Megoszlanak a vélemények arról, hogy a valódi James Bondoknak mekkora szabadságot kell engedni a munkavégzés során. A múlt héten napvilágra került brit titkosszolgálattal kapcsolatos botrányos hírek azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a pontatlanul meghatározott felelősségi kör és a túl nagy szabadság kontrollvesztéshez és visszaélésekhez vezethet.

Az egyik ilyen most nyilvánosságra hozott eset Pat Finucane egykori észak-ír ügyvéd 1989-es meggyilkolásával kapcsolatos, akit saját otthonában, családja szeme láttára lőttek agyon. Mint kiderült, a politikai gyilkosságért brit nemzetbiztonsági szervek szereplői is felelőssé tehetők. Az észak-írországi etnikai-politikai konfliktus tetőfokán többek életéről az MI5 (nemzetbiztonsági szolgálat), a rendőrség és a brit hadsereg döntött, majd a nyomokat ügyesen eltüntették maguk után.

A másik nagy visszhangot keltő hírből kiderült, hogy a hat évvel ezelőtt sugárzó izotóppal meggyilkolt Alexander Litvinenko orosz ex-ügynök a MI6 (brit külső hírszerzés) szolgálatában állt. A jövő évben kezdődő teljes körű jogi eljárástól várható az MI6 esetleges mulasztásának feltárása, azaz hogy miért nem védte meg a neki dolgozó orosz ügynököt az életét fenyegető veszélytől. Mindamellett különös, hogy az esettel kapcsolatos bizonyos részleteket a brit hatóságok mindeddig a lehető legnagyobb titokban tartották.

A harmadik címlaphír szerint Sami al-Saadi líbiai disszidens 2,2 millió fontnyi kárpótlást kapott a brit kormánytól. Állítólag az MI6 segítette a férfi kiadatását a líbiai hatóságoknak, ám a brit kormány természetesen hárítja a felelősséget. Az összezavarodott brit adófizető joggal teheti fel a kérdést: miért fizet a kormány ekkora összeget ilyen és hasonló esetekben, ha meg van győződve saját „ártatlanságáról"?
Erre pedig az a válasz, hogy a kormány inkább hajlandó fizetni, hogy elkerülje a bírósági eljárást, mert a vizsgálatok nemcsak felfednék módszereik és ügynökeik hiányosságait, de veszélyeztetnék az amerikaiakkal folytatott oly nagyra becsült információcserét is. A Saadi-ügy, illetve az ehhez hasonló kiadatási esetek miatt is sürgetik a miniszterek annak a törvénynek az elfogadását, amely lehetővé tenné, hogy a titkosszolgálati eseteknél zárt bírósági tárgyaláson hallgassák meg a vallomásokat.

Az úgynevezett „titkos bíróság" engedélyezése helyett azonban célszerűbb lenne, ha a titkosszolgálat és a nemzetbiztonsági szolgálat működésében szélesebb körben valósulna meg a felelősségre vonás. A jelenlegi brit rendszerben ezek az intézmények külön-külön határozzák meg, hogy mennyit engednek láttatni a különböző folyamatokból, a hivatalos felügyeletet pedig a miniszterelnök által felkért speciális parlamenti bizottság (Intelligence and Security Committee, ISC) végzi.

A nagyobb hatékonyság és hitelesség érdekében a brit titkosszolgálat jobb átláthatóságára van szükség, amit már maga az ISC is kezdeményezett.