A Pénzügyi Stabilitási Tanácsot (Financial Stability Board, FSB) a G7 országai alapították 1999-ben, majd 2009-ben a G20-ak keltették ismét életre azzal a funkcióval, hogy a különböző pénzügyi ellenőrző szervek működését nemzetközi szinten is koordinálja. Bár a szakma egybehangzó álláspontja szerint a 2007-es válság kialakulásának egyik fő oka az volt, hogy a szabályozók az egyes szereplőkre fókuszáltak a kollektív, vagy szisztematikus kockázatok helyett, úgy tűnik, hogy az FSB is elköveti ezt a hibát. Legalábbis ez derül ki a 2011 októberében kiadott „Key Attributes" című dokumentumból, melyben a szervezetileg kiemelkedő jelentőségűnek ítélt pénzügyi intézetekre helyezi a hangsúlyt. Ezáltal a kockázatok döntő részét áthárítja az egyre nagyobb szerephez jutó árnyék-bankrendszerre.

Ha a szabályozott arbitrázskereskedést és az árnyék-bankrendszert figyelmen kívül hagyjuk, akkor is nagyon lassan éreztetik hatásukat az újonnan létrehozott szabályozó eszközök. Ennek fő oka, hogy a pénzpiacok egészét meghatározó intézmények tevékenysége gyakran átnyúlik a nemzeti határokon, és országonként eltérő a szabályozás menete.

Sabri Öncü és Acharya ennek megoldására azt javasolja, hogy a szabályozások az intézmények helyett a pénzügyi instrumentumokhoz igazítsák ellenőrző tevékenységüket. A források közül ilyenek a repok, vagy az OTC derivatívák, az eszközök oldalán pedig az alacsony likviditású, magas kockázatú eszközök. Az ilyesfajta szabályozás függetlenséget élvezne az országos és intézményi döntéshozóktól.

A megfelelő ellenőrzéshez további támogató szolgáltatásokra is szükség van. A „klíringházak" a kockázatok felmérésével, illetve a fizetésképtelenség elkerülésével előznék meg a csődhelyzetek kialakulását. Működésüket nemzetközi szinten az FSB-nek kellene koordinálnia, egyúttal összehangolva a kockázatvállalás mértékét is.

Az egyedi instrumentumok szabályozására való áttérés kulcsa a hosszú távon szükséges szabályozási infrastruktúra kiépítése. Ennek segítségével elkerülhető a túlzott kockázatvállalás, a szabályozó hatóságok pedig határozott fellépésükkel demonstrálhatják, hogy készek a piaci folyamatok folyamatos és precíz ellenőrzésére.

Viral Acharya: A new yorki-i Stern Business School pénzügy szakán doktorált szakember hitelkockázati elemzést oktat az New York-i Egyetemen (NYU). Az indiai tőzsde (National Stock Exchange) és a NYU közös projektjének igazgatója, melynek központjában az indiai tőkepiac áll.
T. Sabri Öncü: A Mumbai-an lévő Reserve Bank of India Haladó Pénzügyi Kutatási és Tanulási Központjának kutatásért felelős vezetője.