Első hallásra meghökkentő a következtetés, de napjainkban már egyáltalán nem képtelenség. Az Európai Unió 2013-ra kifinomult katonai technológiájának köszönhetően készen áll arra, hogy megfékezze a fanatikus mozgalmakat, legfőképpen Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. A napokban is folyik a küzdelem az iszlamisták ellen Maliban, ahol Franciaország légi- és szárazföldi erőket is bevet, hogy segítsen egy formálisan demokratikus országot. A beavatkozást természetesen érték kritikák, a logisztikán és a végső célokon is volt mit kifogásolni, de egy kérdést nagyon kevesen tettek fel: „miért pont Franciaország?".

Franciaország történelme összefonódik Afrikáéval. A kontinens volt gyarmatain még ma is rengeteg francia él. Amellett, hogy erős szálak fűzik a frankofón Afrikához, Franciaország jelenleg egy nemzetközi terrorszervezet, az Al-Kaida ellen harcol, amely feltüzeli a Maliban élő muszlimokat, amely túszokat ejtett a múlt héten Algériában, és amely miatt nem is olyan régen rendkívüli gyűléseket tartottak a Pentagonban. Mindennek dacára az USA mindössze annyi segítséget nyújtott, hogy kompot szolgáltatva francia katonákat szállítottak a harctérre, és ezért a szolgáltatásért előre pénzt kértek!

Az EU többi országa pénzt és katonákat ajánlott fel és kilátásba helyezték egy afrikai sereg kiképzését Uniós költségekből. Az Európai Unió több mint két tucatszor avatkozott már be katonai erőkkel afrikai és közel-keleti területeken 1960 óta. Nem is olyan régen Európa még nem számított erős hatalomnak. A 2011-es líbiai művelet során Franciaország, Nagy-Britannia és még egy tucat másik nemzet alig bírt ki egy rövidebb háborús időszakot. A szárazföldi erők bevonásának ötlete még csak fel sem merült. A franciák a légicsapások során kifogytak a bombákból, és betontömbök ledobásával folytatták a támadásokat, amiket az USA és a CIA irányított.

2013-ra azonban sok minden megváltozott. Az amerikaiak egyre jobban igyekeznek kivonni magukat a világszerte zajló háborúkból. „Élvezzük a békeidőt!" - nyilatkozta a közelmúltban Barack Obama és Neville Chamberlain is. Ám attól, hogy az USA hátat fordít a világban folyó eseményeknek, azok megoldásához valakinek be kell töltenie az Egyesült Államok helyét.

Európa előtt még hosszú út áll, mert a második legnagyobb katonai sereggel rendelkező hatalom erejét még mindig felemésztené egy elhúzódó háború. Egyrészt fontos lenne Németország újbóli megerősödése, másrészt a briteknek is el kéne fogadniuk, hogy az USA életében a NATO már nem játszik nagy szerepet. Nem elhanyagolható probléma, hogy David Cameron, a britek miniszterelnöke újratárgyalná országa helyzetét az EU-ban, ami a közös biztonság- és védelempolitika kialakítását nagymértékben hátráltatja.

Az új szuperhatalom szerepére hosszú a jelentkezők sora: Kína, Oroszország, esetleg Katar vagy egy másik öböl-ország. Bárki is veszi át az USA helyét, támogatásra szorul majd. Lehet, hogy Európa nem a legjobb szuperhatalom, de jelenleg ő az egyetlen.

Anne Applebaum amerikai újságíró, Pulitzer-díjas író. Korábban a The Economist és a The Washington Post szerkesztőjeként is dolgozott.