Minden nagyobb politikai párt támogatja a mexikói kormány által tervezett strukturális reformokat. Ez a társadalmi légkör páratlan lehetőséget biztosít az ország számára. A tervek közt szerepel a verseny ösztönzése a telekommunikációs és a média szektorban. Lényeges lépés lehet továbbá az adóalap kibővítése, amellyel az olajipartól való függést kívánják csökkenteni. Ehhez kapcsolódik egy alkotmánymódosítási javaslat, amely engedélyezné az állami olajtársaságnak (Pemex), hogy közös vállalkozásokba fogjon külföldi cégekkel.

Mivel Mexikó földtanilag szinte megegyezik az USA délnyugati területeivel, így minden adott ahhoz, hogy ők is részesedjenek a „palagáz forradalom" előnyeiből. Egy új technológia révén már nyereségesen lehet kiaknázni a palakőzetekből a palagázt, a földgáz egy speciális fajtáját, ami jelenleg az USA gazdaságának is hatalmas lökést ad, és lehetővé teszi, hogy az ottani árak az európai negyedét se érjék el.

Mexikó máris gyártási növekedésről számolhat be, ugyanis az USA-ba történő exportja az utóbbi időben folyamatosan nőtt. Ennek oka a szárnyalóban lévő kínai bérek, valamint az emelkedő olajárak, melyek költségessé teszik a szállítást. Ilyen kilátásokkal Mexikó sokak szemében egyre vonzóbb befektetésnek hat - még az esetleges biztonsági aggályok mellett is.

Természetesen a növekedésnek is vannak árnyoldalai. Ha a helyi kormány nem is gondolja meg magát, és a gazdasági optimizmus sem fullad ki, akkor épp a növekedés jelentheti a gondot. Ha a befektetők túlságosan is megkedvelnék az országot, az a peso felértékelődéséhez, és az átváltási ráta csökkenéséhez vezethet, ezzel aláásva a jelenlegi versenyképes munkaerő-költségeket.

Mexikó vezetői tisztában vannak a belső problémákkal, de hármat, talán a három leglényegesebbet az USA hatáskörében tolnák át, mondván ezen nem nekik kéne változtatniuk. Az első és legfontosabb, hogy gyakorlatilag az USA illegális drogok iránti hatalmas igénye tartja fenn az egész latin-amerikai maffiát, ahogy anno a szesztilalom volt felelős Al Capone és társai felemelkedéséért.

A második, hogy a laza amerikai fegyvervásárlási szabályozás gyakorlatilag egy könnyen hozzáférhető és olcsó fegyverlerakattá teszik Mexikót a drogbárók számára. Tény, hogy a kartellek máshonnan is beszerezhetnének hasonló fegyvereket, de nem ilyen olcsón és könnyedén.

Harmadrészt Amerikától várnak lépéseket a pénzmosás megállítására is. Ezt szolgálná az is, ha csökkentenék a forgalomban lévő 100 dollárosok mennyiségét, mert ezek javarészt az alvilágban forognak.

Ha kitart a mexikói növekedés, akkor valószínűleg ezek a kihívások automatikusan mérséklődnek is majd, és az USA-ba történő (jelenleg csökkenő tendenciájú) kivándorlás akár a visszájára is fordulhat. Arról nem is beszélve, hogy Mexikó mellett az USA is csak profitál abból, ha a határ déli oldalán jól mennek a dolgok.

Kenneth Rogoff a Harvard Egyetem Közgazdaságtan professzora és sakknagymester. Az IMF vezető közgazdásza volt 2001 és 2003 között.