Már jó ideje nem az a fő kérdés, hogy a szabályozás mekkora vesztséget okoz az ágazatban érdekelt befektetőknek, hanem az, hogy ilyen körülmények között meddig biztosítható a jelenlegi villamos energia-, és gázszolgáltatás - mondják elemzők a január 1-től érvényes rezsicsökkentéssel összefüggésben. A kormányzati szándék ugyan méltányolható, de a megoldás nem az energiaárak oldalán van a szakértők szerint. A magyarországi árak ugyanis nemzetközi összehasonlításban nem tekinthetőek magasnak (lásd táblázatunkat).

A keresetek viszont rendkívül alacsonyak, ennek következtében a munkaidő ráfordításban mérhető összehasonlítás lehangoló képet mutat - mondja Drucker György, energiapiaci elemző.
A tavaly október 1-én érvényes magyarországi és európai áramárak alapján, nagy átlagban a magyar tarfiák az európai uniós átlag alatt maradnak. Az EU tizenötök átlagára 20,1 euró kilowattóránként, ezzel szemben a jellemzőnek tekinthető magyarországi tarifa alig haladja meg a 17 centet kilowattóránként. Csak Athénban, Helsinkiben és Párizsban kell kevesebbet fizetni egy kilowattórányi villamos energiáért. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy 100 kilowattóra - nagyjából egy átlagos havi háztartási fogyasztás feléről van szó - villamos energiáért mennyit kell dolgozni az egyes tagországokban, akkor igen aggasztó képet kapunk. Nem az árakkal, hanem a jövedelmekkel van a gond, ez pedig azt is mutatja, hogy az áram és gázárakon keresztül a helyzet aligha rendezhető érdemben.

Ha azonban mégis erre az útra lépünk, ahogyan ez január 1-vel megtörtént, akkor ezért komoly árat kell fizetniük bizonyos piaci szereplőknek.

A kormányzati, kormánypárti kommunikáció jellemzően az energiaszolgáltatók profitjának visszafogásáról szól. Azonban közel ekkora terhet jelent a rezsicsökkentés a szabadpiacon, középfeszültségen vételező vállalkozásoknak. Kormányzati illetékesek ugyan folyamatosan arról beszéltek, beszélnek, hogy a versenyszférát, az ipari fogyasztókat, a magyarországi kkv-kat nem érinti hátrányosan az intézkedés. Ez azonban csak részben igaz. A háztartásokkal azonos feszültségszinten, kisfeszültségen vételező vállalkozásokat - például fodrászokat, órásmestereket, cipészeket, vagyis a jellemzően családi vállalkozásokat - valóban nem éri hátrány. Ezzel szemben már egy autószerelő műhely, vagy egy tizenegyhénány alkalmazottat foglalkoztató szerszámkészítő cég, egy pékség is fizethet a 10 százalékos háztartási árcsökkenésért. A klasszikus néhányszáz alkalmazottat foglalkoztató, jellemzően beszállítói
státuszban dolgozó középvállalkozásokról nem is beszélve.

AKIK ROSSZUL JÁRNAK
Az elmúlt évi villamosenergia fogyasztási adatok még nem állnak rendelkezésre, ezért csak a 2011-es statisztikából lehet kiindulni annak becslésekor, hogy a vállalkozások mekkora köre viseli vajon a rezsicsökkentés terheit. A Magyar Energia Hivatal (MEH) számai alapján az egyetemes szolgáltatás 12,8 terawattórás áramfogyasztásából 10,5 terawattóra volt a közvetlen lakossági felhasználás. A fennmaradó rész, az ebbe a körbe tartozó közintézmények, és a kisfeszültségen vételező vállalkozások. Ez utóbbi kört egészítik ki azok, akik nem az egyetemes szolgáltatás keretében, hanem törvényi kötelezés révén, a szabadpiacon szerzik be az áramot, de kisfeszültségen csatlakoznak a rendszerhez. Ha a MEH adatai szerinti, kisfeszültségű fogyasztás 15,6 terawattórájából levesszük a lakossági vételezést, akkor a fennmaradó 5,1 terawattórányi fogyasztás lehet a rezsicsökkentés, nem lakossági haszonélvezője.

Bővebben a témában a Figyelő 2013/3-as számában olvashatnak.