A jelek szerint e trendből s a kapcsolódó kommunikációból az érintetteknek egy emberként lett elegük. A hét eleji híd- és épületfoglalásokról, ülősztrájkokról és tüntetésekről szóló hírek közül is kiemelkedik a HÖOK-elnök indoklása arról, miért nem megy el Balog Zoltán miniszterhez tárgyalni. Nos, Nagy Dávidék mindenekelőtt az oktatásban érintett többi szakmai szervezettel szeretnének egyeztetni. Nem oszthatók meg. 

Diákhitellel a tanulás lehetősége mindenki számára elérhető – biztatnak  az illetékesek. Azon, hogy az érintettek kedélyeit borzolja az érvelés, nincs mit csodálkozni. A mostanában érettségizők szüleinek egy jelentős része – svájcifrank-hiteles érintettség miatt – az újabb eladósodás gondolatától is elhűl. Többmilliós adóssággal nekivágni az életnek csak akkor vállalható, ha egy prosperáló gazdaság munkaerőpiacára tervez valaki kilépni. A hazai sajnos nem az, de az európai sem: a bizottság egy a napokban bemutatott akciótervvel igyekszik megoldást találni  az immár minden negyedik fiatalt érintő munkanélküliség problémájára.

A változtatások emellett felgyorsítják a társadalom kettészakadását. Aki nem kerül be államilag finanszírozott helyre, az szociális támogatást még abban az esetben sem kaphat, ha halmozottan hátrányos helyzetű, ráadásul ösztöndíjra sem jogosult. „Arról van szó, hogy akik szegények, azok nem fogják tudni kifizetni a tandíjat a gyermekeik számára. Az ország jövője ma az országban meglévő tudás mennyiségétől és minőségétől függ, és ahogy megy előre az idő, ez egyre inkább így lesz” – mondta Orbán Viktor 2008-ban. S azóta csak ment előre az idő.