Az egyik legjobb magyar vállalat a Richter, és ma a részvényének az értéke 0.44 százalékot csökkent és 37.035, forintos záró árat produkált. A cég stabilan gazdálkodik, minden évben nyereséget termel, megfelelő a készpénz és az akvizíció aránya, és mégis mintha nem használnák ki a tőzsdei jelenlétben rejlő lehetőséget. Már itt lenne az ideje a részvények felaprózásának!
A cégek és a tőzsdei vállalatok ezt akkor alkalmazzák (általában) ha jelentősen emelkedett a részvény ára és a befektetők már azt gondolják, (gondolhatják) ez az érték már túl magas. Ilyenkor az árfolyamot felezik, vagy tizedelik és a részvény darabszámot duplázzák, vagy megtízszerezik. Ezzel leküzdhetik azt a gondolati akadályt, hogy "drága". Mindennek az előnye pedig az, hogy növelik a likviditást és továbbá megcélozhatják a kispénzű befektetőket is. A Richter Gedeon Nyrt. esetében már jó ideje meg kellett volna lépni a részvények felaprózását, kombinálva részvény kibocsátással. Hiszen friss tőkére mindig szüksége lehet a vállalatnak. A folyamatok mélyére nem láthatunk, de az állami tulajdonlás kérdése megkerülhetetlen. Mit szólna ehez a legnagyobb tulajdonos?
Az állam képviseletében eljáró Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. 25% tulajdonrészt birtokol, továbbá a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap 5%-os részvénycsomagnak a tulajdonosa. Nem tudni, hogy az állam képviseletében eljárók rendelkeznek e akkora rugalmassággal, illetve felhatalmazottsággal, mely a felaprózást és a részvény kibocsátást támogatná amennyiben a vállalat vezetésében erre megvan a szándék. Nem megkerülhetetlen a döntési mechanizmus kérdése sem. A politika világában dől el az engedélyezés, vagy a vagyonkezelésre létrehozott hivatali apparátusnak megvan a döntési lehetősége? Sajnos azt gondolom, hogy mint sok mindenre erre is rátelepszik a politika.