A Japánban Szenkaku, Kínában Tiaojü néven ismert szigetet övező területi vita odáig fokozódott, hogy tavaly októberben az amerikai kormány volt nemzetbiztonsági vezetőkből álló csoportot küldött Pekingbe és Tokióba, ahol a delegáció világossá tette, hogy egy esetleges kínai támadás az Egyesült Államokat is beavatkozásra kényszerítené. Az amerikai-japán biztonsági szerződés értelmében ugyanis az USA köteles lenne kiállni Japán mellett. A pattanásig feszült helyzetben - akárcsak 1914-ben - elég lenne egy mondvacsinált ürügy a nyílt konfliktus kirobbanásához.

Az amerikai küldöttség egyik tagja, Joseph Nye, a Harvard Egyetem professzora szerint egyik fél sem érdekelt a háborúban, így az amerikaiak elrettentési stratégiája jó eséllyel megakadályozhatja a komolyabb atrocitásokat. Egy másik harvardi professzor, a kubai rakétaválságról írt tanulmányáról híres Graham Allison is úgy gondolja, hogy Kínának nem állhat érdekében megkísérteni az amerikai haderőt. Kérdés azonban, hogy a két szemben álló ország elvakult nacionalistái is így gondolják-e. A sziget hovatartozása ugyanis mindkét államban egyre inkább „hazafiassági" kérdés.

Az Egyesült Államok úgy látja, hogy az új japán miniszterelnök, Shinzo Abe kormánya hemzseg az elkötelezett nacionalistáktól, akik nagyon is hajlanak a konfrontációra. Az USA tehát nem alaptalanul tart attól, hogy az amerikai-japán biztonsági szerződés védőpajzsa mögül Japán képes lenne kiprovokálni a nyílt konfliktust.

A kínai-japán szigetvita és az 1914-es események közötti párhuzam egyre nyilvánvalóbb. Egyes történészek szerint Németország annak idején jobbnak látta minél hamarabb háborúba bocsátkozni, mielőtt az ellenség „észbe kap". Sokan attól tartanak, hogy - német mintára - az erősödő japán nacionalizmus is egy közelgő konfrontációt sejtet. Ezt a félelmet erősíti, hogy a kínai oldalon a Teng Hsziao-ping által követett békés külpolitikát képviselő kormányt felváltotta egy jóval öntudatosabb generáció.
Mégis bizakodásra adhat okot, hogy a kínai kormány az elmúlt években behatóan tanulmányozta a nagyhatalmak felemelkedésének történelmét, és eltökélt szándéka, hogy nem ismétli meg a németek által elkövetett hibát.

Ám nemcsak Kínának, hanem Japánnak és az Egyesült Államoknak sem ártana felfrissítenie az 1914-ben történtek emlékét. Így talán megakadályozhatják, hogy 2014-re ismét belesodródjanak egy olyan fölösleges konfliktusba, amelyet egyik fél sem kívánhat magának.

Gideon Rachman újságíró, a Financial Times vezető külügyi kommentátora.