Számtalan statisztikai mutató közül választhatunk, ha egy ország vagy országcsoport teljesítményét próbáljuk meg értékelni, mint ahogy a viszonyítási pontok kijelölésére is több irány adódhat. Magyarország relatív pozícióját feltérképezendő ezúttal – az uniós átlag mellett – három szomszédunkat választottuk ki a közvetlen összevetéshez: a fejlett nyugati országok közé sorolt, már 1995 óta EU-tag Ausztriát, a velünk együtt 2004-ben csatlakozott Szlovákiát, illetve a három évvel később belépett Romániát.

Lemaradva
A gazdasági fejlettség vizsgálatakor a GDP aligha maradhat ki az indikátorok közül; itt most az egy főre jutó értékeket néztük meg. Amennyiben a nagy, 2004-es EU-bővítési hullámot követő esztendőt jelöljük ki bázisul, akkor a grafikonon azt láthatjuk, hogy hazánk növekedési tempója messze elmarad a régiós első helyezett Szlovákia mögött, sőt valamennyi viszonylatban a leggyengébbnek számít – így Ausztriához képest is. Márpedig a felzárkózó országok GDP-je általában gyorsabban növekszik, mint a fejletteké. Az adatok azt mutatják, hogy Magyarország lemaradt ebben a versenyben. Önmagukban a 2011-es pozíciókat nézve, amelyet az infografika szemléltet, harmadikok vagyunk a négy szomszéd versenyében.

A fogyasztói árak felívelését nézve viszont csak Románia produkált nálunk meredekebb görbét a 2005-ös helyzethez képest. Az elmúlt évtized közepén az állam sorozatosan arra kényszerült, hogy leépítse az ártámogatásokat, kiigazítsa az energiaárakat. Ugyanakkor a mindenkori politika rövidlátóan, egyszeri költekezésekkel óhajtott népszerűséget vásárolni magának. Az utóbbi egy-két évben pedig a költségvetés feneketlen bendőjének betömése hajtotta fel az árakat.

Szeretjük azt gondolni, hogy a magyar feldolgozóipar a térség egyik meghatározó tényezője. Sajnos ez csak részigazság. Szlovákiában például az autóipari beruházások nyomán szárnyal ez a szektor, az olcsó munkaerőt kihasználó ágazatok egy része pedig Romániába települt át tőlünk. Eközben a munkanélküliségi ráta a vizsgált mezőnyben tavaly a második legmagasabb volt nálunk. Szlovákiában ugyan rosszabb a helyzet, ám az infografika azt is jelzi, hogy ott az uniós csatlakozás évében a mainál is magasabb volt a ráta, míg mi lényegesen kedvezőbb szituációból startoltunk.

Huszárvágással
Végre valami! – kiálthatnánk fel azt látva, hogy a magyar államháztartás tavalyi GDP-arányos egyenlege toronymagasan kedvezőbb a versenytársakénál. A helyzet azonban nem ennyire örömteli. A magyar állam még a válság előtt költekezett ki, amikor a többiek egyenlege vagy javult, vagy csak enyhén romlott. Így utóbbiak a krízis enyhülésével megengedhették maguknak, hogy állami kiadásokkal leheljenek életet a gazdaságba, mentsék bankjaikat és fontosabbnak ítélt vállalataikat. Magyarország azonban rá volt kényszerülve az egyenlegjavításra. A kormány ezt a magán-nyugdíjpénztári szisztéma felszámolásával gondolta megoldani. A huszárvágás azonban ez esetben nem lehet sikeres. Az államháztartási rendszereket hosszú távon is fenntartható módon kell finanszírozni, egyszeri tételek általában csak ideig-óráig segítenek. A jövő évi, nyáron még „kőbe vésett” költségvetésbe a kabinet három megszorító csomagot is kénytelen volt belepakolni.

Az államadósság grafikonján jól látszik, hogy 2005 és 2010 között miként szállt el a magyar ráta. Az akkori fiskális alkoholizmusra azonban nem jó válasz a mostani radikális elvonókúra. Inkább szép lassan, de hosszú távon is hatásosan kellett volna a beteget káros költekezési szenvedélyéről leszoktatni.