Néhány év múlva este leülünk a tévé elé, és csak annyit mondunk magunk elé: „Ajánlj valami félelmetest ma estére.” Hangunkat a készülék pontosan megérti, akár az Apple Siri asszisztense, majd egy szofisztikált szoftveres keresőrendszert aktiválva a kérést távoli netes szerveren – a számítási felhőben – lefuttatva a tévé 10-12 releváns horrorfilmet kínál fel. Ezután visszakérdez: most induljon a lejátszás, vagy 5 perc múlva, ha kész a popcorn; esetleg fél óra múlva, ha a gyerek már biztosan elaszik?

A víziót nem mi találtuk ki, hanem egy hatalm...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2013/5 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!