Mephistóék kalandjai

Fáy Miklós
2013-01-10 07:00
Közismert filmjének utolsó jelenetében Brandauert nagy reflektorokkal világítják meg, fénnyel lövik, és el is találják, egyenest a szemébe, nem lát semmit, nincs hová menekülnie, fénycsapdába esett szegény kis állat. Valószínűleg mindennapos élmény a színészeknek, mégis erre vágynak. Brandauer-Mephisto azonban már nem vágyik rá, és azt nyöszörgi Szakácsi Sándor hangján: mit akarnak tőlem? Én csak egy színész vagyok.


Mit akarunk tőlük? Ők csak színészek, színházban föllépő csodabogarak, a fejük tele van mások szavaival és gondolataival, életük a látszat, azt mutatni, ami nincs, ami nem történt meg, vagy nem velük történt meg. Mi pedig mégis azt várjuk tőlük, hogy legyenek bátrak, tehetségesek, szerények és magabiztosak, szegények, ha elvekről van szó, és milliomosok, ha az életről, hiszen a jó színész nem lehet pénztelen ebben a világban. Legyenek jók vagy még jobbak, ha véletlenül tényleg jók, szépek, fiatalok, ha az kell, bölcsek, ha meg az. Legyenek helyettünk minden, ne ...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2013/2 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!