Máthé Dóra a céges generációváltás adózási oldaláról

Kétségtelen, hogy egy semmiből vállalatbirodalmat építő üzletember érzelmileg is involvált a cégének további sorsát illetően, és az is tény, hogy a staféta átadása nem csupán egy jelképes ünnepi aktus, hanem jó esetben hónapok-évek előkészítő munkája során végbemenő fokozatos átadás-átvétel.

A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy az érzelmi szál, az elengedés csak az öröklési történet egyik, sokszor talán kezelhetőbb része. Beszélni kell azonban az adózási és a jogi megvalósítás részleteiről is, enélkül ugyanis kellemetlen meglepetés lehet az új vezetőnek az ölébe hulló „ajándék”. A fokozatosan növekvő, terebélyesedő családi hátterű cégek esetében igen gyakori, hogy az aktuális célszerűség felülírja a hosszú távú gondolkozást és tervezést. A sikeres vállalkozás sorra alapítja leányvállalatait, hozza létre új elágazásait a régióban, Európában vagy akár az egész világon az éppen jellemző tevékenységi kör vagy működési terület szerint.

Ennek eredménye lehet, hogy a cégcsoport akár 20-30-40 tagból áll, mindegyik élén a tulajdonos, a tulajdonos felesége, gyermekei állnak, vagy megbízható hazai munkatársakat állít a román, szlovák, bolgár vállalkozás élére. Időnként magánszemély, máskor a csoport egyik leányvállalata alapítja meg a következő társaságot.

HASZNOS ADÓTERVEZÉS
Az ilyen módon zajló organikus növekedés adózási és jogi szempontból sokszor előnytelen, bonyolult, áttekinthetetlen halmazt hoz létre. Belátható, hogy egy ilyen – nagyon is gyakori – helyzetben a stafétaátvétel komoly fejtörésre kényszeríti az utódokat vagy akár egy új, külső tulajdonost. A racionális megközelítés generációváltás előtt – de akár ezt jóval megelőzően, az üzlet szempontjait szem előtt tartva –, hogy a vezetés ezt a szerteágazó struktúrát letisztítja, jogi és adózási szempontból optimálissá teszi, és egy már kezelhető cégcsoportot ad át a soron következőnek.

A tulajdonos egy adott ponton már érezheti, hogy mikor lenne érdemes egy holdingstruktúrát kialakítani, megtervezheti, hogy saját maga számára milyen éves osztalékot képzel el, amelyből családja magánéletét kényelmesen megszervezheti. Eldöntheti, mely üzletágban kívánja először kipróbálni utódját, az átadás (eladás) előtt pedig nekiállhat letisztítani a céges struktúrát.

Tegyük hozzá, hogy azok a vállalkozások, amelyek dinamikusan, gyors ütemben bővülnek, gazdagodnak, rendszerint valami olyasmit is tudnak, amit mások nem. A gazdasági sikeresség kulcsa valami olyan képesség vagy tudás, amely már szellemi termékek eredménye, és hozamgeneráló lehetőség adódik jogdíj szedésére, amelyre kedvezményes adókulcsot „ajánl” a társaságiadó-törvény. Jogdíj esetében is gondolni kell rá, melyik országban praktikus a szellemi terméket menedzselni. A szellemi tulajdonok levédetése, a jogdíjgyűjtés helye adózási, cégstrukturálási vonatkozásban ugyancsak alaposan vizsgálandó egy tulajdonosváltás előtt.

Két fontos adózási lehetőséget mindenképpen megfontolásra ajánlok. Magyarországon a kedvezményezett tranzakciók – például kedvezményezett eszközátruházás, apport – jó és hosszú távon kiszámítható adókonstrukcióknak tekinthetők az Európai Unió direktívája alapján. Erre a hazai szabályozásra építve a strukturálás során a törvényi keretek között maradva szinte adómentesen alakítható át a cégtulajdon egy új, kedvezőbb struktúrává. Hosszú távon pedig a felállt rendszer kiszámítható adófizetési kötelezettséget eredményez.

A másik hasznos adótervezési eszköz a bejelentett részesedéshez kapcsolódik. Példaként illusztrálva: amennyiben egy magyar társaság/holding az adóhatóság felé bejelenti, hogy Szlovákiában alapított egy társaságot – amit egyébként is meg kellene tennie –, és benne legalább 30 százalékos részesedése van, akkor egy év elteltével az adott részesedés akár társasági adó megfizetése nélkül is értékesíthető.

A napokban nagy port kavart a svájci, ciprusi és kisebb részben szlovák bankszámlán lévő pénzek 35 százalékos visszamenőleges megadóztatásának terve (részletesen lásd a 26–27. oldalon lévő cikkben). Az ilyen esetek is alátámasztják: nem mindegy, ki hogyan viszi ki, illetve kezeli vagyonát külföldön, az alapos tervezést nem érdemes megspórolni.

KEDVEZŐ IDŐSZAK
A nemzetközi adótervezés során olyan szempontokat is érdemes vizsgálni, hogy a tulajdonos személyes letelepedése vagy ténykedése hol lehetséges. Gyakori ugyanis, hogy míg az üzleti működés szempontjából egy tulajdonos praktikusnak találja valamely szomszédos ország adózási rendszerét, személyes szempontokat figyelembe véve rádöbben, hogy a gyerekeit már inkább hazai iskolákba szeretné íratni, hazai színházba és magyar orvoshoz akar járni, vagyis az életvitel szempontjából már kevésbé kedvező a külföldi adórezidensi státus.

A szlovák példánál maradva, ha egy magyar adórezidens magánszemély szlovák társaságtól szeretne osztalékot felvenni, gyakorlatilag irreleváns, hogy a cég Szlovákiában van, hiszen az osztalék tekintetében a magyar adószabályok szerint kell eljárni, így nem tudja maradéktalanul kihasználni a társaság szlovák adóilletőségéből eredő előnyöket.

Cégstrukturálási szempontból kifejezetten jó időszak a jelenlegi, lehetőséget ad a hatékony adótervezésre. A nemzetközi konvenció az, hogy ha pár évig változatlan egy adórendszer, az már tervezhetőnek számít. Persze bárki mondhatja, hogy a magyar adórendszer aktuális állapota csak átmeneti. Lehetséges, hogy a jelenleg gyorsan változó törvényi háttér elriasztja a tulajdonosokat és befektetőket a magyar piactól s a magyarországi tervezéstől. Azonban a jelenlegi helyzetben is tudunk olyan letisztult és jogi, illetve adózási szempontból kedvező struktúrát teremteni, amely megtartja a hosszú távú flexibilitást is.

A szerző a PwC Magyarország cégtársa, társaságiadó-szakértője