A munkaerőt a gépek fogják helyettesíteni, jósolta meg már a korai XIX. században David Ricardo, majd Karl Marx is osztotta ezt a nézetet. Hosszú távon a munkahelyhiány igencsak valós fenyegetésnek tűnik, legalábbis a pesszimistábban gondolkodók körében. A tőke munkaerőt helyettesítő hatása már a gyártáson túl is jelentkezik. Egyszerű hétköznapi példaként hozható fel az önkiszolgáló gépek megjelenése a szupermarketekben. A pénztári személyzetet egyetlen munkavállaló váltja fel, akinek feladata ezen önkiszolgáló gépek ellenőrzése.

Mit lehet tenni abban a helyzetben, ha a gépek helyettesíteni tudják az emberi munkát? Azon fizikai munkásoknak, akik rettegnek állásuk elvesztésétől, az átképzés jelentheti a megoldást. Azonban a technológiai fejlődés folyamata olyan magasabb szakképzettséget igénylő munkaköröket is megszűntet, amikről úgy gondoljuk, hogy biztonságos és csak ember által elvégezhető. A Financial Times egy közelmúltban megjelent cikke rámutat arra, hogy az automatizálásnak olyan területek is áldozataivá válnak, amelyek hírhedten nem járulnak hozzá a termelékenység - növekedéshez, mint az oktatás és az egészségügy. A magasan képzett munkaerő iránti kereslet csökken a fordítók, adatelemzők, jogi kutatómunkát végzők körében is.

Ezzel szemben az optimisták könnyedén állítják, hogy sok új típusú munka kialakulása várható. Képzeljük el, ahogy a taxisokat és kamionosokat műszaki szakemberek váltják fel, vagy egyetlen adatelemző szoftverével együtt lép kutatók helyébe. Ez közel sem tűnik sok új munkahelynek, továbbá egy ilyen gazdaságban nincs, ami értéket termelne. Egy ilyen gazdaságban bérköltség sem jelentkezik többé. Erre a jövőre utalhat a Twitter közösségi-média óriás esete. A vállalat értéke 9 milliárd dollár, ellenben a munkavállalók száma - világszerte összesen 400 fő - egy közepes méretű vállalatéval egyenlő.

A társadalmi gondolkodás átformálása, a felfogásban történő revolúció szükséges az automatizálás előnyeinek észrevételéhez. Ugyanis, ha egy gép képes a szükséges munkaerőállományt a felére csökkenteni, akkor az elbocsátások helyett a munkaidő csökkentésével megtartható lenne ugyanaz a munkaerő létszám. Az átlagos heti munkaóra így 40-ről 30-ra vagy 20-ra, illetve tovább csökkenne. Mindez akkor lenne megvalósítható, ha az automatizációból fakadó előnyöket igazságosan osztanák meg és nem csak főleg a gazdagok, hatalommal bírók részesülnének belőle. A gépek használatából adódó előnyök következtében a jövőben több szabadidővel rendelkeznénk.

Robert Skidelsky prof. em. a Warwick-i Egyetem Politikai Gazdaságtan tanszékén és a Brit Akadémia, valamint a Brit Lordok Házának tagja. John Maynard Keynes háromkötetes önéletrajzának szerzője. Politikai karrierjét a Munkáspártban kezdte, majd a Lordok Házában a Konzervatív Párt szóvivője lett, mely pártot a NATO 1999-es koszovói intervenciójának ellenzése miatt végül elhagyni kényszerült.