|
Más büntetőeljárás is indult a szóban forgó borászati vállalkozó ellen, aki újabb cégekben és formában mindmáig folytatja tevékenységét. Termékei megtalálhatók nem egy kereskedelmi láncban. Talán azért sikeres, mert ő a jobbak közé tartozik. Kínosan ügyel arra, hogy az esetleges laboratóriumi ellenőrzés, analitikai vizsgálatok során tűréshatáron belüli és még fogyasztható legyen az üzeméből származó ital.
Aki olcsó, borízű mámorra vágyik mondjuk a karácsonyi, újévi vacsoránál, hívogató lehet számára a nagyáruházak alsó polcain sorakozó, palackonként jóval félezer forint alatti választék. De nem árt az óvatosság. Keresztury Éva, a Hilltop Neszmély kereskedelmi igazgatója úgy tapasztalja, hogy a magyar borpiac harmadát kotyvalékok teszik ki. Olyan, jellemzően palackonként 300 forint körül kapható kínálatot ért ezalatt, amely külföldi alapanyagból, de jellemzően nem természetes borászati módszerekkel készül.
LEBUKÁS, FELSZÁMOLÁS
A szakmában tudják, legalábbis sejtik, mely pincészetek használnak meg nem engedett borkezelési módszereket. Hogy a jelenség még létezik, az annak is betudható, hogy a hatóságok hol nagyobb, hol kisebb vehemenciával üldözik a pancsolókat. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Borászati Igazgatóságának laboratóriuma a 2011-ben vizsgált több mint 13 ezer borászati termék közül 477 tétellel kapcsolatban emelt kifogást, és 22 minta esetében járt el a hatóság nem megfelelő alkoholeredet miatt. Ez utal arra, ha az alkoholtartalom nem az egyedül megengedett szőlőből, hanem például répa- vagy gyümölcscukorból származik. Az olcsó almabor például népszerű helyettesítő anyag volt a pancsolók körében.
 |
A modern analitikai fegyvertárral felszerelt hatósági laboratórium és az egyre nagyobb számú ellenőrzés hatására a klasszikus, „tablettás” borgyártás már a múlté (lásd a keretes cikket), de meg nem engedett trükkökkel azért időről időre megpróbálkoznak egyesek.
A Domro Borgazdaság Kft. ellen a nyo-mon--követhetőségi előírások be nem tartása miatt indított tavaly eljárást a hatóság. Az el-lenőrzés során több mint 100 ezer palack olyan bort találtak a revizorok a raktárában, amelyről nem tudták megállapítani, honnan származik. Valószínűtlen, hogy befolyt a milliárdos bírság, mert az eredetileg egy kiskőrösi házaspár által alapított, 2010-ben még 2,8 milliárdos árbevételű cég több tulajdonosváltás után végül felszámolás alá került. A büntetést egy ukrán magánszemélyen kellene behajtani.
Eltanult módszerek
Az újkori hazai borpancsolás még a szocializmus évtizedeitől eredeztethető, amikor még engedélyezett volt sok, azóta betiltott borkezelési módszer. Az Alföldön 11-12 százalékos alkoholtartalmú borok értek, de a szovjet piacra 9,5-10 százalékos kellett. A szakszövetkezetekben a mérnökök „állították be” a bort. A kistermelők is eltanulták, hogyan kell borkősavat, cukrot tenni a lőrébe, hogyan kell színezni, emelni a beltartalmat. Miután jövedéki termékké vált a bor, a kistermelők körében megszűnt a hamisítás, de csak a borászati hatóság vizsgálati jogkörének kiterjesztése és a származási bizonyítványok bevezetése szorította vissza teljesen. A klasszikus borhamisítás ugyan megszűnt, de a pancsolás egyre finomodó módszerekkel tovább él, noha már nem ez a vezető visszaélési mód.FANTOMCÉGEKEN ÁT
Csekket kapott egy másik alföldi borászat, a Kiskun-Vin Kft. is, miután borászati üzemében két éve átfogó ellenőrzést tartottak. A hatóság 140 mintát vett, és ebből tíz bortételnél, összesen 4832 hektoliternél állapított meg szabálytalanságot. Az izotóparány-vizsgálatok öt tételnél idegen eredetű vizet mutattak ki a borokban, ez hígításra utal. A hatóság 1,4 milliárd forintos minőségvédelmi bírságot szabott ki a cégre.
A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa szerint azonban, amint az a Nébih adatain is látszik, elvétve lehet hamis bor a magyar piacon. Annyira könnyű lebukni, hogy nem is éri meg előállítani, olcsóbb megvenni a féleurós olasz bort. A meg nem engedett módszereket alkalmazók amúgy is csak ipari tanulónak számítanak például a csehországi, emberéleteket követelő metil-alkoholos röviditalgyártókhoz vagy az élelmiszerszektor néhány más területéhez képest.
Hamis termékmegjelöléssel, a fogyasztó megtévesztésével viszont gyakrabban lehet találkozni, amikor az import – jellemzően olasz – bort magyarként tüntetik fel. Ennél is több gondot okoz a számla és adófizetés nélküli forgalmazás, de a bor ez esetben sem hamis. A vizsgálatok hatékonyságán azzal lehetne javítani, ha a pincék után az ellenőrök már a kiskereskedelemből vett mintákra, az ottani borok eredetére és a minőségére összpontosítanának. Hiába felel meg ugyanis a boltban kapható bor minden előírásnak, ha ihatatlan.
Az áfatrükközés és a számla nélküli értékesítés után a pancsolást, hamisítást csak harmadik számú problémájának tartja a borgazdaságban Varga Bálint, a Varga Pincészet ügyvezetője is. A hazai borpiacon már 40-50 százalékra tehető a számla nélküli, áfacsaló értékesítés, ami ellehetetleníti a legálisan működő hazai pincészeteket.
A trükköző borászatok egyre nagyobb mennyiségben külföldről, főleg Olaszországból importálják az olcsó alapbort. Az EU-n belüli beszerzés azért is csábító, mert a szállítmányt papíron néhány fiktív cégen átfuttatva ki tudnak bújni az áfafizetés alól. Így a magyarnál olcsóbbá válik az olasz bor, ezért egyre nagyobb az alföldi kistermelők értékesítési gondja, sokan vágatták ki ültetvényüket, kihasználva az erre felvehető támogatást. A következmény drámai, az ideihez hasonló rosszabb években az 1,8 millió hektós hazai termelés már a 2,3 millió hektoliteres belső fogyasztást sem fedezi. Eközben az importborra alapozó nagy feldolgozók tovább nőnek.
A behozatalból a hazainak látszó bort gyakran fantomcégek állítják elő, hogy számlázni tudjanak az áfa-visszaigényléshez. Az ügylethez a számlákat és a származási bizonyítványokat a közvetítő cég a kistermelőktől szokta megvásárolni, bor nélkül. Szemléletes példával, ha adott gazdának csak 100 hektó bora termett abban az évben, miközben a környéken ugyanakkora területről másnak 130, akkor a hegybírótól a meg nem lévő 30 hektoliter után is kikéri a származási bizonyítványt, és eladja literenként 5-6 forintért egy ügyeskedő borásznak. Ez a magyarázata, ha a Kecskemét környéki szőlőtermelők még katasztrófa, például jégverés esetén sem nagyon szoktak jelentkezni az állami kártérítésért, mert többet kapnak az okmányokért.
LEALKUDOTT BÜNTETÉS
A pancsolást és eredethamisítást egyes piaci szereplők szerint az elkeseredett árverseny élteti. A feldolgozók még az illegális eszközöket is felhasználják, hogy a kereskedők elvárása szerint a konkurenseknél olcsóbban szállítsanak, ezzel ott maradjanak a láncok polcain. Adódik a kérdés: ha ismerik a tavaly már csak 54 milliárd forint értékű termelési ágazatot tönkretevő elkövetőket, miért nem veti ki őket magából a szakma? Keresztury Éva szerint a piaci szereplők nem tudnak mit tenni a pancsolók ellen. A tisztességes pincészetek jellemzően kicsik, a pancsolók pedig nagyok, befolyásosak, és sok pénzük van. Tagok a szakmai szervezetekben is, és a széttagolt érdek-képviseleti rendszer nem képes egységesen fellépni ellenük.
Más országokban elrettentő büntetésekkel vissza tudták szorítani a meg nem engedett borkezelést, mert akik lebuktak, földönfutóvá váltak. Nálunk viszont, ha be is zárnak egy-egy pincét, ahol ismeretlen eredetű bort találnak a hatóságok, a zárolás ellenére a készletet valahogyan mégis kiárulják – tapasztalja Keresztury Éva, aki szerint a vétkes ilyenkor széttárja a karját: „Pereljenek be.” Az évekig húzódó jogvita alatt vagy bedől a cég, vagy indul egy új, de arra is volt példa, hogy a 600 millió forintos büntetést a profi ügyvédek tizedére alkudták le.