 |
„Ha valami beteg a magyar futballban, akkor az az üzleti modell kiegyensúlyozatlansága" - erősíti meg lapunknak a fenti látleletet a téma elismert kutatója, András Krisztina közgazdász, aki csak lassú javulást lát e téren. Miközben például a 400 millió euróból gazdálkodó Barcelona évi 140 milliót hoz be a meccsnapokon, addig nálunk a közönség a jegyek, ajándéktárgyak és egyéb szolgáltatások megvásárlásával legfeljebb 10-12 százaléknyi részt tesz a klubkasszákba. Itthon a költségvetés legalább felét a tulajdonosoknak kell saját forrásaikból vagy kölcsönökből betolniuk, mert elegendő kereskedelmi bevétel és nézőszám híján másként nem lenne működőképes egyesület az élvonalban. „Ez elképesztően nagy és fontos eltérés a nyugati világ futballja és a magyar labdarúgás hátországa között" - teszi hozzá András Krisztina, aki szerint a hazai élfutball gazdasága a bevételi struktúrát tekintve egy fejére állított s így igen ingatag piramishoz hasonlatos.
Hiteles kép
Mivel az elmúlt években igen különböző feltételezések láttak napvilágot arról, vajon mennyiből gazdálkodnak a magyar klubok, a Figyelő az őszi idény lezárultával körkérdést intézett a csapatokhoz. A büdzsé nagyságrendje mellett elsősorban arra voltunk kíváncsiak, mekkora úgynevezett meccsnapi bevételre tesznek szert az egyesületek. A válaszok alapján alighanem minden eddiginél teljesebb és hitelesebb számvetést adhatunk a hazai futball anyagi hátteréről.
 |
Kiderült például, hogy néhány csapatnál 350 millió forint alatti összegből is ki lehet gazdálkodni egy élvonalbeli évet (lásd az ábrát); a spórolási rekorder a Siófok, ahol 240 millióból képesek ezt megoldani. A Videoton sokat hangoztatott 3 milliárdos - egyesek szerint egyenesen 5 milliárd forintos - költségvetésének viszont nem találtuk nyomát a hivatalos cégadatokban. A 2011-es mérlegben maximum 2 milliárdos büdzsé volt hozzárendelhető a székesfehérváriakhoz. Igaz, az említett EL-szereplés hozadéka - az európai szövetségtől járó bő félmilliárd forint, illetve a sok zsúfolt házas mérkőzés bevétele - csak jövő májusban látszik a számok között. Meglepő lenne, ha a Videoton büdzséje akkor sem érné el a 3 milliárdot.
Néhány tulajdonos még mindig hétpecsétes titokként kezelné a klubjáról szóló gazdasági híreket, ám a Csányi Sándor OTP-elnök vezette Magyar Labdarúgó-szövetségben (MLSZ) szerencsére már új szelek fújnak. A szervezet - tekintettel arra, hogy közérdekű adatokról van szó - teljes egészében a rendelkezésünkre bocsátotta azt a kimutatást, amely a klubokhoz áramló pénzeket összegzi. Az adatsor megdöbbentő. A szövetség hazai viszonylatban igen komoly summákat oszt ki (lásd az Osztozkodás című keretes anyagot), főként a televíziós jogdíjnak köszönhetően. Utóbbi címén a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) és a Sport TV-t működtető Chello Central Europe az előző szezonra 1,42 milliárd forintot, a 2012-13-as bajnoki évre pedig már több mint 3,5 milliárdot fizet.
Állami injekció?
Kérdés, a két szezon után letett 5 milliárd forint üzletileg miként érheti meg a televíziós társaságoknak. Az általunk megkérdezett reklámszakemberek szerint sehogy. Hirdetésekből ennyit lehetetlen behozni, s akkor még nem is beszéltünk a közvetítések költségeiről. Utóbbiak kiépített optikai kábel esetén 400-600 ezer forintot kóstálnak meccsenként, ám ha műholdra kell eljuttatni az információt, akkor 1,5 millióig is felszaladhat a bekerülési költség. Szorozzuk be ezt évente 240 közvetített eseménnyel. Az MTVA esetében akár a futballt segítő újabb állami forrásinjekciónak is nevezhetjük a milliárdokat, a Chellónak pedig nyilván presztízskérdés, hogy jelen legyen a hazai futballpiacon. A rendszeres NB I-es futballköz-vetítés kétségkívül a Sport TV egyik zászlóshajója, amelyre vasárnap esténként még önálló show-műsort is építettek - nyilván újabb tetemes ráfordítással.
 |
A tévés pénzek igencsak jól jönnek a kluboknak, amelyek közül mindössze három - a Videoton mellett a DVTK és a Fradi - képes éves szinten 100 millió forint fölötti úgynevezett meccsnapi bevételt előteremteni. Az ideális modelltől való lemaradásunkat jól mutatja, hogy közülük is csak a 850 milliós éves költségvetésű diósgyőri klub, illetve az 1,3 milliárdból gazdálkodó ferencvárosi együttes dicsekedhet azzal: bevételeiknek legalább a 10 százaléka a szurkolóktól származik. Ami az úgynevezett VIP-helyeket illeti, a helyzet egyenesen siralmas. Itt a Videoton kiemelkedően teljesít, ám utána hatalmas a szakadék. A hazai stadionok többségében vagy nincs elkülönített és megfelelő színvonalú VIP-részleg, vagy azt elsősorban ingyenjegyesek, esetleg a támogatók, netán a klub egykori játékosai töltik meg, fizetség nélkül.
A modern nyugat-európai stadionokban az efféle páholyok - ahol az üzleti élet prominensei és a tehetős családok szinte kötelezően képviseltetik magukat - akár a teljes befogadóképesség 5-10 százalékát kitehetik. Ráadásul akár a játéknapi bevételek 30 százaléka is származhat a különlegesen fontos vendégek által elköltött eurókból. Ettől az aránytól még messzebb járunk, mint játéktudásban a Barcelona a magyar bajnoktól. A merchandising, vagyis a klubhoz kapcsolódó sálak, mezek, ajándéktárgyak és egyéb relikviák forgalma idehaza szintén elenyésző. Ebben a szegmensben csak a Fradi és a Vidi képes néhány tízmilliós forgalmat generálni. (A nagy nemzetközi klubokat, illetve a magyar élvonalat jellemző bevételi szerkezetet lásd külön.)
Milliós páholyok
A székesfehérvári csapat mérleg szerinti jegybevétele 2009-ben 18,7 millió, a következő esztendőben ennek több mint kétszerese, tavaly pedig 54,8 millió forint volt. Az idei kiváló EL-szereplés akár ismét megduplázhatja ezt a bevételi sort, ám még az esetleges 100 milliós jegyeladás is csupán a teljes büdzsé 5 százalékát tenné ki. Igaz, a Videoton esetében - a magyar viszonyok között egyedülállóan - mindez kiegészül a már említett VIP-páholyokból befolyó 120-150 millió forinttal; egy 12 fős páholy ára 4,8 millióba kerül fél szezonra. A klubhoz kötődő ajándéktárgyak forgalmát a tulajdonos, Garancsi István másfél évvel ezelőtt egy előadásában havi 3 millióra, azaz éves szinten 36 millió forintra taksálta.
Néhány további NB I-es klub mérkőzésnapi bevételeinek mértéke (lásd a táblázatot) még inkább világossá teszi, hogy a magyar futballgazdaságban - különösen a kisebb klubok esetében - milyen elképesztő mértékben hiányoznak a valóban üzleti jellegű pénzek. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a mérkőzések megrendezése alapesetben is több százezer forintot emészt fel, s ez igaz a jobbára totális érdektelenség mellett zajló Ligakupa küzdelmeire is. Vagyis azt a keveset, ame-lyet a magyar pályákon a közönség behoz, jórészt fel is emészti a rendezés. Abszurd helyzet, de ez a mai magyar valóság.
 |
Családban marad
Végezetül megkerülhetetlen, hogy szót ejtsünk a klubokat kisegítő egyéb bevételek legjelentősebb tételéről is. Minden bizonnyal a billegő cash flow helyzetet kívánják javítani azok a kölcsönök, amelyek bankoktól, más vállalkozásoktól vagy akár a tulajdonos cégeitől érkeznek, meglehetős rendszerességgel. Érdekesség, hogy ezenfelül számos klub jelez a mérlegében úgynevezett rendkívüli eredményt. Ez utóbbi javarészt olyan bevétel, amely a korábban számukra folyósított köl-csönök elengedéséből származik. Tehát először a kölcsön segít, majd az, hogy nem kell visszafizetni.
Nem kis pénzről van szó. A fehérváriak például a teljes tavalyi bevételük negyedét nyerték leírt kölcsönöknek köszönhetően. A 2011-es mérleg kiegészítő mellékletének tanúsága szerint a Videoton összesen 456 millió forintnyi tartozását en-gedték el a hitelező vállalkozások, ám ezek kilétére a cégpapírokból nem derül fény. Hasonló módon az FTC csaknem 210 millióra tett szert tavaly; velük a Sheffield United FC Ltd. és főleg a Scarborough Luxembourg volt jótékony; utóbbi kis híján 200 milliós tartozást engedett el.
Az őszi szezont remek szerepléssel a tabella élén záró Győri ETO javára a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. 157 millió, a Quaestor Invest Kft. 103 millió, a Quaestor Idegenforgalmi Zrt. pedig 51 millió forint kölcsönt nyújtott korábban. Valam-ennyi itt jelzett társaság a klubot hosszú évek óta vezető és fenntartó Tarsoly Csaba tulajdonában van. S hogy egy kisebb egyesületről is szót ejtsünk, a - többek között az Alexandra könyváruház-láncolatot megálmodó és létrehozó - Matyi Dezső érdekeltségébe tartozó Pécsi MFC 293 millió forintos kölcsönt tart nyilván elmúlt évi könyvelésében. Nem meglepő: ezt az összeget az ugyancsak Matyi Dezső által tulajdonolt Pécsi Direkt Kft. nyújtotta a csapatnak.
Vagyis nyugodtan kijelenthetjük, hogy sok esetben csak a folyamatos tulajdonosi kölcsönök tartják lélegeztetőgépen a hazai élvonal klubjait. Érdekes módon azonban több mérlegben arra is találtunk adatokat, hogy a futballvállalkozás a meglévő tartozásával csaknem megegyező mértékben kölcsönadó is - adott esetben éppen a tulajdonosi kör cégei számára. Erre mondják: családban marad.
OsztozkodásAz MLSZ a 2011-12-es NB I-es idény 16 csapatának összesen nettó 1,63 milliárd forintot osztott ki. Ez alapvetően két forrásból származott: bő 1,4 milliárd jött televíziós jogdíjakból, 180 millió pedig a liga névadó szponzorától, az OTP Bank-tól. Utóbbi tételből egységesen minden csapat 10,3 millió forintot kapott. A jogdíjak 70 százalékát szintén egyenlően osztották el, ez 61,4 milliót jelentett klubonként. További 15 százalékból a televíziós nézőszám alapján részesültek a csapatok. A legtöbben a Fradi mérkőzéseit követték a képernyők előtt, így a legmagasabb (21,3 millió forintos) nézettségi prémiumot is a zöld-fehérek írhatták jóvá. A fennmaradó 15 százalék pedig a tabella első négy helyezettjének járt: a bajnok Debrecen 105 millió forintot, az ezüstérmes Videoton 53, a Győri ETO 32, míg a negyedik helyen záró Honvéd 21 milliót kasszírozott ebből. Amint azt Gudra Tamástól, az MLSZ gazdasági igazgatójától megtudtuk, a most futó bajnokság végén, tehát 2013 júniusában már valamennyi klub részesül eredményességi prémiumban: egy-egy győzelem 3,5 millió, a döntetlen pedig 1,16 millió forintot ér majd.