Már megint úgy érzem, hogy időtlen idők óta úton vagyunk, pedig még csak két napja indultam el Budapestről Sierra Leone felé. Holnap reggel lesz a harmadik afrikai reggelünk. Az első egy teljes éjszakás utazás után Banjulban, Gambia fővárosában köszöntött rám egy német által üzemeltetett kempben. Összecsíptek a szúnyogok, remélem, nem volt maláriás közöttük. Reggel a kacagó gerle és pár más tökéletesen ismeretlen madárhangra ébredtem.

Illetve maguk a hangok ismerősek voltak előző útjaimról, és ismeretlenek, mert egy kivételével nem tudom, kitől-mitől erednek.

Haladunk, lépésről lépésre. Eddig nagyjából úgy ment minden, ahogyan elterveztük, és ez már önmagában is nagy dolog Afrikában. Afrika ugyanis egy más világ. Minden más, mint Európában. A klíma, a táj, az állatok és a növények, de legfőképpen az emberek.

Titokzatosak, kiismerhetetlenek - mármint ami az észjárásukat illeti - annyira mások, hogy az ember a legegyszerűbb magyarázatot találja ki a megértés helyett: ezek ostobák. Tény, hogy egy csomó dologhoz másképpen nyúlnak, mint ahogy nekünk logikusnak tűnik. A repülőn például együtt utaztunk egy alacsony, manószerű fekete úrral, aki egy ezeréves műanyag bukósisakot viselt a teljes repülőút alatt. Először nevettünk rajta, de kis gondolkodás után már úgy véltem, nem fért a poggyászába, hát felvette. Ki mondta, hogy bukósisakban nem lehet repülni?

Én magam úgy gondolom, hogy nem ostobák, csak furák. Igenis van afrikai észjárás. Csak az valahogyan gyökeresen más, mint a miénk.



Elkalandoztam szokás szerint...

Szóval az első napon lett szállásunk Banjulban, megtaláltuk a rejtélyes Totyát, lett conakry guineai vízumunk. A második napon pedig eljutottunk Bissauba, igaz kissé kalandosan, bár a kalandok még csak az adminisztrációval vívott csaták voltak. Ezekre ki sem térünk, Afrikában annyira megszokottak.



Bissau előtt találkoztunk a Budapest-Bamakó Rali azon részével, akik az utolsó előtti táborhelyet kihagyva előrementek a célba, Bissauba.  Csak zárójelben: a Budapest-Bamako Rali célpontja már második éve nem Bamako, hanem Bissau, de erről majd később. De az egyébként az állam támogatását élvező mezőny ma még nem hajthatott be a fővárosba, holnap egyszerre lesz a befutó.



És a nagy és hírhedt NAGY MAGYAR AUTÓELADÁSI KÍSÉRLET, ahol a bissaui állam elképzelései és a magyar leleményesség, vagy élelmesség - kinek hogy tetszik, vagy nem tetszik - csap össze. Az eredmény egyelőre ismeretlen. Lesznek magas hőfokon lángoló érzelmek, ez megjósolható.

És holnap kezdődik a bissaui karnevál - remélem, lesznek róla hazaküldhető képek. Remélhetőleg hamarosan jelentkezem.