A pénztártörvény elfogadásakor, 1993-ban még mindenki tele volt reménnyel. Az ügyben a kormányzati szándékot akkor képviselő Pénzügyminisztérium vezetői tisztán látták, hogy hosszú távon az állam kénytelen lesz csökkenteni az állampolgárok részére ingyenesen járó egészségügyi ellátásokat, és az ebből adódó feszültségek enyhítésére létre kell hozni egy új, mindenki számára elérhető formát.

Az akkori számítás napjainkra be is vált: az évi ötvenmilliárd forint bevétellel rendelkező önkéntes egészségpénztári szektor ma már az OEP kiadásainak 3,6 százalékát realizálja (az OEP 2011. évi bevétele 1403 milliárd forint), ezzel a magyar egészségügy második legnagyobb finanszírozó intézményévé vált. Ugyanakkor van miért aggódni is: az ágazat a következő évben is adóemelést szenved el. Egy igazi gyógyszerészi hasonlattal élve a kiszámíthatatlan kormányzati szabályozás nem más, mint a szektor részére lassan adagolt halálos méreg.

Az önkéntesek által finanszírozható szolgáltatások köre a start óta jelentős szűkítést szenvedett el. Az induláskor még a gyógyító és a prevenciós szolgáltatások közösen alkothatták a pénztári egészségügyi palettát, ez az évek során lépésenként szűkült le a gyógyításra. Az elmúlt évig akár azonosulhattunk is volna a kormány takarékossági intézkedéseknek beállító magyarázatával, azonban a prevenciós szolgáltatások SZÉP kártyára történő beemelése semmissé tette ezt az érvet.



A jelenlegi kormány az egészségpénztárak által finanszírozható körben egyetlen jól irányzott változtatást hajtott végre: beemelte az üzleti betegségbiztosításokat is ebbe a körbe. Ez egyébként azt jelenti, hogy az egészségpénztári adókedvezményeket kihasználva mostantól jár adókedvezmény az üzleti betegségbiztosítások után is. A mögöttes szándékokat csak találgatni lehet, azonban tény, hogy ebben a ciklusban ez már a biztosítók irányába tett második gesztus.

A pénztártagok számára a védettséget a pénztári alapelvek közül kettő, a pénztári szolgáltatásokra is vonatkozó függetlenség és az önkéntesség biztosítja. Arról nem is beszélve, hogy első körben csak a biztosítói hátterű egészségpénztárak esetében történhet elmozdulás, azonban az ehhez tartozó tagság nem éri el a teljes szektor 30 százalékát.

Ami pedig az önkéntes egészségpénztári ágazat következő évtizedeit illeti, a kormányzat felelőssége abban áll, hogy tartsa az irányt: az egészségpénztárak létrehozásának eredeti szándéka a mindenkori OEP szolgáltatásai-nak kiegészítése és a prevenciós szolgáltatások révén az állami kiadások csökkentése volt. Mindenki részéről jelentős önkorlátozást igényel, hogy ezek az elvek érvényesülhessenek az eredetivel már nem is összevethető, napjaink-ra jelentősen megszigorított szabályozási környezetben.

A szerző a Független Pénztárszövetség elnöke, a MediaCity ügyvezetője