A szigetországban az előre tervezett műtétre vagy kezelésre váró betegek hosszú évek óta több kórház közül szabadon választhatnak, vagyis eldönthetik, hogy melyikben kívánják igénybe venni a számukra legmegfelelőbb szolgáltatást. Az brit NHS (Országos Egészségügyi Szolgálat) által beiktatott reformlépés mögött az a szándék húzódik meg, hogy a kórházi beutalások száma egyre inkább az intézmények minőségének függvényében alakuljon, azaz a színvonalasabb szolgáltatókhoz több beteg kerülhessen. Az így megélénkült verseny pedig jobban ösztönözze a kórházakat az általuk nyújtott egészségügyi szolgáltatás minőségének javítására. A nemrégiben megjelent kutatás azt vizsgálta, vajon valóban a tervek szerint alakult-e a nagy-britanniai egészségügyi reform.

Bár a legtöbb közgazdász egyetért abban, hogy a szabad választás a piac fejlődéséhez vezet, az egészségügyben azonban nem ilyen egyszerű a képlet. Az egészségügyi szolgáltatások ugyanis speciális javak, amelyek piacára fokozottan jellemző a bizonytalanság és az információs aszimmetria. A kórházak minőségének összehasonlítása, illetve a legmegfelelőbb egészségügyi szolgáltatás kiválasztása a legtöbb laikus beteg számára roppant bonyolult.

A brit kutatás ugyanakkor arra az eredményre jutott, hogy a reformlépés bevezetése után több páciens kért beutalót színvonalasabb kórházba, azaz a jobb intézmények - a várakozásoknak megfelelően - több beteget vonzottak magukhoz. A szolgáltatások minősége és a kórházak piaci részesedése közötti összefüggés tehát gazdaságilag jelentős. A reform bevezetése után ugyanis az egy százalékponttal alacsonyabb halálozási arány az adott kórháznak átlagosan hússzal több beteget jelent évente. Ez körülbelül öt százalékos részesedésnövekedésnek felel meg.

Az eredményekből továbbá az derül ki, hogy a súlyosabb betegségben szenvedő páciensek érzékenyebben reagáltak a reform bevezetésére, azaz magasabb arányban választottak színvonalasabb kórházat. Valamint érdekes módon a rosszabb anyagi körülmények között élő betegek szintén némileg fogékonyabbak a változásokra a gazdagabbakhoz képest, így nem igazolódott be az az aggály, miszerint a reform jelentősen növeli az egészségügyben tapasztalható minőségbeli egyenlőtlenségeket.

A halálozási arány számottevő visszaesése is a szabad kórházválasztás bevezetésének pozitív hozadéka. Ez arra utal, hogy önmagában a betegek „újraelosztásával" nagyobb egészségjavulás realizálható. A kórházaknak emellett érdekük, hogy fejlesszék az egészségügyi szolgáltatások minőségét, hiszen kizárólag így képesek szinten tartani vagy növelni a betegfelvételek számát.

A szabad kórházválasztás tehát összességében élénk versenykörnyezetet teremt, és hatékonyabb menedzsmentet tesz lehetővé az egészségügyi szektorban, aminek következtében javul a kórházak és egyéb egészségügyi szolgáltatók teljesítménye.

Marty Gaynor a Carnegie Mellon Egyetem közgazdaságtan és közpolitika professzora.
Carol Propper a Bristol Egyetem közgazdaságtan és közpolitika professzora, a londoni Imperial College közgazdaságtan professzora, valamint a nemzetközi Gazdasági és Politikai Kutató Központ (CEPR) munkatársa.
Stephan Seiler a Stanford Egyetem Doktori Iskolájának tanársegéde.