Vincze Gábor talán sosem kerül  a fémkereskedelem világába, ha a  80-as években egyik barátja nem keresi meg azzal, hogy akár együtt is bérelhetnék az egyik MÉH-telepet. Nem bánta meg, hogy átnyergelt a mezőgazdaságból, mivel az új üzlet jól jövedelmezett, de az Inter-Metalex Kft. megalapításáig így is rögös volt az út. A rendszerváltás éveiben egy hulladékhasznosítással foglalkozó magyar magánszövetkezet vezetője lett, amely 1993-ban belga–holland tulajdonba került.

Bár az új felállásban is megőrizhette ügyvezetői székét, Vincze Gábor háromévnyi közös munka után szeretett volna saját lábra állni. „Miután szóba került a kiválásom, magam is meglepődtem, mennyire felpörögtek az események. Bár korábbi munkaadóimmal jó kapcsolatban maradtunk, potenciális konkurensként minél hamarabb a vállalaton kívül akartak tudni” – emlékszik vissza a cégvezető.


HÁZON BELÜL
Bár mindössze öt fővel alapította fémkereskedő vállalkozását, a kezében már az első naptól fogva volt egy komoly adu: saját fuvarozó cége. A Ferrocar Kft.-t már 1991-ben is azért alapította, hogy besegítsen a saját szövetkezetének. Az új alapokra helyezett együttműködésnek köszönhetően pedig az Inter-Metalex egyetlen fémhulladék-szállítmányát sem lovasították meg fuvarozó alvállalkozók, ami a saját flotta nélküli konkurens cégekkel nemegyszer előfordult. A helyzeti előnyre pedig szükség is volt, mivel a fémkereskedelmi piacon nem könnyű nagyra nőni: ahogy Európa-szerte, nálunk is a londoni tőzsdétől függ a fémek beszerzési ára. Az árfolyam változása pedig könnyen lefaraghatja a profitot.

Az első megrendelések begyűjtésekor a korábbi üzleti kapcsolatok is jól jöttek. Egykori munkaadója, a holland Jacomij Metalen BV tulajdonosa, akivel azóta életre szóló barátságot kötött, például a mai napig rendel tőlük. De az ügyfelek egy idő után már egymásnak adták a kilincset. Tetemes részüket a fémgyűjtési oldalon azóta is az ipari szereplők teszik ki, amelyek vagy a gyártás során keletkező mellékterméket vagy a bontásokból visszamaradó fémhulladékot adják le a cégnek. De ma már a kicsi és közepes begyűjtők hulladékáért is nagy a verseny, ráadásul a lakossági beszállítók is egyre inkább árérzékenyek. A leadók között már nem csak lomtalanítók vannak, hiszen például a lemerült gépjármű-akkumulátorért járó 1500 forint már sokaknak megér egy kis többlet-időráfordítást.

A beáramló hulladékot az egy hónappal ezelőtt Inter-Metal Recycling Kft.-vé átnevezett cég a kezelés után – ami a vasnál hidraulikus gépi ollózást, lángvágást vagy gépi törést is jelenthet – a közvetítőket megkerülve kohóknak és fémfeldolgozó üzemeknek szállítja le, ahol újrahasznosítják. Bár az ózdi és a dunaújvárosi gyárakkal is tartják a kapcsolatot, a magyar ipar önmagában kevés lenne a kínálat felszívásához. Emiatt főleg az exportra támaszkodnak, ez jelenleg 70 százalékát teszi ki a forgalmuknak. A legnagyobb partnereik Németországban és Hollandiában találhatók, de megrendelőik között nagy számban vannak francia és szlovén kohók is.

VÁLSÁGKEZELÉS
Bár az induláskor még csak vassal és színesfémmel foglalkoztak, a nyugat-európai szakkiállításokat járva hamar megszületett az ötlet, hogy az e-hulladék-kezelést itthon is meg kellene honosítani. Erre korábban azért sem volt hazai jelentkező, mert az elektronikai hulladékok kezelése a szokásosnál is komolyabb körültekintést, speciális szakértelmet, szelektálást, kézi és gépi feldolgozást igényel. Úttörő munkájuknak köszönhetően 2003-ban a Magyar Telekom kizárólagos hulladékkezelő partnerévé váltak.

A cég egymás után nőtte ki a feldolgozó telephelyeket, végül 2006-ban költözött a jelenlegi központba, ahol 7000 négyzetméteres csarnokban dolgozik az e-hulladék-, a színesfém-, az alumínium- és a katalizátor-üzletág, a csarnok mellett pedig a vashulladék feldolgozása és vasúti rakodása zajlik. Az Inter-Metal egyik üzleti partnere, a Martin Metals vezetője, Penk Márton úgy véli, a cég sikerének titka igen röviden összefoglalható: a tulajdonos és a menedzsment tehetsége, szorgalma és az elengedhetetlen szerencse kellett hozzá.

Vincze Gábor

■ 50 éves, Kiskunhalason, a II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági Szakközépiskolában végzett mezőgazdasági üzemgazdászként.
■ Az Inter-Metal cégcsoport alapító-tulajdonosa és ügyvezetője, szabadidejében szívesen golfozik, vitorlázik és biciklizik.
■ Nős, három lánya van.
A fémkereskedelem nagyon pontosan leképezi két fontos ágazat, az autógyártás és az építőipar helyzetét, ezért a válságot már a kirobbanása pillanatában megérezték. 
A sors fintora, hogy pont ebben az évben ért be az egyik legnagyobb fejlesztésük: 2008-ban nyitották meg öt vidéki telephelyüket, amelyek jogilag különálló cégként kezdték meg működésüket. Vincze Gábor szerette volna ugyanis, ha a tulajdonosi szemlélet alsóbb szinten is gyökeret ver, és a telephelyvezetők is rákényszerülnek a hatékony gazdálkodásra.

Bár a telephelyavatásokat beárnyékolta, hogy a forgalom az alapítás óta először komoly mértékben visszaesett, a gazdasági válságra igyekeztek gyors választ adni. Első körben a felelősség és a feladatok hatékonyabb megosztásának jegyében áthangolták a vezetői struktúrát. Míg korábban minden lényegi döntést Vincze Gábor hozott meg, addig az új felállásban már egy menedzsmentteam került irányítási pozícióba. „Meg kell vallanom, a mai napig is sokat küzdök a beavatkozás, be nem avatkozás gyakran keserves dilemmájával” – teszi hozzá az ügyvezető.

Mindenesetre úgy döntött, hogy a helyes irány meglátásához külső, szakértő szemre is szükség van, ezért a további átalakítások levezénylésébe bevontak egy szervezetfejlesztéssel foglalkozó céget, a Neosys Kft.-t, amellyel jelenleg is szorosan együtt dolgoznak a hatékonyság növelésén. A változások sikerességét mutatja, hogy a csoport fő cége a 2011-es adatok alapján szerepel lapunk növekvő középvállalkozásokról összeállított Feltörekvő 200 listáján, amelyen bekerült a magyar tulajdonú cégek húsz legjobbja közé. A forgalmat tavaly is sikerült szinten tartani, igaz, az eredményességen már nyomot hagyott a lényegesen gyengébb konjunktúra.

A feketepiac ebben a szektorban mindig is kritikus méretű volt. Ez a legálisan működő, adófizető vállalkozásokat azért is érinti rosszul, mert az árverseny miatt eleve minimális profittal dolgoznak, amelyből épphogy fedezni tudják a folyamatos fejlesztéseket, például a vállalatirányítási rendszerek kialakítását. Igaz, a helyzet némileg javult a 2010-es fémtörvény óta.

Néhány mondat

…a gazdasági helyzetről:
Bár az ágazat jövőjét tekintve bizakodó, a gazdasági folyamatokat aggasztónak találja, főleg a folyamatos bizonytalanság mérgezi a vállalatok életét.

…a banki kapcsolatokról:
A cég hitelintézeti kapcsolatai kiválók. A bankok nemcsak a fejlesztésekben segítettek sokat, de a válság túlélésében is közreműködtek.

…életkörülményeiről:
Budapesten, a Római-parton lakik egy családi házban, egy Mercedes GL-t vezet.
Részben az új átfogó szabályozásnak köszönhető, hogy úgy döntöttek, idén január elsejétől a vidéki telephelyek cégei beolvadnak az anyavállalatba. A vezetőség elvárásai szerint ez nemcsak a költségeket csökkenti, de reményeik szerint a vidéki kirendeltségek iránti bizalmat is növeli. Az összevonások miatt a cégcsoportnak mára csak három tagja maradt: a fő tevékenységet végző Inter-Metal Recycling Kft., a fuvarozó Ferrocar Kft., valamint a 2009-ben alakított ABL Metal Invest Kft., amelyet azért hoztak létre, hogy a csoport ingatlanjait kezelje.

A jövőbeli tervek kapacsán Vincze Gábor főleg a külföldi terjeszkedést hozza szóba. A horvátországi megjelenésükkel már csak az ország uniós tagságát várják, és hamarosan Romániában is bővíteni szeretnének. A célok között új magyarországi, szolnoki és pécsi telephelyek is szerepelnek.