A globalizáció előnyeiről és hátrányairól sokszor folynak késhegyre menő viták, ám ezekben gyakrabban hivatkoznak megérzésekre és sejtésekre, mint tényekre. A szállítmányozási és logisztikai vállalatok számára viszont a létalapjukról van szó, ezért sokat invesztálnak a téma kutatásába. Így tesz a világ egyik vezető logisztikai vállalata, a Deutsche Post tulajdonolta DHL is, amelynek megbízásából kutatók 2005 óta kísérik figyelemmel a globalizációs folyamatokat.
A nemrég bemutatott, a 2011-es adatok alapján készített összegzés nemzetközileg is érdekes következtetésekre jutott. Kiderült például, hogy a négy vizsgált szempont szerint (lásd a keretes cikket) a világ még mindig nem heverte ki a 2007-2008-ban kezdődött válságot, a gazdasági és emberi kapcsolatok nemzetközi intenzitása még mindig alatta marad a krízis előtt elért csúcsnak.
Visszacsúszóban
Összességében Magyarország még úgy sem áll rosszul, hogy a 2010-es rangsorhoz képest 8 helyet visszaesett, és így a 26. helyen végzett a 140 ország között. Egy évvel korábban értük el ugyanis az eddigi legjobb helyezést a 18. pozícióval. A szomszédos, illetve közép-európai országok közül a 6 helyet előrelépő Ausztria viszont már megelőzött minket (19. hely), de továbbra is mögöttünk van Csehország (32.), Szlovénia (34.), Lengyelország (39.), Szlovákia (51.), Ukrajna (52.), Horvátország (57.), Románia (66.), valamint Szerbia (96.).
A párját ritkító magyar visszaesés ugyanakkor feltűnt a vaskos, 270 oldalas tanulmány a barcelonai üzleti főiskolán (IESE Business School) tanító-kutató szerzőinek is. Hazánk 4 ponttal szerzett kevesebbet a 100 pontos skálán, mint 2010-ben, ennél nagyobb visszaesést csak a jóval kisebb gazdasággal rendelkező Niger (-10 pont) és Csád (-5) szenvedett el, Kuvait pedig ugyanennyit.
A magyar hanyatlás fő oka a tőkeáramlás lassulása, a Magyarországon bejegyzett vállalatok például összességében több tőkét hoztak haza, mint amennyit külföldre vittek. Egyébként nemzetközi szinten is jellemző, hogy a tőkeáramlás visszaesése veti vissza a globalizációt, a négy vizsgált szempont közül egyedül ennek értéke van a 2005-ös kiinduló szint alatt; az áruk, emberek és információk mozgása intenzívebbé vált azóta.
 |
Országnyi turista
A magyar gazdaság adatainál elidőzve kiderül, hogy a négy vizsgált szempont közül a kereskedelemben a legnyitottabb Magyarország, a bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított arányát tekintve a 10. helyen állunk. Ha pedig kifejezetten az áruexportot nézzük - amely a magyar GDP 80 százalékának felel meg -, akkor a hatodikon.
Az információs tényezőket tekintve a nemzetközi mezőny közepén helyezkedünk el, az egy felhasználóra jutó átlagosan 12,2 kilobit/másodperces internetes sávszélesség a 76. a 140 tagú mezőnyben. 2011-ben egy emberre átlagosan 57 percnyi bejövő és 86 percnyi kimenő nemzetközi hívás jutott, amivel a 55.-ek, illetve a 63.-ak vagyunk a nemzetközi mezőnyben.
Magyarország népességének 2011-ben 4 százalékát képezték a bevándorlók (helyezés: 70.), és a hivatalos statisztikák szerint arányaiban ugyanennyi magyar állampolgár kereste a boldogulását külföldön (87.). Mintegy 5 millió magyar lépte át a határokat turisztikai céllal (népességarányos helyezés: 28.), és kétszer ennyien érkeztek az országba (24.). A felsőoktatásba 2011-ben beiratkozottak 4 százaléka volt külföldi (37.), feleennyi magyar pedig külföldi intézményben kezdte el felsőfokú tanulmányait (93.).
Befogadó osztrákok, kivándorló szerbek
Hogy Ausztria előttünk végzett, az elsősorban az emberi tényezőnek köszönhető: a lakosság 16 százaléka bevándorló, az osztrák felsőoktatási intézményekbe beiratkozók 17 százaléka külföldi, és az ország lakosságának 2,6-szeresét tette ki a külföldi turisták száma 2011-ben. Horvátország is elsősorban a bevándorlóknak (a népesség 16 százaléka) és a turistáknak (a lakosság 2,1-szerese) köszönheti, hogy nem került még hátrébb. A tanulmányról itt bővebben olvashat. Lengyelország egyvalamiben világelsőnek mondhatja magát: a legtöbb olyan kivándorlót bocsátotta útra, aki nem saját földrészén, tágabb régiójában telepedett le. Ugyanis a statisztikák szerint a hazájukat elhagyó lengyelek fele egyben Európának is búcsút intett. Románia elsősorban a kivándorlók nagy számának (a népesség 5 százaléka) és a gyors internetnek köszönheti, hogy nem került még hátrébb: a 114,5 kilobit/másodperces sávszélesség világszinten a 13. legjobb. Szerbiára ugyanez jellemző: a lakosság 14 százaléka kivándorolt, a 76,8 kilobit/másodperces sebesség pedig a 19. leggyorsabb. Szlovákia az áruexportot tekintve még Magyarországot is megelőzi, a GDP 83 százalékára rúgó értékkel, amit a 4. legmagasabb arány a világon.
Amikor még mobilnagyhatalom voltunk
Magyarország a visszaesés taglalása mellett még egy helyen kapott kiemelt szerepet a tanulmányban: a mobiltelefon-gyártás globalizációját bemutató résznél. Igaz, itt a 2010-es adatokat vették alapul, amikor még Magyarország - Kína, Dél-Korea ás Mexikó után - a világ negyedik legjelentősebb mobiltelefon-exportőre volt, és Románia követte az ötödik helyen. Azóta azonban a Nokia bezárta romániai egységét, és 2012-ben Magyarországon is leépítette a gyártást, így az aktuális helyzet alapján sokkal kevésbé lenne rózsás a helyzet.
A közép-európai gyárbezárásokhoz vezető folyamatot a tanulmány is elemzi, a jelenség ugyanis túlmutat a Nokia problémáin. A mobilkészülékek vásárlói között ugyanis egyre inkább az ázsiaiak kerülnek túlsúlyba, nem véletlen, hogy a Nokia is Vietnamban épít üzemet.
Ész nélkül a mobiltelefonokat sem szállítják, noha az azért meglepő, hogy több telefon lépi át az államhatárokat, mint amennyit végül megvesznek az emberek. Vagyis a telefonok egy része többszörös határátlépő. Az iparág átlagos exporttávolsága ugyanakkor nem több 5 ezer kilométernél, ami csak néhány száz kilométernél több, mint más iparágak átlaga. Ebben az esetben nem is a szállítási költségek az igazán kritikusak - mivel a telefonok súlya az értékükhöz képest kicsi -, hanem az, hogy mire egy tengeri út végén eljutnának a fogyasztókhoz, kis túlzással már el is avultak. Így érdemes a vásárlókhoz minél közelebb előállítani őket.
Kis országok, nagy gyógyszeripar
Mobilexportban legalább benne volt Magyarország a világ élvonalában, két másik iparágban azonban nem fértünk be az első tízbe, noha ezeket is a magyar gazdaság erősségei között tartjuk számon. Az egyik a gyógyszeripar, ahol az első tíz exportőr közé a kis országok közül befért például Belgium, Svájc és Írország is, utóbbi főleg a kedvező adórendszernek köszönhetően. A magyar gyógyszeripart azonban az adó- és a szélesebb gazdaságpolitika inkább gátolja, mint segíti.
A másik ágazat az autóipar, igaz, itt Magyarország inkább beszállítóként, nem annyira a teljes autók előállításában jeleskedik, legalábbis ez volt a helyzet a Mercedes és az Audi legutóbbi beruházásai előtt. Világszinten vérmes reményeink azonban ezek termőre fordulását követően sem lehetnek: egyrészt az autók exportjának átlagos távolsága mindössze 2500 kilométer, másrészt a gyártás a keresletet követve egyre inkább a fejlődő országokba tevődik át: míg 2001-ben a személyautók 83 százaléka a fejlett országban készült, 2011-ben már csak 51 százaléka, és ez a tendencia minden bizonnyal töretlen marad.
A felmérésről
A világ egyik vezető logisztikai vállalata, a 275 ezer embert foglalkoztató, tavaly 53 milliárd eurós forgalmat bonyolító DHL megbízásából kutatók összetett szempontrendszer alapján állították sorrendbe a világ 140 országát, amelyek a világgazdaság 99, a világ népességének 95 százalékát képviselik. Négy fő területet vizsgáltak: a kereskedelmet, a tőke, az információ és az emberek áramlását. Az elsőnél azt vették górcső alá, hogy a határokat árlépő áruk, illetve szolgáltatások értéke hogyan aránylik az adott ország GDP-jéhez. A tőkeáramlásnál külön vették számba a működő- és a portfoliótőke áramlását. Az információs blokknál szempont az internet sávszélessége, a nemzetközi hívások egy főre eső száma, valamint a nyomtatott kiadványok nemzetközi kereskedelme. Az embereknél azt vizsgálták, hogy a lakossághoz képest milyen arányban vándoroltak ki-, illetve be az országba, mennyi turista érkezett és hagyta el az adott államot, valamint a felsőoktatásban mennyi külföldi diákot fogadott be, illetve bocsátott ki külföldre az ország. Ezek alapján jön létre egy végső, 0 és 100 közötti pontszám.