A lehetetlen küldetés

Minden jel szerint bejön a papírforma, a következő jegybankelnököt Matolcsy Györgynek hívják. A piacok nyilván idegesen fogadják majd a hírt, amit pénteken jelent be a miniszterelnök, de a forintárfolyam gyengülése átmeneti reakció lesz: egyrészt a felkészítés már hetek óta tart, tehát nagy meglepetést nem okoz a jelenlegi nemzetgazdasági miniszter új feladata, másrészt megvan rá az esély, hogy Matolcsy nem dúlja fel teljesen a nemzeti bank életét, és nem emeli be az MNB eszköztárába a legszélsőségesebb monetáris intézkedéseket. Változások lesznek, de csak ésszerű határokon belül. A piaccal nem lehet tartósan szembemenetelni.

Valójában érdekesebbnek ígérkezik, mi lesz a matolcsysta gazdaságpolitikával. A közel hároméves korszak bizonyosan bekerül a tankönyvekbe, az unortodoxia „eredményeiről” számos értekezést olvasunk még. A kutatók akár már ma elkezdhetik a munkát, ugyanis tényleg korszakhatárra érkeztünk: ezt folytatni nem lehet. Mindenki megtapasztalhatta, hogy a matolcsyzmus nem képes fordítani a romló magyar növekedési kilátásokon. A kísérlet befejezésére nem maradt idő, pontosabban idő előtt bebizonyosodott, hogy fordulatot nem lehet elérni ezzel a gazdaságpolitikával. Amit érdemes megtartani belőle – például a hazai ipar, illetve a kkv-k megerősítése –, azt tovább kell vinni, amit viszont ki kell dobni – teljes ágazatok kivéreztetése a különadókkal –, attól szívfájdalom nélkül meg kell szabadulni.

Új szövetség megkötésére van szükség a befektetőkkel. Nem szabad még egyszer olyan kiszolgáltatott helyzetbe hozni a magyar államot, mint amilyenre akadt azért példa az elmúlt huszonhárom esztendőben, de láthatóan az sem működik, hogy a másik fél – esetünkben a multik – érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyva próbálja lendületben tartani az ország szekerét a kormány.

Az irányváltás tehát elkerülhetetlen, a mozgástér viszont szűkös. A költségvetési hiány 3 százalék alatt tartása, a növekedés beindítása, valamint a bő egy év múlva esedékes választások olyan mátrixot alkotnak, amelyben a filmbeli Neo képességei is kevésnek bizonyulnának a kitörésre. Ez a – szinte lehetetlen – küldetés Varga Mihályt teszi majd próbára, akinek egyik szemét a gazdaságon, a másikat folyamatosan konok főnökén, Orbán Viktoron kell tartania, ahonnan a választásokhoz közeledve egyre sürgetőbben érkeznek majd a politikai megrendelések a társadalmi juttatások emelésére. Pénz viszont nem lesz erre; annyi biztos nem, hogy a Fidesz nyugodtan, a biztos győzelem reményében várhassa a jövő évi szavazást. És ahogy fogynak a lapok a naptárban, a nyomás egyre nagyobb lesz Vargán, főleg, ha az ellenzék egyszer valódi alternatívaként tud megjelenni a nyilvánosságban. Akkortól minden szavazat felértékelődik, és minden ellenérv a kiadások visszafogására leértékelődik.

Nem jó most nemzetgazdasági miniszternek lenni.