Futószalagon köt a kormány stratégiai megállapodásokat magyarországi nagyvállalatokkal. Az ilyen típusú együttműködések akár nemzetgazdasági haszonnal is járhatnának. Máshol is volt már erre példa, például az 1980-as évek elején Franciaországban.
Ezek alapját azonban egy konzisztens gazdasági stratégia alkotta. A magyar kormánynak nincs ilyen víziója, hacsak a nehezen körvonalazható, a fizikai munka becsületének helyreállításáról szóló nyilatkozatokat nem tekintjük annak. Igaz, hallunk a kutatás-fejlesztés és az innováció élénkítésére tett ígéretekről, ezek megjelennek a megállapodásokban is. De hogy erről valójában mit gondol a kabinet, arról inkább a felsőoktatás átalakítása árulkodik. Mi lehet az értéke annak a kétoldalú stratégiai megállapodásnak, amelynek tartalma köszönő viszonyban sincs a valóságban érvényesülő oktatás- vagy gazdaságpolitikával?
A kormány negyven megállapodás megkötésére készül. Adódik a kérdés: miért pont 40? Miért nem 45 vagy éppen 30? A helyzet az elhíresült, 1972-es vállalati kiemelések történetére emlékeztet. Akkor egy párthatározat nyomán először 45, majd még további 5 nagyvállalatot emeltek ki a...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2013/2 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!