Nem kell belehalni a fertőzésekbe

Dr. Prinz Gyula
2012-12-13 06:38
Korábban csak a kórházi fertőzésekben kellett számolni a gyakran alkalmazott antibiotikumokkal szemben ellenálló kórokozókkal, ma már a kórházba kerülés előtt is hordozhat a beteg rezisztens kórokozót.


A súlyos klinikai képpel járó fertőzések megfelelő kezelésének megválasztásánál a klinikusnak számításba kell venni a fertőzés lokalizációját, a szóba jövő leggyakoribb kórokozók természetes és szerzett ellenálló képességét az antibiotikumokkal szemben. Az antibiotikum megválasztásánál döntő, hogy otthon vagy kórházban szerzett fertőzésről van-e szó. Mérlegelni kell, hogy a beteg milyen kezelésben részesült a közelmúltban. Amennyiben rendelkezésre állnak előzetes tenyésztési eredmények, az antibiotikumválasztásnál figyelembe kell venni a baktériumok érzékenységét. Az otthon szerzett fertőzéseknél is ismerni kell a helyi és országos rezisztenciaviszonyokat. Az antibiotikumos terápiát meg kell előznie a megfelelő mintavételnek, kulcsfontosságú súlyos fertőzésekben a vér tenyésztésének.

Ha a fertőzés jelei a kórházba kerülést követő 48 órával jelentkeznek, és a vérből is kitenyészthető kórokozóról van szó, szerzett fertőzést állapíthatunk meg. Ez esetben olyan antibiotikumot kell választani, amely megfelelő hatékonyságú az egyik legveszélyesebb baktériummal, a Pseudomonas aeruginosával szemben. Ha az ESBL-t (széles spektrumú béta-laktamázt, antibiotikumot bontó enzimet) termelő bélbakté-
rium is szóba jön mint lehetséges kórokozó, úgy csupán a carbapenemcsaládba tartozó antibiotikum választható.

Az intenzív osztályra kerülő betegek gyakran szorulnak átmeneti vagy tartós gépi lélegeztetésre. Ennek szövődménye tüdőgyulladás lehet. A lélegeztetéssel összefüggő tüdőgyulladás két típusa közül a korai a lélegeztetés első napjaiban jelentkezik. Ennek kórokozói megegyezhetnek az otthon szerzett tüdőgyulladáséival. A késői tüdőgyulladás jelentkezésére általában az intenzív osztályi kezelés hetedik napjától kell számítani.

A daganatos betegek kemoterápiáját követően a betegek egy részében tartósan alacsony a fehérvérsejtszám. Ezt nevezik neutropéniának. Az elhúzódó mély neutropéniát gyakran kíséri a láz, ennek hátterében az esetek jelentős hányadában véráramfertőzés áll. Ebben a helyzetben széles spektrumú antibiotikumot, a carbapenemcsaládba tartozó készítményeket kell választani. A candidák a negyedik leggyakoribb kórokozói a kórházi véráramfertőzéseknek. Ezek összefüggnek az érpályába vezetett műanyag eszközök használatával, de gyakoriak a vastagbél megnyílásával kapcsolatos súlyos hasüregi fertőzésekkel összefüggésben is.

A gombák kóroki szerepével számolni kell a csökkent védekezőképességű beteg fertőzéseiben is. Súlyos gombafertőzés gyanúja esetén a kezelés megválasztásakor figyelembe kell venni az előzetes, gombaellenes terápiát, a korábbi tenyésztések eredményeit. Áttörést jelentett a caspofungin megjelenése. Az amerikai és az európai ajánlások a súlyos, ingadozó vérnyomású betegek korai gombaellenes kezelésére egyaránt ezt javasolják. A késedelmes terápia a betegek életét veszélyezteti, a végleges mikrobioló-
giai eredmények birtokában azonban mód van a kezelés módosítására.

A szerző az Egyesített Szent István és Szent László Kórház főorvosa, az Egészségügyi Szakmai Kollégium infektológiai tagozatának elnöke