Az Egyesült Államok az elmúlt fél évszázadban súlyosabb szankciókat alkalmaz Kuba - pontosabban a Castro - ellen, mint Iránnal vagy Észak-Koreával szemben. Az országot azonban a mai napig egy Castro irányítja, aki így megfelelő bűnbakot is talált gazdasági elmaradottságára.

A szolid globális támogatottság mellett működő gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi embargó lehetetlenné teszi az amerikai vállalatok számára, hogy megjelenjenek a kubai piacon. Mindeközben a külföldi tőkebefektetés egyre jelentősebb mértékű a kommunista országban. A legutóbbi jelentés szerint a tőkeimport a 2001-es 1,9 milliárd dollárról 8 év alatt közel duplájára, 3,5 milliárd dollárra nőtt. A kubai szankciók az USA erőforrásait is felemésztik: 2000 és 2006 között közel 11 ezer hivatali vizsgálatot indítottak, mialatt az összes többi ország esetében együttesen megközelítőleg 7 ezer vizsgálat indult. A helyzetkép egyértelműen sugallja, hogy az USA politikája reformra szorul.

Barack Obama elnök elegendő hatalommal és politikai térrel rendelkezik a komoly változások előidézéséhez. Már 2009-ben és 2011-ben is megszüntetett bizonyos korlátozásokat az utazásra és hazautalásokra vonatkozóan. A kompjáratok újraindítása további közvetlenebb és mélyülő viszony kialakításához vezethet. A kisvállalkozások pénzügyi támogatása lehetővé teszi az amerikaiak számára, hogy adományozzanak, illetve kereskedjenek a kubai vállalkozókkal, független termelőkkel és szakemberekkel.

Az egyik legsürgetőbb lépés a továbbiakban az lenne, hogy törölje Kubát a Külügyminisztérium terrorizmust támogató államok listájáról. A nukleárisan felfegyverzett Észak-Koreához vagy a látszólagosan USA-szövetséges Pakisztánhoz képest Kuba mára már a béke szigetének tűnik. Bár jellemző, hogy másképpen gondolkodókat zárnak börtönbe, elkötelezettek az agresszív kémkedés mellett és demokratikusságukban vitatott országokat támogatnak, mégis kitartanak reformlépéseik mellett. A gazdasági reformokat a „venezuelai barát", Hugo Chavez keddi halála is sietteti. Kuba olajkészleteinek kétharmadát Venezuelától egy barter-megállapodás keretében kapja, amelyet szolgáltatásokkal viszonoz.

Raul Castro és Obama elnök reformlépései évtizedek változatlanságát törhetik meg. Az egyoldalú gazdasági háború vége jelentősen átformálná a két ország viszonyát, és Kubában is radikális fordulatot idézne elő. Ám mindaddig a meglévő szankciók a Castro rezsim fennmaradását szolgálják.