Tiltakozó alvállalkozók Szegeden. Bottal üthetik a pénzük nyomát

Ma Magyarországon csupán a számlák 56 százalékát fizetik a cégek határidőre. Ez elvben javulást mutat az egy évvel korábbi 52 százalékhoz képest, ám ennek inkább az az oka, hogy egyre többen kérnek vevőiktől előrefizetést. A Bisnode csoport fizetési tapasztalatok programja szerint – amely évente több millió számlára támaszkodva vizsgálja a fizetési szokásokat a cégvilágban – az elmúlt 12 hónapban nőtt az átlagos pénzhez jutási idő. Talán ez is magyarázza, miért van az, hogy ma pénzt senki nem rak az építőiparba, az sem, aki korábban onnan szerezte vagyonát. Csak azok a vállalatok stabilak, amelyek nagy tartalékokat halmoztak fel, és valahogy levetkőzték a jelentősebb pénzügyi problémáikat. Sok cégről választottak le például olyan vállalkozást, amelybe problémás ügyet, némi adósságot, esetleges közbeszerzési tiltást temettek el. Ennek fényében nem csoda, hogy a generálkivitelezők csak egy szűk körének van banki finanszírozása. Nekik egyszerűbb az életük, a megkötött szerződésre ad a pénzintézet folyószámlahitelt, ők tudnak fizetni a beszállítóknak. Ha viszont ilyennel nem rendelkezik a fővállalkozó, akkor egyetlen finanszírozási eszköze van: a beszállítók késedelmes és csökkentett kifizetése.

LYUKAS KONSTRUKCIÓ
Amint megindul egy – sokszor áron alul elvállalt – építkezés, a legérdekesebb kérdés az, hogy a beruházó, például egy önkormányzat, befogadja-e a számlákat, vagyis elfogadja-e a teljesítéseket és milyen arányban. Ha a műszaki ellenőr csak 70 százalékot fogad el, akkor a generálkivitelező erre tud számlát benyújtani. Hogy lehet ezt áthidalni? A finanszírozás legegyszerűbb formája, hogy ha valakinek van egy teljesítési igazolása, és tudja, hogy 50-70 napra kapná meg a pénzét, elviszi egy faktorcéghez a számlát. Azonnal pénze lesz, de kevesebb. Ahhoz, hogy ne ő járjon pórul, a faktordíjnál nagyobb összeget le kell vonni az alvállalkozótól. Erre több megoldás is van: vagy befogadja a számlát a beszállítóktól, és azt mondja, hogy 60 napra fizet, vagy megy a pénz 10 nap múlva, de 5 százalék diszkonttal.

A legrosszabb az, ha a generálkivitelező faktoráltatja a számlát, és ugyanúgy nem fizet senkinek, mert kénytelen a korábbi lyukakat tömködni. Vagy éppen előtartalékol, mert anyagokat, szolgáltatásokat kell előfinanszírozni. Az építkezéseknél ugyanis a korai fázisokon van a nagy haszon – például a földmunka nyereségtartalma a legnagyobb –, ezekből kell a későbbi problémákra tartalékolni, illetve az olyan alacsony marzsú részekre félretenni, mint a gépészet. Az alvállalkozók mindenesetre kevés pénzt látnak az első fázisokból.

BALEK MINDIG AKAD
Ahogy halad az építkezés, egy további gond jelentkezik. Kezelni kell a fordított áfát, ami amúgy nagyon pozitív állami kezdeményezés: ne kelljen olyan összeg után adót befizetni, amelyet még nem kapott meg a vállalkozó. Csakhogy míg a generálkivitelező nem számláz áfásan a beruházónak és az alvállalkozó sem a generálkivitelezőnek, az anyagoknál már ott van a 27 százalékos áfa, ezt nem tudja az alvállalkozó finanszírozni. Így jellemzően az áfát beépítik a költségekbe, a bruttó lesz a nettó ár. Aztán haladnak szépen tovább, telik-múlik az idő, jönnek a többletköltségek és -problémák.

Újratermelődő lánctartozás
Jellemző problémák és következmények

Munkazárás, elszámolás
A teljesítés részleges elismerése a megrendelő részéről
Gyenge kivitelezés, határidő be nem tartása
Időhúzás, alvállalkozói számlák be nem fogadása, késő és töredékes kifizetés
Csődbe menő alvállalkozók, forráshiányos generálkivitelezők
Bedőlt és a problémákat felszívó vállalatok sorsára hagyása (cégtemetők)

Folyik a munka
Alacsonyabb haszonkulcsú munkafázisok
Többletköltségek és -problémák
Tartalékok hiánya
Újabb levonások az alvállalkozóktól, többük levonul

Munkakezdés előtt
Korábbról hozott hiányok
Fővállalkozó banki finanszírozás nélkül
Megrendelő (például önkormányzat) önerő nélkül
Áron alul elvállalt projekt
Megrendelői kontroll hiánya

Elkezdődik az építkezés
Gyorsabban kell pénz, mint ahogy beérkezik
Előtartalékolni kell a későbbi munkákra
Számla faktoráltatása
Alvállalkozók legfeljebb részleges kifizetéseErre már nem tartalékoltak, végül mindig az alvállalkozókon csapódik le minden, mert a közbeszerzéseknél nagyon nehéz többletköltséget elszámolni. Az alvállalkozó már az anyagot sem tudja megvenni; ha nem kapja meg a pénzét két-három hónapig, abbahagyja, levonul. Tíz éve halljuk, hogy már senki nem megy be a projektekbe olcsón, senki nem vállal kockázatot, de aztán mindig van egy balek. Azok a generálkivitelezők, amelyek már szinte mindenkit átvertek, még mindig találnak alvállalkozót. Ha az kidőlt, jön egy új csapat. A régivel lezárják a történetet: csökkentett kifizetésben állapodnak meg, vagy pereskednek, előfordul a biztonsági csapatok összetűzése is.

A HELYZET ELDURVUL
Közben szorít az idő, nőnek a költségek, kevesebb marad a bevételből. A legnagyobb baj akkor van, ha valami megakad, műszaki, finanszírozási probléma támad, mint például a 4-es metrónál. Ez még egy nagy cég számára is nehezen kezelhető helyzet, a legkedveltebb alvállalkozók felé is több hónapos tartozások gyűlnek fel. Miután elkészül a nagy mű, a generálkivitelezőnek az elismert teljesítésből vissza kell tartani a saját nyereségre, garanciális javításokra, és csak az így csökkentett összeget tudja az alvállalkozók kifizetésére fordítani. Ha ez kevesebb, mint az alvállalkozói követelés – nagyon gyakran az –, minden eszközt bevet, húzza az időt, nem veszik fel a telefonokat. Van, aki a számlabefogadást tolja el, utána időben fizet, van, aki könnyebben fogad be, de csúszva fizet.

EGYRE KEVESEBB MARAD
Az osztozkodásnál nagyjából az a gyakorlat, hogy a fővállalkozó a megmaradt pénzt egyenlően teríti szét a beszállítók között, függetlenül attól, hogy azok mit, milyen minőségben végeztek el. Például marad 300 millió forint, de van rá 600 millió alvállalkozói számla, mindenki kap 50 százalékot. Ilyenkor vagy megegyeznek, elosztják a pénzt, ha viszont nincs megállapodás, marad a marakodás. Az alvállalkozók közül van, aki nullával megy el, van, aki többet harcol ki. Csak az marad talpon, aki végig tudja csinálni ezt a teljesen etikátlan, gyomorforgató folyamatot.

Beszédes számok

56 százalék: ma Magyarországon csupán a számlák ennyi százalékát fizetik a cégek határidőre. Egy évvel korábban ugyan még ez 52 százalék volt, ám ennek inkább az az oka, hogy egyre többen kérnek vevőiktől előrefizetést.
52 nap: ennyi ma az átlagos pénzhez jutási idő, míg egy évvel korábban 49 nap volt.
23 nap: ennyi az átlagos fizetési késedelem az egy évvel korábbi 20 nap helyett. Azaz akik eleve késve egyenlítik ki számláikat, azok egyre több napot csúsznak a fizetéssel.

Az átlagon belül:
25 nap: az építőiparban ennyi a számlafizetési késedelem.
29 nap: a gépjármű-keres-kedelemben egy év alatt 4 nappal, ennyire nőtt a számla kiegyenlítési késedelem.
34 nap: a már hosszú ideje nagy késéssel fizető papíriparban egy év alatt romlottak ennyire a mutatók a korábbi 29 napról.

Forrás: Bisnode csoportAz alvállalkozók is megérzik a késedelmes kifizetéseket, és bár elméletben a fővállalkozó végszámlája csak akkor egyenlíthető ki, ha alvállalkozóit kifizette, ennek ellenőrzése sok esetben meghaladja a megrendelők kapacitását. Mivel ez az építési törvényben található szabály csak a végszámlára vonatkozik, az akár évekig zajló beruházások során komoly finanszírozási nehézségei lehetnek az alvállalkozóknak. Továbbá csak a fővállalkozóval szerződéses viszonyban lévő cégek esetén jelent segítséget a szabály, a hosszú lánc végén lévő kisvállalkozások ezután is sokszor csak futhatnak a pénzük után, továbbra is eltűnhetnek cégek a hosszú láncolaton belül.

KÜLFÖLDRE MENNEK
Az építőipar minden nyűge benne van abban is, hogy sok befektető ma már saját generálkivitelezővel és műszaki csapattal dolgoztat. Mucsányi Zoltán, az Oppenheim Ügyvédi Iroda partnere pedig arról számolt be, hogy sok építőipari ügyfelük külföldön próbál terjeszkedni, s elsősorban Németországban és Ausztriában kiírt tenderekben való részvételhez kérnek támogatást tőlük. Azt tapasztalják ugyanis, hogy ezekben az országokban a hazai beszerzéseknél szerzett tapasztalataikhoz képest valóban tisztábbak és átláthatóbbak a viszonyok, és még külföldiként is esélyük van a kiírások megnyerésére.

Generálkivitelezői szisztémák
A piacon többféle fővállalkozói rendszer ismert a finanszírozási problémák kezelésére
■ 
Van olyan nagy, évente több tízmilliárdos árbevételű cég, amely az igazolt teljesítés után járó összeg 90 százalékát rendre szétosztotta az alvállalkozóknak, 10 százalék elment működésre, finanszírozásra. A projektvezetőknek kellett kihozni ezt az arányt. Ha nyereség volt, osztozkodtak az alvállalkozókkal, ha veszteség, lenyomták a torkukon. Addig működött, amíg folyamatos munkák voltak, addig volt erős a beszállítói kör is.
■ 
Egy szintén nagy, magyar tulajdonú építőipari társaság módszere, hogy mindig a legolcsóbb ajánlatot tevő céggel dolgoztat, majd amikor az bedől, akkor érkezik az ilyen szituációk kezelésére szolgáló biztos csapat, amelyet a generálkivitelező jól tart.
■ 
Egy külföldi csoport módszere, hogy nagy alvállalkozókkal dolgozik, amelyek biztonságosak. A beszállítói problémákat utóbbiak kezelik szakterületenként.Itthon azonban a legtöbben kifejezetten borúlátóak. „Az építőiparban ma mindenki agresszív!” – mondja egy üzletember, szerinte ugyanis nem is a finanszírozási elem, a pénz hiánya a legártalmasabb a körbetartozásban, hanem a pszichés helyzet borzasztó. Mindenki rá van kényszerítve arra, hogy állandóan ígéreteket tegyen azoknak az embereknek, akiket régóta ismer, akikkel együtt dolgozik, és aztán akár a legjobb szándék, a legtisztességesebb üzleti mentalitás ellenére ezeket az ígéreteket ne tartsa be. Így aztán megromlanak a kapcsolatok, az egész rendszerre rányomja a bélyegét az agresszivitás, a bizalom teljes hiánya.