A  fogamzásra képes nők mintegy 20-25 százalékát érintik a miómák, azaz a méh fibroid tumorai. Ezek a nőgyógyászatban előforduló leggyakoribb jóindulatú, szolid daganatok. Statisztikák szerint 35. életév előtt csupán 2,5 százalékban fordulnak elő, az esetek többségében a 40–50 éves kor között. A változás korára (más néven menopauza vagy klimax) a nők legalább felénél diagnosztizálják, eltérő számban és méretben.

A miómák lassan növekednek a méh falában vagy annak a felszínén. Méretük változó, lehetnek néhány milliméteresek, de akár a hasüreg nagy részét is kitölthetik. Kialakulásuk pontos mechanizmusa és a növekedés ütemét befolyásoló tényezők ma még nem teljesen ismertek. Valószínűsíthető, hogy a növekedésnek genetikai tényezők mellett hormonális háttere is van, leginkább a petefészek rendellenes működésével hozzák kapcsolatba, többek között az ösztrogének és a progeszteron szintjének ingadozására vezethető vissza. Erre utal, hogy menopauzában, a petefészek eltávolításával vagy a változás korának mesterséges, gyógyszeres előidézésével a daganatok növekedése megáll, méretük csökken.

Már időszámításunk előtt felfedezték

A méhizom jóindulatú daganatos betegsége a női szervezet leggyakoribb tumora. A méhmiómát hivatalosan az i. e. II. században Galenus fedezte föl, és scleromának nevezte el. Hippokratész a daganatokat méhköveknek minősítette. Rokitansky, az 1800-as évek neves orvosa és patológusa nevezte el a daganatot fibroidnak, az angolszász irodalomban ma is így nevezik. A 19. században Rudolf Virchow – akit a Magyar Tudományos Akadémia 1873-ban választott kültagjává – mutatta ki, hogy valójában a simaizmok burjánzásáról van szó, így a daganat bárhol előfordulhat a szervezetben, ahol simaizomszövet található.


Az intramurális miómák mélyen a méh falában helyezkednek el. Ez a leggyakoribb típus. A szubszerózus miómák pedig a méh felszínén találhatók. Kivételes esetekben előfordulhat, hogy vékony kocsánnyal kapcsolódnak a méhhez. Ilyenkor kocsányos szubszerózus miómáról beszélünk, ami elcsavarodhat a kocsány körül, és erős fájdalmakat okozhat. A szubmukózus miómák a méhnyálkahártya alatt helyezkednek el, és a méhűr felé növekednek. Ezáltal megváltoztatják a méh alakját és méretét, ezeknél is kialakulhat a kocsány.

A miómák gyakran tünetmentesek, felfedezésük sokszor véletlenül történik, például nőgyógyászati szűrő- vagy ultrahangos vizsgálat során. A panaszok megjelenése és súlyossága elsősorban az elhelyezkedésüktől és méretüktől függ. A szubmukózus miómák súlyos menstruációs panaszokat okozhatnak, és a ciklus közbeni vérzések is gyakoriak. Az erős vérzések hosszabb távon sápadtsággal, fáradtsággal és általános levertséggel párosuló anémiát (vérszegénységet) okozhatnak. Az intramurális miómák gyakran görcsös fájdalmakkal járnak, elsősorban a havivérzések során. A különösen nagy méretű miómák alhasi feszítő érzést okozhatnak, hólyagpanaszokkal kísérve. Jellemző tünetei között szerepel a has térfogatának feltűnő növekedése, a gyakori vizelési inger és/vagy vizeletürítési zavarok, vagy a székrekedés. Az elváltozások fájdalmas nemi aktust, meddőséget, terhességi szövődményeket vagy vetélést is előidézhetnek, ezért is fontos a tünetek esetén azonnal orvoshoz fordulni.

A tb támogatja a gyógyszert

Hazánkban is elérhető már a több európai országban bevezetett gyógyszeres kezelés új, hormonhiányos tünetek nélküli módszere. A nemrég forgalomba került új készítmény hatásosan csökkenti a meglévő miómák méretét, rövid idő alatt mérsékli a vérzést, és enyhíti a miómákhoz kapcsolódó tüneteket. Szedése nem jár korai változás kori panaszokkal. A kezelést követően a betegek életminősége gyakran eléri az egészséges nőknél tapasztalható szintet. A gyógyszer jelenleg a miómák méretének műtét előtti csökkentésére használható, ami kisebb sebészeti beavatkozást tesz lehetővé, csökkentve ezzel a komplikációk kockázatát. A mérsékelt-súlyos tünetekkel járó méhfibrómák operáció előtti kezelésére a fogamzóképes korú felnőtt nők esetében legfeljebb 3 hónapra alkalmazható készítmény február 16. óta társadalombiztosítási támogatással kapható. A készítményt szülész-nőgyógyász szakorvosok írhatják fel, járóbeteg-szakrendelés és fekvőbeteg-gyógyintézet keretei között.A megfelelő terápiás módszer megválasztásához mindenképpen nőgyógyász szakemberrel kell egyeztetni. A szakorvos a vizsgálat során ellenőrzi a miómák méretét és elhelyezkedését, a növekedésük gyorsaságát, a panaszok típusát, erősségét és gyakoriságát, illetőleg a nők fájdalomérzetét. Megfigyelik azt is, hogy okoz-e teherbe esési problémákat. Tünetmentes mióma esetén elégséges lehet a rendszeres nőgyógyászati vizsgálat és ultrahangos ellenőrzés. A panaszokat okozó miómák ellátására alapvetően kétféle megoldás, a sebészeti vagy a gyógyszeres eljárás alkalmazható.

Kezelésükben továbbra is a méh eltávolítása a leggyakrabban alkalmazott sebészeti beavatkozás. Ez a műtét a hasüreg tükrözésével (laparoscopia), felnyitásával vagy a hüvelyen keresztül végezhető el. Napjainkra a nyitott hasi műtét azonban ritkává vált, szinte kizárólag igen nagy méretű miómák esetén alkalmazzák. Ha a beteg még szeretne gyermeket, akkor ez az út nem járható. A mióma izolált eltávolítása (enukleálás) esetén a méh megmarad, csupán a miómát távolítják el. Ennek előnye, hogy a beteg még vállalhat gyermeket, mivel továbbra is termékeny marad. A műtétet követően azonban újra kialakulhatnak miómák. Az enukleálás alkalmazhatósága a miómák elhelyezkedésétől, méretétől és számától függ. Újabb eljárás az úgynevezett embolizáció, amikor érkatéterezés útján a miómát ellátó ereket elzárják, ezután a mérete és a panaszok csökkenni szoktak.

A gyógyszeres terápia előnye, hogy nem veszélyezteti a méhet és a termékenységet. Ám az alkalmazott gyógyszerek többsége gyakran nem csökkenti megfelelő mértékben a miómák méretét, másrészt nem vezetnek a változás korára jellemző tünetegyüttes – például hőhullám, depresszió, hangulatváltozás, a nemi vágy csökkenése, a hüvelyszárazság – számottevő enyhüléséhez sem.



A szerző dr. Ács Nándor, a Semmelweis Egyetem II. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának docense