A NATO Szíriával kapcsolatos állásfoglalásait elemezve számos ellentmondást fedezhetünk fel. 2012 januárjában Knud Bartels tábornok, a Szövetség Katonai Bizottságának elnöke a vezérkari főnökök találkozóját követően úgy nyilatkozott, hogy a NATO-nak sem terve, sem direktívája nincs a szíriai beavatkozásra. Februárban Rasmusssen főtitkár törökországi látogatása után ezt az álláspontot tovább fokozta azzal a kijelentéssel, hogy a szervezet nem avatkozik be Szíriában és még akkor sem nyújt humanitárius segítséget, ha ezt a polgári személyek védelme érdekében az ENSZ kérné.
A főtitkár indokként azt hangsúlyozta, hogy a NATO álláspontja nem fog változni, mert a szír társadalom etnikai, politikai és vallási szempontból bonyolult. Júniusban a Szíria légterét megsértő török felderítő repülőgép lelövése után a Szövetség elutasította a repülési tilalmi zóna bevezetésére vonatkozó török kérést, ugyanakkor a politikai vezetés arra utasította a Műveleti Parancsnokságot, hogy készítsen tervet a nagyszámú szír menekült kezelésére. December 4-én a főtitkár már keményebben fogalmazott: ha a szír rezsim vegyi fegyvereket alkalmaz, akkor az azonnal nemzetközi reakciót fog kiváltani.
A bejelentést még aznap követte az a döntés, amelynek értelmében A NATO Patriot típusú föld-levegő rakétákat telepít Törökország Szíriával határos területére. A lépésre szigorúan a NATO Alapokmány 4. cikkelye alapján kerül sor, de ha a helyzet rosszabbodna és az 5. cikkely kerülne alkalmazásra, az sem jelentené feltétlenül azt, hogy a Szövetség háborúba keveredne. Milyen megoldás kínálkozna a legkedvezőbbnek egy ilyen esetben? Első lépésként a szír légvédelmi rendszert kellene megsemmisíteni, ami a török gép gyors és határozott lelövése alapján nem minősíthető gyengének, sőt Martin Dempsey tábornok, az Egyesült Államok Egyesített Vezérkari Bizottságának elnöke szerint Szíria igen korszerű és integrált légvédelmi rendszerrel rendelkezik.
Az ország a 70-es években kiépített légvédelem korszerűsítésére sokat fordított, különösen 2007 óta, amikor Izrael az iraki határ közelében fekvő Deir ez-Zor település mellett légicsapással megsemmisített egy kísérleti nukleáris telepet. Ezután Szíria legalább 36 darab SA-22 típusú mobil légvédelmi rakéta rendszert vásárolt Oroszországtól, amelyek saját célfelderítő és célkövető radarokkal, valamint közepes lőtávolságú rakétákkal vannak ellátva (egyes elemzők szerint ilyen rakétával lőtték le a behatoló török repülőgépet). Ezen kívül Szíria rendelt nagytávolságú SA-10 (orosz kódjel szerint S-300) típusú légvédelmi rakétákat, ami a világ legkorszerűbb légvédelmi eszközei közé sorolható. Az SA-10 rendszert azonban Oroszország nem szállította le. A légvédelem biztosítására Szíria jelentős számú MíG-29-es repülőgéppel is rendelkezik, amelyek 1983 óta állnak szolgálatban. Ezzel szemben Törökország 240 darabF-16-os és közel 300 darab F-4 és F-6 vadászgéppel rendelkezik.
A légvédelmi rendszer elleni csapásokra Törökország és a Földközi-tenger területéről kerülhetne sor repülőgépekkel és rakétákkal. Ha sikerül a légvédelmi rendszert kiiktatni, ezt követően kerülhetne sor szárazföldi erők alkalmazására Törökország irányából, megerősítve Tartus felől tengerészgyalogosok partraszállásával. A szír szárazföldi erők leghadrafoghatóbb harckocsija a 70-es években rendszerbe állított T-72, amellyel szemben Törökország több mint 300 darab Leopard A-2 harckocsikkal rendelkezik, amelyek egyértelműen korszerűbbek a T-72-től. A szárazföldi erők alkalmazása nagyon hasonlítana az Irak elleni 2003-as művelethez, ha esetleg sor kerülne rá, ezt a NATO mindenképpen egyeztetné a szír ellenzéki erőkkel.
A NATO erők veszteségét mindenképpen növelné, ha a szír vezetés vegyi fegyvereket vetne be.
A NATO erők alkalmazásának azonban komoly akadálya van, ezek a problémák a Líbia elleni háború során jöttek elő. Ezek közül ki kell emelni a precíziós lőszerek hiányát, amelynek alkalmazása egy olyan sűrűn lakott ország, mint Szíria, elkerülhetetlen. Precíziós lőszerek, bombák nélkülözhetetlenek a légvédelmi rendszer megsemmisítéséhez is, de nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a stratégiai célpontok Szíriában közelebb vannak a lakott területekhez, mint Líbia esetén. Szíria elleni támadáshoz tehát sokkal több ilyen eszközre lenne szükség. Más országok mellett Belgium, Kanada, Dánia, Franciaország, Norvégia, és Nagy-Britannia vett részt a Líbia elleni támadásban és használta el precíziós eszközeinek jelentős hányadát.
Az országok nyilvánvalóan titokban tartják ezen eszközök számát és utánpótlását, de nagyon kérdéses, vajon sikerült-e már a Líbiában elhasznált lőszereket és bombákat pótolni? December 14-én a francia védelmi minisztérium főfelügyelője jelezte, hogy Franciaország csak 2013 végére tudja precíziós lőszerkészletét pótolni úgy, hogy eléri a líbiai háború előtti szintet. Más forrásokból ismert, hogy Nagy-Britannia a Raytheon hadiipari vállalattól rendelt Paveway IV precíziós bombákat és Brimstone rakétákat. A készletek pótlásánál figyelembe kell venni, hogy az európai országok gazdasági problémákkal küzdenek, ezek a fegyverek igen drágák, ráadásul nem egy helyen készülnek, ezért beszámítva a kötelező tendereztetési eljárást is, a hiány pótlása hónapokat vesz igénybe. Mit tehet ilyen esetben az Egyesült Államok? Két lehetősége van: vagy átveszi a műveletek döntő részét és saját maga hajtja végre a támadásokat, vagy saját készletéből pótolja a hiányzó eszközöket. Mindkét esetben azonban számolni kell azzal is, hogy az Egyesült Államok védelmi költségvetését 2013-ban jelentősen korlátozni fogják.
Kis-Benedek József, egyetemi docens, Budapesti Corvinus Egyetem, Vezetéstudományi Intézet