Rejtély viszont, hogy a republikánusok milyen irányelvek szerint kormányozták volna az országot, ahogy az is, hogy milyen taktikát követ a párt most, hogy újra az ellenzék szerepét kell betöltenie. Mivel e kérdésekről a szervezet egyik vezetője sem beszélt, nem is olyan meglepő, hogy a választások nem a várt eredményt hozták a pártnak.
A választókban az a kép alakulhatott ki, hogy a republikánus politikusok egy része hajlik az elszigetelődés politikájára, mások továbbra is a hidegháború hatalommegosztásában gondolkodva Oroszországot tartják a fő riválisnak, míg egy harmadik csoport a fanatikus muszlimok terrorcselekményeitől tartanak leginkább. Bármi is legyen a valóság, közös gondolkodásra van szükség az egységes fellépéshez. Garfinkle cikkével ezt az űrt kívánja betölteni.
Szerinte az amerikai külpolitika három fő célkitűzés révén alakíthat ki egy olyan világrendet, mely egyúttal az USA érdekeit is szolgálja.
1. Szabadságot mindenkinek: az emberi jogokat mindenki számára szavatolni kell, azok sérülése semmilyen körülmények között sem tolerálható.
2. Nemzetközi biztonság a szuverenitás megerősítésével: a szuverenitás az államok elszámoltathatóságának alapja nemzetközi és nemzeti szinten egyaránt.
3. Élni és élni hagyni: Tiszteletben kell tartani minden kultúra egyediségét, jellegzetességeit.
Az államközi kapcsolatok története alapján megállapítható, hogy a nyugati értékek terjesztésének egyetlen járható módja a példamutatás, azaz aktív beavatkozásra csak akkor kerülhet sor, ha azt az érintett nemzet maga kéri. Minden nemzetközi akció esetében abból kell kiindulni, hogy a nemzeti és etnikai kultúrák önerőből is képesek a változásra.
Vajon milyen irányt venne az Amerikai Egyesült Államok és a világ történelme, ha a republikánusok, vagy bármely politikai hatalom valóban magáévá tenné a fenti elveket? Garfinkle szerint, ha szerencsénk van, egyszer megtudhatjuk.
Adam Garfinkle jelenleg a The American Interest szerkesztője, korábban ugyanezt a pozíciót töltötte be a The National Interestnél.