Indiában, Kínában és Egyiptomban annak ellenére, hogy rengeteg ember még mindig csak napi pár dollárt keres, rendelkezik mobiltelefonnal és számítógéppel, és ezáltal hozzájut olyan technikához és tanulási lehetőséghez, melyet régen csak a középosztálybeliek engedhettek meg maguknak. Ez az oka annak, hogy miközben Indiában jelenleg 300 millióan tartoznak a középosztályhoz, addig további 300 millióan a „virtuális középosztály" tagjai. Ez a társadalmi csoport még mindig nagyon szegény, de egyre inkább felismeri a megfelelő kormányzás szükségességét, és követeli emberi jogaik tiszteletben tartását.

Ez a változás nem csak a 900 millió indiai mobiltelefonnak, vagy a 400 millió kínai bloggerezőnek köszönhető. Az Egyesült Államokból is támogatják azokat az indai vállalkozókat, akik olcsó készülékeikkel hihetetlenül nagy erőt adnak a „virtuális középosztály" kezébe. Példának okáért 2-3 dollárért hozzájuthatnak szemüvegekhez, a nőket SMS-ben figyelmeztetik, hogy hogyan tudják elkerülni a nem várt terhességet, az indiai farmerek pedig olcsó kommunikációs csatornán keresztül tájékozódhatnak a legjobb földművelési praktikákról. Ezáltal egyre több indiai érezheti úgy, hogy egyre közelebb kerül a középosztály életminőségéhez.

Tavaly decemberben egy 23 éves indai nő megerőszakolása és meggyilkolása ébresztette rá a virtuális középosztály tagjait, hogy álljanak ki a jogaikért, a megfelelő közbiztonságért és a jobb kormányzásért. Ugyanis ez a 23 éves nő az új középosztályhoz tartozott, akinek az apja két műszakban dolgozott, hogy taníttatni tudja a lányát.

Nemcsak Indiában érződik a középosztály növekvő elégedetlensége. Kínai újságírók a történelemben először fejezték ki haragjukat a Twitteren és egyéb internetes oldalakon a kommunista párt cenzúrája ellen. Ezek az esetek mind-mind arra figyelmeztetik a vezetőket, hogy a felemelkedőben lévő középosztály már nemcsak technikai eszközökre és oktatásra, hanem állampolgári jogaik elismerésére és egy tisztességes kormányzás megteremtésére vágyik.

Thomas L. Friedman 1995-ben lett The New York Times külügyi rovatának vezetője, korábban a Fehér Ház főtudósítója volt. Libanonból és Izraelből is tudósított, háromszor jutalmazták Pulitzer-díjjal.