Szerény körülmények között él a Lego tulajdonosa

Torontáli Zoltán
2012-12-20 06:46
A leggazdagabb dán szerény körülmények között él, igyekszik családon belül tartani a világméretűvé nőtt játékgyártó cégét, de a vállalat érdekében nyugdíjba küldte magát.
Néhány hónappal ezelőtt elkezdődött a dán üzleti élet egyik régóta várt generációváltása. A skandináv állam leggazdagabb embere, a 65 éves Kjeld Kirk Kristiansen megkezdte átadni a játékipari globális multi, a Lego tulajdonrészét gyermeke-inek. A cég kezdettől fogva 100 százalékban a család birtokában volt, és várhatóan ott is marad, a negyedik generációs átmenet pedig most olyan simának tűnik, mint ahogy bármely két kicsi legó összekapcsolódik. Kjeld Kirk Kristiansen, az apa nemrég 65 százalékra csökkentette szavazati jogokat biztosító részarányát, a maradék 35 százalékon pedig immár csaknem egyenlő arányban osztozik három gyermeke, a 35 éves Sofia, a 33 éves Thomas, illetve a 29 éves Agneta. Kristiansen az utóbbi években már hátradőlhetett a karosszékében, hiszen a Lego üzleti értelemben láthatóan jó karban van.

A vállalatbirodalom irányítása azonban korántsem volt mindig olyan zökkenőmentes, mint amilyennek manapság tűnik. Furcsa módon a cég nem a 2008-tól begyűrűző világgazdasági válság miatt került krízisbe, hanem négy-öt évvel korábban. Kristiansen pályafutásának talán legnagyobb alakítása a 2003-04-es, vérzivataros időszakhoz köthető. A Lego vezetői akkoriban azzal szembesültek, hogy katasztrofális 2003-as karácsonyi szezont zártak. A számok azt mutatták, hogy valami nagyon félresiklott az addig szinte tévedhetetlenül vezetett vállalkozásnál, hiszen a Lego bevétele hirtelen 25 százalékkal zuhant, és rekordnagyságú, 1,4 milliárd dán koronás vesztesége keletkezett. Kristiansen ekkor alapos elemzést végezte-tett, és fel is ismerte a bajok okait. Kiderült, hogy a vásárlók ugyan nem kezdték büntetni a Legót, vagyis továbbra is népszerűek voltak a játékok, ám a cég túl nagyra akart növekedni. A legkülönfélébb üzletekbe vágott bele, amelyek nem tartoztak az eredeti fő tevékenységéhez, és ebbe a kalandba csaknem belebukott.


Egy váratlanul összehívott 2004 eleji sajtó¬tájékoztatón az elnök-vezérigazgató Kris¬tiansen bejelentette, hogy felmondott az üzemeltetési igazgatónak és lényegében magának is. Felért egy szentségtöréssel, hogy a vállalat élére nem családta-got, hanem Jørgen Vig Knudstorp személyében egy külső menedzsert ültetett, az üzemeltetést pedig az akkor még csak 35 éves stratégiai igazgatóra bízta. Ő maga visszavonult a mindennapi irányítástól, és attól kezdve csak a stratégiaalko-tással foglalkozott. Huszonöt évig vezette tehát a Legót, de még időben hátra tudott lépni.

A pozícióba jutott új menedzserek Kristian¬sen háttértámogatásával visszavezették a vállalatot arra a területre, amelyben mindig is a legjobb volt: a precíziós műanyagöntéshez és a kreatív fejlesztéshez. A társaság ennek köszönhetően 2005-től egészséges növekedési pályára állt, olyannyira, hogy a 2008-as válságban már sokkal kevésbé volt sebezhető.

Az első tesztelő
Alighanem sok gyerek irigyli Kjeld Kirk Kristiansent, hiszen neki mindig teljes lehetett a legógyűjteménye. Az 1947-ben született Kjeld - a szélesebb család többi gyermek tagjához hasonlóan - kiskorától kezdve a játékok egyik kézenfekvő tesztelője volt, és ismerői szerint e speciális nevelés következményeit személyiségjegyei a mai napig magán hordozzák. Azaz 65 évesen is gyermeki örömmel képes egy-egy új termékkel játszani. Nemcsak birtokolja a céget, de tényleg imádja annak termékeit. Kjeld a testvéreivel együtt egyébként többször is feltűnt egy-egy legósdobozon, ilyen volt például az üzletileg nagy sikert hozó, 1958-as városépítő készlet. Amikor a legendás termék 2008-ban 50 éves lett, Kjeld immár a cég 61 éves elnökeként ismét felkerült a dobozok előlapjára. „Apám nem olyan ember volt, aki kidobta az ablakon a pénzt gyerekes dolgokért. Úgy gondolta, hogy a dobozokon lévő fotóink a csomagolás integrált részei. Igaza volt. Imádtunk a termékekkel játszani, és azt hiszem, ez meg is látszott a fényképeken" - mondta erről.

Soha nem volt kérdéses, hogy a Legónak a Kristiansen család birtokában kell maradnia. A legendás alapító, Ole Kirk Kristiansen, vagyis Kjeld nagyapja volt az, aki billundi műhelyében az 1930-as évek gazdasági válságának kellős közepén, kényszerűségből, hobbiból kezdett fa gyerekjátékokat készíteni. A gyerekein tesztelte az ötleteit, először egy kerekeken guruló kacsát. Amikor pedig nyolc csapocskával ellátott, egymásba korlátlan variációban illeszthető építőkockákat barká-csolt, azok különösen nagy sikert arattak, így megpróbálkozott a nagyobb volumenű termeléssel. A társaságot fia, Godtfred futtatta fel, miután a precíziós műanyagöntéssel átállt a tömegtermelésre, és 1958-ban kifejlesztette azokat az egyszerű, univerzális illesztési mechanizmusokat, amelyek ma is minden elemre jellemzőek. Mire Kjeld felcseperedett, a Lego (a dán Leg Godt - Játssz jól! - kifejezés rövidítése) üzleti és innovációs alapjai tehát már le voltak rakva. Az azonban csak idővel derült ki, hogy a nagyra növekvő cég a gyerekek/unokák közül éppen Kjeld kezében lesz a legjobb helyen. Már fiatalkorában kitűnt a képességeivel és főleg a családi cég iránti hallatlan elkötelezettségével. Állandóan a formatervezők között töltötte az idejét, tanult tőlük, és egy idő után az ötleteivel is bombázni kezdte őket.

Globális játékos
Ezek alapján nem lehetett kérdéses, hogy apja üzleti tanulmányokra ösztökélte, így Kjeld az Århusi Közgazdasági Egyetemen szerezte meg alapdiplomáját, majd egy svájci MBA-képzéssel fejelte azt meg. Természetesen azonnal csatlakozott a Legóhoz, 1973-ban részben átvette a kutatás-fejlesztési részleg vezetését. Nem sokkal később, már 1979-ben vezérigazgató lett, és egészen a 2003-as válságig olyan jól navigálta az örökségét, hogy a bevételeket megnégyszerezve meg-határozó globális szereplővé fejlesztette a vállalatot. 1974-ben nősült, feleségétől, Camillától három gyermeke született. Nagyon egyszerű életet él, háza csak kicsivel nagyobb az átlagosnál, nem rí ki a környezetéből, és természetesen Billundban van, nem mesze a Lego központi irodáitól. Egyetlen drága hobbija a lótartás, a közeli Fyn szigetén tart fenn egy nagyobb farmot, ahol maga is szeret lovagolni, illetve versenylovakat tenyészt.

Sikerének titka sokak szerint pont abban rejlik, hogy felnőttkorában is meg tudott maradni gyereknek, ami egy játékgyártó esetében ugyan közhelyesen hangzik, de ezúttal igaz. A gyerekeket Kristiansen a példaképének tekinti, mert még nem veszett ki belőlük a dolgok természete iránti feltétlen kíváncsiság, és a tárgyak megváltoztatására való kreatív hajlam. Azt is kulcsfontosságúnak tartotta, hogy a családi vállalkozás próbálja tartani a cégen belüli családias légkört, amennyire az lehetséges. Ez egy méreten felül már nyilvánvalóan egyre nehezebbé, sőt lehetetlenné vált, és az idilli körülményekkel való fokozatos szakítást éppen Kjeld Kirk Kristiansennek kellett levezényelnie, hiszen az ő irányítása alatt vált a Lego egy óriási termékportfólióval rendelkező globális multivá. Mégis, soha nem merült fel komolyan például az, hogy nagyapja műhelyének közeléből, azaz Billundból elköltöztesse a cég központját. Billund ezért nagyon sokat köszönhet a Legónak, a 6000 fős kis dán településen közel 3000-en dolgoznak a cégnél. Az első és sokáig egyetlen Legoland témaparkot sem máshol hozták létre, inkább Billundba csábították a turistákat és vele együtt a költéseiket is. Azóta ugyan máshol is nyíltak Legoland parkok - és ma már nem is a cég üzemelteti azokat -, ám a mai napig Billund az igazi legórajongók célpontja. A 2003-04-es válságos időszak következményeként a Lego ugyan leépítésekre kényszerült Billundban, a cég azonban rendkívüli módon próbált gondoskodni a munkatársairól, tényleg úgy, mintha családtagokat kellett volna az utcára tennie. Minden követ megmozgatott, hogy a dolgozói ne legyenek munkanélküliek, és a környék üzemei a legtöbbjüket fel is tudták venni. Billundban azóta is isteni szerencsének tartják, hogy a Lego még 2008 előtt ment keresztül története legnagyobb válságán, mert az utóbbi években már sokkal nehezebben tudott volna ilyen gálánsan viselkedni.



Kjeld Kirk Kristiansen az évek során az elődök által elhatározott pénzügyi alapvetésekhez is tartotta magát. Nemcsak nem vezette tőzsdére a céget, de még hiteleket sem vett igénybe, nem vont be külső forrásokat. A Lego organikusan fejlődik vagy sehogy, mert ma már megengedheti ezt magának. Stabil lábakon áll, és sikere vagy kudarca tulajdonképpen kizárólag a menedzsment szakmai döntéseinek függvénye. Ezekkel a nézetekkel mindig a lehető legtávolabb állt az üzleti döntéshozók fő sodrától. Kristiansent ezért gyakran hasonlítják Ingvar Kampradhoz, a svéd IKEA bútorgyártó és -forgalmazó tulajdonosához, aki szintén szereti egy szűk belső körben kezelni vállalatbirodalma minden üzleti ügyét. E meglehetősen zárt vállalatirányítási modell mellett egyébként még 1993-ban kötelezte el végérvényesen magát. Komoly vastagbélgyulladással szállították kórházba, és nyolc hónapig teljesen ki kellett vonnia magát a vállalat napi irányításából. Utólag úgy nyilatkozott erről az időszakról, hogy kifejezetten hasznosnak bizonyult, hiszen végiggondolta nemcsak a teljes magánéletét, hanem a Legóval kapcsolatos ügyeket is. Míg korábban a cég évente 10-15 százalékkal növekedett, a hajtás mellett soha nem volt ideje hasonlóra. Arra a következtetésre jutott, hogy a vállalaton belül a döntéseket túl sokan hozzák meg, és így túl sokan csikarnak ki maguknak bizonyos jogköröket. A kórházból kijőve lenyeste ezeket az ő szempontjából most már vadhajtásokat, és egy igazán szűk körbe vonta össze a felső vezetést. Az átszervezés kifejezetten kedvezőtlen üzleti következményekkel járt, 1995-ben a Lego eladásai csökkentek, az új szerepekbe mindenkinek bele kellett tanulnia, de a következő években a vállalat már ismét szárnyalt. Az alapok tehát mindig sziklaszilárdnak bizonyultak. Az 1958-as szabadalmaztatás után gyártott első kockák minden mai termékre egyetlen mozdulattal rápattinthatók.

A vagyon

Kjeld Kirk Kristiansen vagyonát az amerikai Forbes magazin 6 milliárd dollárra becsüli. Ezzel a világ 166. leggazdagabb, egyben Dánia legvagyonosabb üzletembere.

Kjeld Kirk Kristiansen mondja:
A képzelőerő juttat el minket azokhoz a pillanatokhoz, amikor azt mondjuk: Aha, kitaláltam valami újat! Ez az, amikor a dolgokat nem úgy látjuk, ahogy vannak, hanem úgy, ahogy lehetnének.«
Mint a legtöbb dán számára, Andersen tündérmeséi nekem is meghatározó élmények voltak... ezek sok tekintetben olyan minőségűek, mint a legókockák. Csakúgy, mint a játékaink, ezek a mesék is a fantáziára és a kreativitásra építenek, és univerzális hangot ütnek meg.«
Borzasztóan szerencsés vagyok, mert először a történelemben a fiatalabb generációk zenei ízlése bizonyos fokig megegyezik a szüleikével. A gyerekeim gyakran hallgatnak Eric Claptont, Beatlest, Joe Cockert, a Stonest és Janis Joplint.«
Az életre való felkészülésben sok rosszabb dolgot tehet egy gyerek annál, mint hogy a mi játékainkkal játszik. A mi termékeink megfelelő ösvényeket nyitnak a képzelőerőhöz és a gondolkodáshoz. Eszközök a szellem felszabadításához.«
Mi nem szeretjük a banki finanszírozást vagy a szélesebb tulajdonosi kört. Az angliai Legoland park felépítése 850 millió dán koronába került, és a teljes összeget zsebből fizettük.«
Nem kell alávetnünk magunkat a befektetési piac nyomásának, és egy olyan vállalat esetében, mint a mienk, amelynek nagyon gondosan kell megterveznie az arculatát és a termékeit, ez kifejezetten előnyös.«


A Lego cégcsoport

■ Elődjét 1932-ben alapította Ole Kirk Kristiansen. Halála után a céget fia, Godtfred vette át, majd 1979-től 2004-ig unokája, Kjeld Kirk Kristiansen vezette.
■ Világszerte mintegy 10 ezer főt foglalkoztat, bevétele tavaly 17 százalékkal emelkedett, elérte a 18,7 milliárd dán koronát (3,2 milliárd dollárt). Az adózás előtti nyereség 13 százalékkal, 5,54 mil-liárd koronára nőtt.
■ A termékek a 2 dollárba kerülő legegyszerűbb, pár elemet tartalmazó dobozoktól a 400 dolláros, űrhajókká összerakható elemes játékokig terjednek.
■ A cég (egyelőre) nem helyezte a Távol-Keletre a gyártást, üzemei a dániai
Billund mellett Magyarországon (Nyíregyházán), Csehországban és Mexikóban találhatók.
■ Bevételeinek mintegy fele Európából, 40 százaléka Amerikából, 10 százaléka Ázsiából származik, de az utóbbi földrészen a leggyorsabb a növekedés.
■ A cég mindig teljes egészében a Kristiansen család birtokában volt, és sosem növekedett felvásárlásokkal. Ezen a jövőben sem terveznek változtatni.