A politika és a gazdaság közti kapcsolat iránya 2013-ban sem lesz egyértelmű. Olaszországban, Japánban vagy az Egyesült Államokban a politikai szándék nagymértékben befolyásolja a gazdaság teljesítményét. Ezzel szemben Kínában, Egyiptomban, Görögországban vagy Németországban jellemzően a gazdaság állapota határozza meg a kormány politikai mozgásterét. Ezek a különbségek a világgazdaságot meghatározó államok között 2013-ban várhatóan tovább növekednek majd, ami eltérő ütemű gazdasági növekedést generál. Így továbbra sincs reális esély, hogy a globális politikai ügyeket közösségi szinten kezeljék.

Olaszországban a választások után egy demokratikus legitimitású kabinet veszi át Monti technokrata kormányzatának helyét. Kérdéses azonban, hogy folytatódnak-e a megkezdett strukturális reformok. Erre Monti személye továbbra is a garancia lehet, máskülönben valószínű, hogy az új kabinet engedni fog a politikai populizmus szirénhangjainak. Utóbbi mély aggodalmakat okozhat Berlinben, Brüsszelben és Frankfurtban is.

Japánban az új kormányzat fiskális ösztönzőkkel és a Nemzeti Bankra gyakorolt nyomással kívánja felpörgetni a növekedést. Lazítanának az ország exportvezérelt politikáján, és változtatásokat terveznek a termelési fázisok kihelyezésével (outsourcing) kapcsolatban, ami jelentősen befolyásolná az alacsonyabb bérszintű országok gazdaságát is.

Ezzel szemben az Egyesült Államokban a politikai folyamatok (például a kongresszusbeli széthúzás) várhatóan lassítani fogják a gazdasági stabilizációt. A bizonytalan politikai helyzet ugyanis késlelteti a deficitről és az államadósságról szóló tárgyalások lezárását, elodázva az amerikai munkaerő- és ingatlanpiac talpraállását.

Más országokban az oksági irány a gazdaságtól a politika felé mutat. Görögországban és Egyiptomban például gazdasági problémák terhelik a politikát, próbára téve az állampolgárok türelmét. Kínában az új vezetésbe vetett bizalom mércéje az lehet, hogy a növekedés enyhe visszaesésének tendenciáját sikerül-e megfordítani. A hét százalék alatti növekedés az ellenzéket és a disszidenseket bátorítja, nem csak vidéken, hanem a városi központokban is.

A jövőt továbbra is három gazdaság, az amerikai, a kínai és a német fogja befolyásolni. A három legerősebb gazdaság stabilitása ugyanis elengedhetetlen a 2008 óta tartó válságból való kilábaláshoz. A következő év egyik nagy kérdése, hogy miként alakul majd a politika és a gazdaság közötti interakció globális és nemzeti szinten. Amennyiben megvalósul ezek harmonikus együttműködése, akkor a világgazdaságot kooperáció és növekedés jellemzi majd. Számolni kell ennek teljes kudarcával is, ami a válság elhúzódását okozná. Egy harmadik forgatókönyv szerint a világ a politikai és gazdasági alrendszerek folyamatos konfliktusa mentén evickélhet tovább, melynek eredménye megjósolhatatlan.

Mohamed A. El-Erian (1958) egyiptomi származású Egyesült Államokban élő pénzügyi szakember. A Pacific Investment Management Company nemzetközi vagyonkezelő vállalat vezérigazgatója, 2012. december 21-től Obama elnök Nemzetközi Fejlesztési Tanácsának (Global Development Council) elnöki tisztségébe nevezte ki. Korábban dolgozott az IMF-nél, illetve a Harvard Egyetem alapítványait és pénzügyi számláit kezelő Harvard Management Company-nél. A gazdasági válság idején hasznosítható befektetési stratégiákról szóló kötete 2008-ban jelent meg, When the Markets Collide címmel.