A tengerek egyre nagyobb területet vesznek el az emberektől. Tudósok szerint a felmelegedés hatására még ebben az évezredben nyolcvan méterrel emelkedik az óceánok szintje, ha valóban elolvad az összes jég.

Már évek óta süllyednek el szigetek a tengerben, például a kis New Moore-sziget a Bengáli-öbölben, melyért India és Banglades évek óta hevesen küzdött. A vitát, melyet a két állam éveken keresztül nem tudott eldönteni, a globális felmele-gedés egy csapásra megoldotta. A dél-tengeri Kiribati százezres lakossága a parlament javaslatára szülőföldje elhagyására kényszerült. De nemcsak apró szigetecskék veszélyeztetettek, hanem olyan megavárosok is, mint London, New York, Tokió és Sanghaj, sőt Hollandia egészét és Észak-Németország nagy részét is fenyegeti a gleccserek elolvadásával járó tengerszint-növekedés. Klímakutatók jóslata alapján Mainz és Lipcse még ebben az évezredben tengerparti telepü-léssé válik.

A Lilypad tervezőjét egy vízililiom inspirálta. Az úszó város legapróbb részleteit is kidolgozták a belga tervezők. A Lilypad 50 000 ember számára kínál lakóhelyet. Több energiát termel majd, mint amennyire szüksége lesz. A Lilypad nemcsak a vízililiom felszínén terül el, hanem egy pinceszintje is lesz. Az építmény belsejében levő édesvizű lagúna tömegével az úszó város stabilitását is biztosítja.

A földön élő emberek száma az utolsó 50 évben 3 milliárddal növekedett, és 2011-ben elérte a 7 milliárdot, becslések szerint 2050-re eléri a 9 milliárdot, így a megavárosok lakossága tovább nő.

A lehetséges és logikus megoldás a lakható területek bővítésére a tengerek urbanizációja, hiszen bolygónk területének 70 százalékát jelenleg is víz borítja, és ez az arány tovább növekszik. Közel 50 éve dolgoznak tervezők a tenger benépesítésén. Nem csupán technológiai megoldásokat, akár 50 000 lakosú kisvárosokat és víz alatti felhőkarcolókat álmodnak, hanem autonóm tengeri államokat is képzelnek a nemzetközi vizekre, melyekben nincsen diktatúra, adó, és több a szabadság.

Fúrótornyok és mesterséges szigetek
Egyedül a Mexikói-öbölben 27 ezer elhagyott fúrótorony áll, egy-egy tornyon akár ezer ember számára lehet hely. A meglevő infrastruktúra lehetővé teszi, hogy relatíve kevés költséggel alakítsák át e hatalmas platformokat lakóterületekké.

Az Oil Rig Resort egy konténerekből készült luxusszálloda, melyhez jachtkikötő tartozik, energiaellátását szélenergiával és hullámgenerátorokkal biztosítják. Maláj tervezők hasonló megoldást képzelnek el elhagyott kelet-ázsiai úszó szigetek hasznosítására. Tengeri lakhelyük kétszintes, felül helyezkednek el a lakóhelyiségek, a víz alatt pedig a munkahelyek. Az energiát napelemekből és szélturbinákból nyernék. A koreaiak üresen álló fúrótornyok vízi farmokká való átalakítását tervezik, ahol a sós vízből desztillációk sorozatával állítják majd elő a szükséges édesvizet. Egy maláj fúrótorony átalakításával a Sipadan-Mabul-Kapalai háromszögben a Seaventures Dive Resort elnevezésű búvárparadicsom már a turisták rendelkezésére áll.

A Perzsa-öbölben, Dubajban létesült az eddigi legnagyobb mesterséges sziget, amely mellett már készül a következő 270, darabonként 10 és 40 millió dollár árú szigetecske, melyek látképe madártávlatból a világtérképet szimbolizálja. A 7,6 milliárd dolláros paradicsom jövendő tulajdonosait, például David Beckhamet vagy Rod Stewartot is érintheti azonban a mesterséges szigeteket fenyegető elsüllyedés.

Úszó városok
Már a 90-es évek végén megtervezték a százezer lakosú úszó szigetet. Ez a Freedom Ship, mely 1400 méter hosszú, 230 méter széles és 110 méter magas lenne, lakások és munkahelyek mellett bevásárlóközpontok, klinikák, éttermek, mozik, tenisz- és golfpályák lennének rajta. A 10 milliárd dollár költségű projekt 20 éve vár befektetőre. A tenger jövőjének tervezői bíznak benne, hogy az emelkedő tengerszinttel növekszik majd a befektetési kedv is, ezért gomba módra szapo-rodnak a vízi víziók.

A szerb dizájnerek által megálmodott Noahs Arche nevű úszó szigetet a tengerfenéken rögzítenék, a szökőárnak ellenállna, és a modultechnikának köszönhetően könnyen változtatható, bővíthető.

A negyvenezer lakosú tengeri kisváros modelljét japán tervezők fejlesztették. A vízililiomot utánzó, 3 kilométer átmérőjű építmény, a Green Float egy 50 méter magas platform, alapvetően vízzel töltött, lép formájú tartályokból.

Szintén a vízililiom ihlette a Lylipad belga tervezőjét. Ötvenezer ember tengeri lakóhelye egy paradicsomi sziget parkokkal és édesvizű lagúnával, melynek tömege egyben kiegészítő stabilitást is biztosít az úszó test számára. Az úszó város több energiát termel majd, mint amennyire szüksége lesz, és a hulladék nagy részét környezetbarát módszerekkel újrahasznosítják.

Víz alatti felhőkarcolók
A tengervízi épületek legújabb irányzatát mutatja a Oceanscaper, egy cilinder formájú víz alatti város, mely egy a feje tetejére állított felhőkarcolóra emlékeztet. A középen levő fényakna biztosítja a nappali fényt. A fényakna körül helyezkednek el a lakások, a munkahelyek és a szabadidő eltöltésére szolgáló helyiségek. Vakmerő lesz a víz alatti kolosszus energiaellátása is. Két kiszolgált orosz atom-tengeralattjárót dokkolnak, és ezek működnek a város saját atomerőműveiként.

A tenger élettérként való meghódítása támogatja-e új társadalmak kialakulását? Idealisták már arról álmodoznak, hogy új, tabuk nélküli, kényszerektől és állami formáktól felszabadított társadalmak jöhetnek létre a nemzetközi vizeken.

A Lilypad tervezőjét egy vízililiom inspirálta. Az úszó város legapróbb részleteit is kidolgozták a belga tervezők. A Lilypad 50 000 ember számára kínál lakóhelyet. Több energiát termel majd, mint amennyire szüksége lesz. A Lilypad nemcsak a vízililiom felszínén terül el, hanem egy pinceszintje is lesz. Az építmény belsejében levő édesvizű lagúna tömegével az úszó város stabilitását is biztosítja.