Beindult a hatévente esedékes össznépi, össz-politikai társasjáték, amelynek címe: ki lesz az MNB elnöke? A világ boldogabbik felén, így például Nagy-Britanniában újságokban meghirdetett nyilvános pályázat útján szokás jegybankelnököt keresni. Magyar szemmel nézve megdöbbentő, hogy a jelenlegi elnököt, Mervyn Kinget egy kanadai (!) állampolgár Mark Carney követheti a poszton az idén júliustól. Carney egyébként a kanadai jegybank jelenlegi elnöke. Nálunk a kabarétréfa kategóriája lenne még a gondolat is, ha az MNB éléről márciusban leköszönő Simor Andrást mondjuk a román jegybank elnöke váltaná fel. Carney egyébként idegennek semmiképpen nem nevezhető a ködös Albionban, Oxfordban végzett, majd lehúzott tizenvalahány évet a Goldman Sachs befektetési banknál, többek között annak londoni kirendeltségénél. A Bank of England új elnökének kiválasztásakor kizárólag szakmai szempontok játszanak szerepet.

Az elnököt egyébként a pénzügyminiszter jelöli, akinek vélhetően eszébe sem jut, hogy valamelyik párthoz erősen kötődő személyt javasoljon a posztra. (Az elnököt egyébként az angol királynő nevezi ki.) Mi a helyzet nálunk? A rendszerváltás óta a politika szinte mindent elkövetett, hogy bedarálja a jegybankot, s ez a harc általában a jegybankelnök személye körül éleződött ki. Holott a négy éves politikai ciklus és a hat éves jegybankelnöki ciklus pont azért lett kitalálva, hogy a központi bank független legyen a fiskális politikától. Sokak szerint az ősbűnt még Antal József követte el. Az akkori miniszterelnök új jegybanktörvényt hozott tető alá, s ezzel menesztette a határozatlan idejű kinevezéssel bíró Surányi Györgyöt.

A hivatalosan soha be nem ismert indok az volt, hogy Surányi aláírta az MSZP és az SZDSZ holdudvara által gründolt, erősen kormányellenes Demokratikus Chartát. Utódja 1991-től Bod Péter Ákos lett, aki viszont 1994-ben Horn Gyula nyomására lemondott. Majd következett ismét Surányi. Ilyen előzmények után nem csoda, ha a mindenkori magyar politikai vezetés megpróbál saját hitbizományaként tekinteni az MNB-re. Virágnyelven ezt a fiskális és a monetáris politika egységeként szokás megfogalmazni – persze kormányoldalról, amin azt értik, hogy a monetáris politikának kutya kötelessége lenne alkalmazkodni a költségvetési politikához. Többnyire a kinevezett elnökön múlik, hogy mennyi teret ad az ilyesfajta igényeknek. A politika azonban ravaszabb annál, mintsem egy emberre tegyen. Így folyamatos a kavarás az MNB döntéshozói testülete, a Monetáris Tanács tagjainál is. Ennek következtében állhatott elő az a kínos helyzet, hogy a jelenlegi jegybankelnököt és két alelnökét a tanács további négy, úgynevezett külsős tagja rendre leszavazza, s a jegybank kamatcsökkentési ciklusba kezdett.

Lapunk értesülései szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumban (NGM) már tényként kezelik Matolcsy György távozását a jegybank élére. A tárcához tartozó forrásaink szerint napirenden van a minisztérium átalakítása is. A lapzártánkkor legvalószínűbbnek tűnő variáció szerint Varga Mihály, aki jelenleg az IMF tárgyalásokért felel megkaphatja a pénzügyminiszteri bársonyszéket, a nemzetgazdasági miniszter pedig Csák János lehet. Csák János jelenleg londoni magyar nagykövet, korábban több nagyvállalatnál is betöltött felsővezetői pozíciókat, így volt a Mol és a Westel, a T-Mobile elnöke és a Matáv pénzügyi igazgatója volt.

Ha szétszedik a nemzetgazdasági tárcát, pontosabban visszaállítják a korábbi status quot, a pénzügyminisztérium szerepe ismét felértékelődhet, bár csak a költségvetési folyamatok terén. Ugyanakkor az uniós pénzek felett diszponáló gazdasági tárca politikai értelemben veszíthet súlyából, s így hálásabb manőverezési terepe lehet az egyes lobbi csoportoknak. Végső döntés persze még nincs, úgy tudjuk a kormányfő február elején ismerteti elképzeléseit a Fidesz – KDNP frakció egy kihelyezett ülésén.

További részletek a Figyelő 5-dik számában.