Kőhajításnyira a Lehel piactól töretlenül mosolygó fiatal nők fogadják a rideg, modern épület kis lakásában az esti vendégeket. Közvetlen a hangulat, már a bejárati ajtóban összetegeződnek az érkezőkkel. A falra szerelt kivetítőt leszámítva panelnappalinak beillő szobában zavart, szemlesütős a várakozás. A tucatnyi vendég főleg friss diplomás korú lány és fiú, bár egy arany pecsétgyűrűs szakállas nyugdíjas is próbál fesztelenkedni a kényelmetlen dizájnlócán. A későn érkezőknek már csak pótszék jut. Csinos nő perdül a projektor elé. A „világon egyedül...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2013/7 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!