Péterffy Tamásról szinte minden fellelhető életrajzi anyagából és Amerikában is csak ritkán adott interjúiból annyit lehet tudni, hogy egy pesti bérház pincéjében született az ostrom közepette, a magyar főváros bombázásának napjaiban, 1944-ben. A következő mondat pedig rendszerint az, hogy 1965-ben távozott az országból.

A magánéletéről ma sem szívesen beszél, ritkán áll szóba újságírókkal. Amikor öt évvel ezelőtt megjelent a hazai sajtóban, hogy átvette a világ leggazdagabb magyarjának a titulusát, szinte minden lap megkereste. Elzárkózott, és ezt többen annak állították be, hogy az ugyancsak magyar származású Andy Grove-hoz (Gróf Andráshoz), az Intel egykori elnök-vezérigazgatójához hasonlóan nem szívesen gondol vissza óhazájára. Pedig Peterffy esetében csupán zárkózott természete a magyarázat, amin azonban esetleges politikai ambíciói (lásd interjúnkat) és a Barack Obama ellen indított televíziós kampánya nyomán alighanem változtatnia kell a jövőben.

Mindenesetre, amikor a beszélgetés után e-mailben kiegészítő információkat kértünk magyarországi múltjáról, korrekt, ám nagyon szűkszavú válaszokat kaptunk. Ezekből is kiderült azonban, hogy a székesfehérvári Felsőfokú Földmérési Technikumba járt – abba az intézetbe, amelyben a hatvanas években az osztályidegennek minősített végzős gimnazisták még tovább tanulhattak. Az idén fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő jogutód, a Nyugat-magyarországi Egyetem Geoinformatikai Karán sikerült is nyomára bukkanni az 1944. szeptember 30-án született és 1963-ban beiratkozott Péterffy Tamásnak, akinek a neve mellett három sikeresen elvégzett félév után a „kimaradt, külföldre távozott” bejegyzés szerepel. Innen tudjuk azt is, hogy a pesti József Attila Gimnáziumban érettségizett, édesanyját pedig Péchy Máriának hívták. Egyébként az internetes keresésekben ő maga is gyakran bukkan fel Thomas Pechy Peterffyként.

Egyik interjújában utalt rá, hogy ősei között kereskedők, földbirtokosok, katonák és politikusok sorakoztak, s a családtagoktól sokat hallott a múlt dicsőségéről és gazdagságáról. Ellenben nem vett részt a KISZ-mozgalomban. Jövőképnek így maradt a földmérés.

Azt is tőle tudjuk, hogy németországi rokonok meglátogatásához kapott útlevéllel hagyta el az országot. Érdekes lenne tudni a távozás körülményeiről, miként arról is, hogy bizonyos 1914-ben született Péterffy Ferenc, aki egy családfakutató oldal szerint 1942-ben vett el egy Péchy Mária nevezetű hölgyet, s azután 1952-ben, már Franciaországban ismét megnősült (s második feleségének a vezetékneve megegyezik az első neje édesanyjának vezetéknevével), azonos-e az apával. Mindenesetre ez a Péterffy Ferenc 1993-ban New Yorkban hunyt el, míg nevezett Péchy Mária 1967-ben újra férjhez ment, és 1996-ban Budapesten távozott az élők sorából.

Annyi viszont bizonyos, hogy Tamás-Thomas állandó letelepedési engedélyt kért és kapott a németországi amerikai nagykövetségen, és 1965-ben megérkezett New Yorkba. A család korábban kimenekült barátai segítették. Hamarosan műszaki rajzolóként tudott elhelyezkedni egy mérnökcégnél, és sikerült egy vasút melletti szűk apartmant bérelni Manhattan Upper East Side részén egy másik emigránssal, Christopher Torssal. A szülők ismerték egymást, ők pedig mind a mai napig közeli barátok maradtak.

A cége éppen új komputereket vásárolt, és önkénteseket keresett, akik hajlandók megtanulni a programozást. Peterffy előtt megnyílt az út. „A számítógépes nyelvet könnyebb volt megtanulni, mint az angolt” – ismerte el az Institutional Investor magazinnak. Két évvel azt követően, hogy megérkezett Amerikába, már egy pénzügyi szoftvereket készítő, számítógépes tanácsadó cégnél kapott állást, az Aranyi Associatesnél. Aranyi János is magyar emigráns volt, miként az a Henry Jarecki is, akitől néhány évvel később a Mocatta Metalsnál eltanulta a kereskedés és a pénzpiacok működésének csínját-bínját. „A legjobb lecke azonban talán az volt, hogy ne engedjem, hogy az agyamat a konvencionális bölcsesség árnyékolja le” – méltatta később mesterét Peterffy.

Közben mérnöki diplomát szerzett a New York-i Egyetemen, és alkalmazottként eltöltött néhány évnyi munkája után önállósította magát. 1977-ben brókerposztot vásárolt a New York-i tőzsdén. „Rendkívül unalmas időszakot éltem át, naponta húsz-harminc kötéssel, miközben körülöttem mindenki a baseballról vagy a kosárlabdáról értekezett – emlékezett vissza egy interjúban –, úgyhogy én meg közben egy olyan eszközről ábrándoztam, amelyik mindazt elvégzi, amit akkor csináltam.” Még a hetvenes években készítette el az első elektronikus tőzsdei programokat. Azután az ő kezében láttak először brókerek a tőzsdei parketten – akkor még jó nagy – táskaszámítógépet.

Nem illett bele az akkori tőzsdei képbe – emlékezett vissza egyik brókertársa –, sem az erős magyar akcentusával, sem a mentalitásával. Peterffy is érezte ezt: „Úgy néztek rám, mint egy totális őrültre.” Egy régebben készült portréban megemlítették, hogy az irodájában ott áll egy Salvador Dalí-szobrocska, az Alice Csodaországban interpretációja. Peterffy, amikor egy olaszországi utazásán megpillantotta a művet, azonosult vele, mert a feje tetejére állított brókervilágra emlékeztette, ahol az emberek makacsul és ostobán ragaszkodtak a beváltnak hitt dolgokhoz, ahelyett, hogy az innovációra hagyatkoztak volna. „A Wall Streeten úgy éreztem magam, mintha én lennék Alice Csodaországban” – vallotta be az újságírónak. Ahogy mondja, néhány bróker még ma is úgy gondolja, hogy a számítógépek nem tudnak úgy kereskedni, mint ők. Csak hát a nyolcvanas években Peterffy a programjai segítségével már sokkal több pénzt keresett, mint bármely kollégája.

Ezt tapasztalván a brókerek, brókerházak úgy vásárolták meg tőle a programokat, mint a cukrot. „Ha valami nagyot alkottam, akkor az az volt, hogy totálisan leválasztottam a döntésről a végrehajtást. Ez utóbbi árát korábban elképzelhetetlen mélységbe sikerült nyomnom” – nyilatkozta lapunknak. Az ezzel kapcsolatos újabb és újabb programjai mentén fejlődött szinte forradalmian a NASDAQ (a legnagyobb elektronikus tőzsde) és az általa is létrehozott s részben tulajdonolt Boston Option Exchange, gyakorlatilag a főbb amerikai opciós tőzsdék világa. Cégén, az Interactive Brokersen keresztül lett közvetett, de meghatározó tulajdonosa a Chicago Board Options Exchange-dzsel (chicagói opciós tőzsde) együtt megalapított OneChicagónak, mely kizárólagos joggal rendelkezik mintegy 2000 vállalat opciós papírjainak értékesítésére. Csak a OneChicagón keresztül köthető fogadás egyebek között az IBM, az Apple, a Google részvényeinek jövőbeli áralakulásáról.

„Természetesen megértem és tisztelem azokat, akik a technológiai haladás drámai, nonstop fejlődése közepette is makacsul ragaszkodnak a döntési rész szuverenitásához, ahhoz, hogy azt kizárólag saját megérzéseikhez, agyukhoz, ismereteikhez, tudásukhoz kössék. Ámde nekem meggyőződésem, hogy valójában a döntés-lebonyolítás komplexum csaknem egésze automatizálható” – mondta a Figyelőnek.

Az egész általa kifejlesztett rendszer algoritmusok, kódolt cselekvési programok mentén dolgozik, robotok adnak-vesznek, licitálnak. A tőzsdei kereskedelem, hamarosan még a döntéseket is beleértve, roppant csekély emberi erőforrást igényel, az ember helyett szinte ingyen elvégzik az algoritmusok rendszerében működő számítógépes programok azt a munkát, amelyet több száz éven át rengeteg ember fáradságos aprómunkával, roppant drága pénzért csinált.

Ezek az általa és mások által készített programok szó szerint forradalmasították a nemzetközi piacokon belül is a kereskedelmet: annak sebességét megszázszorozták, megezerszerezték. Század másodpercek alatt teljesülnek ma már a megbízások. És egyre olcsóbban. Mondhatni: Peterffy munkájának nagyban köszönhető, hogy ma
bármely magyarországi tőzsdéző is fillérekért vásárolhat-eladhat olajra, aranyra, forintra stb. és persze részvényekre, kötvényekre vonatkozó opciókat. Sőt, Peterffy internetes bankházának felületéhez kapcsolódva kölcsönt is felvehetünk a tervezett tranzakciók lebonyolításához. Cége, az Interactive Brokers és az egyéb elektronikus tőzsdei műveletekre szakosodott online felületek létezése komolyan stabilizálta is a tőzsdevilágot, hiszen ezek az olcsó lehetőségek globális méretekben megsokszorozták a pénz- és tőkeforgalmat, azaz drámai mértékben növelték a piacok likviditását.

Közben a magánvagyona is hasonló ütemben gyarapodott. Amikor öt éve tőzsdére vitte az Interactive Brokerst, akkor tízmilliárd dollárra becsült vagyonával megelőzte Soros Györgyöt, ő számított a valaha Magyarországon született leggazdagabb embernek. A különböző vagyonbecslések elég széles skálán mozognak, miként az aktuális tőzsdei árfolyamok is. A Forbes magazin széles körben elfogadott szeptemberi értékelése szerint pillanatnyilag 4,6 milliárd dollár a nettó vagyona, de ugyanott tavaly márciusban még 1,4 milliárdot, idén márciusban viszont már 5,4 milliárdot tüntettek fel a neve mellett. Ezzel jelenleg az Egyesült Államokban a 77. helyen áll a leggazdagabbak között, a világlistán a 189. (Soros ugyanakkor most a 15., illetve a 22.)

A hibátlan eleganciával öltözködő, magából „kívül-belül” érvényesülő rendet sugárzó férfiú a mondandóját mindig mérnökhöz és a számok világában profihoz méltó precizitással, tényszerűen fejezi ki. A szabadidejét műlovaglással töltő Peterffy New York közelében, Connecticut állam Greenwich váro-
sában él, ahol egyébként közel tucat más amerikai milliárdos is lakik. (Tragikus aktualitás, hogy Greenwich ugyanabban a Fairfield megyében található, amelyben az elmúlt heti döbbenetes iskolai lövöldözés helyszíne, Newtown. A jövedelmek alapján ez a fehér Amerika egyik leggazdagabb vidéke.)

Peterffy nem szereti a nagyvárosokat, viszont 2004-ben Greenwichben 45 millió dollárért hatalmas, közel hatvanholdas birtokot, évszázados lótenyésztő farmot vásárolt, amely egykor a repülőgépmágnás Henryk de Kwiatkowski tulajdona volt. Harmincéves korában tanult meg lovagolni, azóta is szenvedélyes mű- és tereplovas. Mint bevallotta, a farm és a ló gyerekkori álma volt. Néhány éve elárulta azt is, hogy van egy tengerparti birtoka a karibi Antiguán, de ki tudja, hogy megvan-e még, mert ritkán utazott oda, unalmasnak találta a helyet. Mindenesetre ugyanazt az irodát rendezte be ott is, mint Greenwichben, hogy munkával űzze el az unalmat. Elvált, három gyereke van. 

Az igazi szenvedélye az Interactive Brokers, a világ legnagyobb online tőzsdei bankháza és kereskedőfelülete, amelynek 80 százaléka a személyes tulajdona. A cég hatalmas, évente dollárszázmilliárdokat mozgató birodalom, noha – ahogy a vele készült interjúban elmondja – mindössze 900 emberrel működik. Néhány éve pedig még alig 500-an voltak. Peterffy gyűlöli a bürokráciát, s nem hisz a marketingben és a reklámban. A cége egy jellemzés szerint még néhány esztendeje is úgy működött, mint egy startup vállalkozás, amelynek mindennap a túlélésért kell harcolnia. A hatékonyság a fő rendező elve, és ennek könyörtelen érvényesítése sokakat idegenített el tőle az évek során. Erőteljes személyisége számos nagy potenciális befektetőt és felvásárlót is elriasztott, így a Morgan Stanley-t és a Goldman Sachsot is – utóbbi 1999-ben komolyan érdeklődött a cég iránt.

A fiatalkori barát, Tors szerint minden cselekedetét annyira átgondolja, mielőtt lépne, hogy meggyőződése szerint mindenki számára egyértelmű, milyen logika alapján tevékenykedik, és ezért egyet is kell érteni vele. „Így ha ő ajánlja a legjobb egércsapdát, szerinte az emberek ezért használják azt, s nincs szükség a legötletesebb hirdetési kampányra sem.” Elemzők szerint ez a hozzáállás gátolta, hogy az Interactive Brokers még nagyobbra nőjön, az információs vákuumban pedig könnyen terjedtek a cégnek kárt okozó híresztelések és a negatív marketingelés.

Azt a meggyőződését, hogy az automatizáció révén érhető el a legnagyobb hatékonyság, s ha a pénzügyi piacokat sikerül ezen elv mentén átformálni, az a gazdaság többi részét is rendbe rakja, még 2005-ben egy több évtizedes ismerős, Thomas Russo idealista világnézetként jellemezte. (Némiképp azért elgondolkodtató, hogy Russo akkor a Lehman Brothers alelnöke volt, amelynek a 2008-as bedőlése indította el a pénzügyi káoszt.)

Hét éve még az Institutional Investorban Peterffy apolitikusként jellemezte magát. Amerikában is általános meglepetést keltett, amikor az egyetlen pártnál sem bejegyzett, független szavazóként regisztrált Peterffy az idei választási kampányban tévéhirdetések és egyéb eszközök révén mintegy 9 millió dollárral támogatta a republikánusokat. Méghozzá közvetlenül, nem pedig a megszokott kampányfinanszírozási csatornákon keresztül. Televíziós hirdetésében személyesen mondta el, hogy a kezdeményezőkész-
ség és a munkakedv kiölése az emberekből a szocializmus útjára taszítja Amerikát. Az utalás a név említése nélkül is egyértelműen Obama adópolitikájának szólt. A Bloomberg egyik elemzése szerint a rövidfilm „enyhén nevetséges, mélyen őszinte és nagyon hatásos volt”, elemzők a kampány tíz legjobb hirdetése közé sorolták. Különösen Ohióban hatott, ahol Cleveland és Toledo környékén kiemelkedően magas, mintegy 200 ezres a magyar származásúak száma.

Peterffy ezzel kilépett a nyilvánosság elé. Mostanában gyakrabban nyilatkozik. A motivációiról annyit mondott: „Életem során 1,9 milliárd dollár adót fizettem. És most azt mondják nekem, hogy nem fizettem meg a részem, meg hogy más szabályok szerint játszom!” Egyelőre nem bánta meg, hogy közelebb engedte magához a külvilágot. Rengeteg levelet kapott, és sokan tudatták vele, hogy számlát nyitottak az Interactive Brokersnél. „Segítik az üzletemet. Mindez nem is olyan rossz.”