Amikor tehát az Orbán-kormány hatalomra kerülésekor erőteljesebb állami részvételt szorgalmazott, ez önmagában nem volt példa nélküli. Különösen azok után, hogy Magyarországon jókora aszimmetria következett be az állami mozgástér és magánszektor közötti viszonyrendszerben bizonyos területeken, gondolok itt a kulcsfontosságú energiaszektorra, vagy a szintén fontos telekommunikációra, amelynek kulcspozícióit külföldi cégek szerezték meg, az állam legerősebb befolyásolási lehetősége - azaz a tulajdonlás - nagy mértékben legyengült. Az Orbán-kormány gazdaságpolitikai lépései többek között arra is irányultak, hogy az állami részvételnek a gazdaságban való növelésével (pl. EON üzletágának megvétele, MOL állami tulajdonának növelése) ezt az aszimmetriát kiegyenlítse, illetve a külföldi befolyást - pl. a bankadóval is - visszaszorítsa. Elemzésünk tárgya most az, hogy a gazdasági kormányzás eme felfogása megjelenik-e az Alaptörvényben?

Nos, az rögtön szemet szúr, hogy az Alaptörvény nem deklarálja, hogy a gazdaság az piacgazdasági alapokon nyugszik, sőt az a szó, hogy „piacgazdaság" nem is szerepel benne. Ennek pedig van jelentősége. Az 1989-es alkotmánymódosítás még ekképpen fogalmazott: „Magyarország gazdasága a tervezés előnyeit is felhasználó piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül." Vagyis az akkori szöveg az elmúlóban lévő szocialista (állami) tervgazdaság előnyeiről sem kívánt lemondani - az 1990-es első szabad választások utáni alkotmányszövegből kikerült a „tervezés előnyeit is" kitétel, és világossá vált, hogy az alkotmány egyértelműen piacgazdaságot deklarál, amelyet a gazdasági kormányzásnak is figyelembe kell vennie.

Az Alaptörvény szövege ilyesmit nem deklarál. Igaz, ehelyett azt olvashatjuk: „Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapul". Az újabb bekezdés pedig deklarálja: „Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait."

Ez nem pusztán játék a szavakkal, hanem kulcskérdéssé válhat akkor, amikor az arra feljogosított szerv azt kezdi vizsgálni, hogy a kormány gazdaságpolitikai lépése mennyire felel meg az Alaptörvénynek. (Bár itt megszorítást kell tennünk, mert - mint ismert - 2010 óta csak korlátozott mértékben dönthet a taláros testület költségvetési-, vagy adóügyekben.) De fontosak lehetnek ezek az Alaptörvényben lefektetett, de a korábbi Alkotmányban nem szereplő elvek akkor is, amikor a kormány a gazdasági kormányzása keretében valamilyen fontos intézkedést kíván végrehajtani. Egyrészt hivatkozni lehet rájuk és/vagy végrehajtásukra, ezen elvek politikai célból értelmezett szellemisége alapján lehet további jogszabályokat hozni. De milyen következményük lehet ezeknek az elveknek?

Mint láttuk, az Alaptörvény ugyan nem szól a piacgazdaságról, de a versenyről igen - mivel a piacgazdaság lételeme a verseny, akár azt is hihetnénk, hogy a korábbi Alkotmányhoz képest nem változott szinte semmi. Ám a jogban komoly jelentősége lehet az alany elé tett jelzőnek, különösen egy alkotmány-rangú dokumentum esetében. Az Alaptörvény „tisztességes verseny" feltételeinek biztosításáról beszél, ám ez hogy mit jelent, arra nézvést az Alaptörvény-tervezet eme jogszabály-helyének nyúlfarknyi indokolása sem igazít el bennünket. Egy biztos, első körben az állami (kormányzati) szervek dönthetik el, mi számít „tisztességes" versenynek, és mi nem, legfeljebb a meggyengült intézményi fékek foglalhatnak el az államétól másfajta álláspontot.

A mondat eleje tovább növeli azt a vélelmet, hogy a kormányzatnak meghatározó a szerepe az Alaptörvény gazdasági alapelveinek az érvényre juttatásában. Ugyanis Magyarország biztosítja a tisztességes verseny feltételeit, a következő mondatban pedig szintén Magyarország lép fel az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait. Magyarország, mint szubjektum (pl. mint jogi személy) nem tud fellépni, ám természetesen, mint a világ minden más államában, vannak szervei, amelyek az ország nevében hajtanak végre cselekedeteket, és hoznak kötelező érvényű döntéseket. Miután modernkori tendencia az is, hogy a végrehajtó hatalomnak kiemelkedő szerepe van a részletszabályok megalkotásában, és a törvények végrehajtásában, ezért gyakorta előfordul, hogy az ország nevében, képviseletében a kormányzat, illetve annak szervei lépnek fel. Vagyis: amikor Magyarország fogja biztosítani a tisztességes verseny feltételeit, akkor gyakorta számolhatunk a kormányzati szervek fellépésével, kezdeményezéseivel is. Vagyis megnyílik egy jelentős mozgástér a kormány számára az Alaptörvénynek csak ebből a két mondatából.
Lám, mi minden múlhat néhány szón, különösen, ha azok a legfontosabb jogi dokumentumban vannak lefektetve... Pedig látszólag a gazdasági irányítás modellje nem nagyon változott a korábbi Alkotmány szövegéhez képest. Megmaradt a kormány általános végrehajtói szerepe, fennmaradt az Állami Számvevőszék... ám bejött a képbe új elemként a Költségvetési Tanács, amelynek alkotmányjogi szerepéről a következő elemzésünkben lesz szó.

Nagy Attila Tibor elemző (Méltányosság Politikaelemző Központ)