- Szó sem lehet róla. Jogállami minimum, hogy a cél nem szentesíti az eszközt. A visszaélések, a bizalomvesztésből eredő magán-megoldások okát kellene kezelni. Nem propagandisztikusan, állami túlerővel, büntető szőnyegbombázással a gondolkodó, s gondoskodó polgár jogait, javait megnyirbálni. A kinyilvánított kormányzati lépés a tehetetlen düh, a makrogazdasági inkompetencia és a verbális agresszió jele. Ha picit is komolyan mérlegelnének és gondolnák: magához a megtakarító polgárhoz fordulnának hiteles, bizalomerősítő lépéssel. Ellenben a kormánykommüniké egy kalap alá venné a trükkös adócsalókat és a fair tőketulajdonosokat.

- Ha nem merül fel bűncselekmény gyanúja, egy bank „csomagban" kiadhatja összes magyar ügyfelének adatait?

- Nem adható ki a bemártottakra nevesített csomag en bloc: egyéniesítve igazolt, bíró által is verifikált gyanú híján ez képtelenség, sőt műhiba. Természetesen nem állhat útjába a bűncselekmények felderítésének és pönalizálásának egyetlen bank vagy kanton magánérdeke. Ám nem jogcím az, hogy megfegyelmezné egy állam idegen térfélen a saját polgárait. A polgárnak minden szabad, ami nem tilos, ámde a közhatalomnak csak az szabad, amire kellő okkal felhatalmazták. Lehet a pénzmosások, a terrorizmust támogató akciók, a nemzetközi szervezett bűnözés megfékezésére egységes, határokon átnyúló, korlátozó szabályokat hozni, sőt kell is mindez. De a szimpla pénzsóvárság nem ér fel ide.

- Tudható, hogy a 2000-es évek elejétől, de főleg a 2008-as válságot követően felerősödött a magánszemélyek megtakarításainak külföldre vitele, elsősorban vagyonmentési céllal, mert féltek a forint árfolyam gyengülésétől. Akik legális pénzeket tartanak külföldön, sérelmezhetik azt, hogy utánuk is nyomoznak?

- Európai monetáris egységesülése alapvető, pozitív trend. Ezzel szembe hajtani kicsiben és nagyban abszurditás. Rendes piacgazdaságban és az Unió alapelvei mentén a pénz is fair módon mozog. Strasbourg és Luxemburg őrködik azon, hogy úgymond nemzeti, aktuálpolitikai célból jog- és alapelvek ne sérüljenek. Van mód és esély a kriminalizáló állami túlbuzgóság megfékezésére. Sőt, az a politikai potentát, aki jogellenesen, ártó szándékkal próbál hozzáférni más magán-titkaihoz, elvben büntetőjogi felelősséget visel. Más kérdés az állam -minden állam - ún. adófelségjoga. Nagyfokú szabadsága van a magyar államnak is adókivetés terén. Abban is, hogy szankcionálhat társadalom-ellenes törekvéseket. Ám még itt se jöhetnének olyan szélsőségek, amelyek egyedi vagy normatív módon a főhatalom jogalkotói jogával való visszaélését adják. Az ebbéli felelősség megállapítása túlnő a 4 éves ciklusidőn.

- Ha az adóelkerülési céllal kivitt pénzek leleplezése a cél, miért csak a magánszemélyek folyószámláit vizsgálják, az eltitkolt jövedelmek lehetnek céges számlákon, sőt „átvándorolhattak" offshore cégeken keresztül távoli szigetek pénzintézeteibe, esetleg befektethették ingatlanba, luxus ingóságokba esetleg aranyba. Mennyire igazságos a meghirdetett kormányzati terv?

- Itt a földrajzi műveltség és a képzelőerő, a fiskális fantázia hiányait vélem felfedezni. A szlogen, a politikai húzó- és ütőerő az igazságosság ígérete szokott lenni. Volt rá példa, a 98 százalékos különadó, ami elbukott. Adót optimalizálni szabad, elcsalni tilos: e kettőt szinonimának vélni bűn és hiba egyszerre.