ÉLETTÁRS HÁTRÁNYBAN
Az élettárs az új Ptk. öröklési szabályai szerint is hátrányba kerül a házasságot kötöttekhez képest. A jog eleve a házasságban élőket tekinti özvegynek, ha a férj vagy a feleség elhuny. Az élettárs, élhetett akár húsz, harminc éven át az örökhagyóval, a törvény alapján nem örököl. Holott eredetileg az szerepelt a javaslatban, hogy az élettársat holtig tartó használati jog illesse meg az örökhagyóval közösen lakott ingatlanon abban az esetben, ha a kapcsolat legalább tíz évig tartott. Ezt a lehetőséget azonban a kormánypártok elvetették. Így tíz év után sem illeti meg az élettársakat olyan jog, mintha házasságra lépnek. „Öröklés tekintetében az élettárs valóban messze nem élvez ugyanolyan jogokat, mint a házastárs" - mutatott rá a Figyelő Online-nak Szeibert Orsolya családjogász. „Az élettárs a hatályos szabályok, és az új Ptk. értelmében is csak végintézkedés alapján örökölhet, azaz nem törvényes örökös. Az, hogy az „özvegy" élettárs nem örökölhet a törvény alapján, mindenképpen azt jelenti, hogy az élettársaknak különösen célszerű végrendelettel gondoskodniuk adott esetben egymásról" - hívta fel a figyelmet a családjogász. Az a házastárs viszont, akivel az örökhagyó már korábban felbontotta a házasságot, természetesen nem örököl a törvény alapján. Kizárólag az a házastárs örökölhet a törvényes öröklés szabályai szerint, akivel az örökhagyónak a halál idején fennállt a házassága.
ÉRDEKELLENTÉT
Az özvegyi haszonélvezet rendszerint akkor okoz problémát, ha nem a leszármazók vér szerinti rokona, azaz anyja vagy apja az özvegy. Az özvegy az új Ptk. szerint főszabályként az örökhagyóval közösen lakott lakáson, a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon fog haszonélvezetet örökölni, továbbá egy ún. gyermekrészt a hagyaték többi részéből. Osztályos egyezségben a házastársnak a gyermekrész helyett az egész hagyatékra kiterjedő holtig tartó haszonélvezeti jog biztosítható. A leszármazók és az özvegy érdekei könnyen ellentétbe kerülnek, hiszen az özvegy valóban használja a vagyont, a leszármazók pedig ugyan ún. állagörökösökként megszerzik a tulajdonjogot, de éppen a haszonélvezet jelent számukra komoly korlátot. Ez még kiélezettebb, ha az özvegy és a leszármazók között csekélyebb a korkülönbség. „Az érdekkonfliktusok, és különösen a mögötte lévő emberi konfliktusok megoldását a jog csak részben tudja elősegíteni, ugyanakkor az új szabályozás talán alkalmasabb lehet erre" - magyarázta Szeibert Orsolya. A hatályos szabályok szerint az özvegy haszonélvezeti joga megszűnik, ha új házasságot köt. Ebben változást hoz az új Ptk., hiszen az özvegy új házassága nem eredményezi a haszonélvezeti jog megszűnését. Az új Ptk. egyik szakmailag legvitatottabb rendelkezése az, hogy a köteles-rész mértéke a törvényes örökrész fele helyett a jövőben csupán a harmada lesz. Azaz, ha az örökhagyó készít végrendeletet, s abban nem a törvényes örökösök a kedvezményezettek, a jövőben nekik a törvényes örökrész fele helyett csupán a harmada jut. Szeibert Orsolya szerint a kötelesrész mértékének csökkentése hátrányos lehet a korábbi házasságból, korábbi kapcsolatból született leszármazók számára, mert a tapasztalatok alapján az örökhagyók egy részének azok a gyermekek, akik mástól származnak, mint az éppen adott házastárs, partner, időnként „kevésbé kedvesek". Eddig a törvényes örökrész felét megkaphatták, az új Ptk. szerint azonban csak a harmadát.
RÉGI ÉS ÚJ RENDELKEZÉSEK
HÁZASSÁG ELŐTTI VÁRAKOZÁS: a házasságkötési szándék bejelentése után a jövőben is legalább egy hónap várakozási időnek kell eltelnie a házasság megkötéséig.