San Francisco utcái. Egymás közt olcsóbb

Egy átlagos nap 40 ezer ember rendelt szállást egy olyan portálon, amely 192 ország 30 ezer városában 250 ezer férőhelyet kínál. Szobáikat az interneten választották ki, és online fizettek. Ebben manapság nincs semmi meglepő. Abban viszont már lehet, hogy ezt a 250 ezer helyet nem szállodaláncok, hanem magánszemélyek ajánlották a neten. A szállásadókat és a vendégeket az Airbnb nevű, San Franciscó-i székhelyű cég hozza össze. A társaság 2008-as indulása óta több mint 4 millió felhasználó vette igénybe a szolgáltatásokat, a tavalyi forgalom 2,5 millió volt. A társaság igen jól példázza az egyik leggyorsabban terjedő új gazdasági modellt, a megosztást, amelynek során az emberek szálláshelyet, autókat, hajókat és gyakorlatilag bármi mást is bérbe adnak egymásnak az internet közvetítésén keresztül.

Azt gondolhatnánk, hogy ebben sincs semmi új, a „szoba kiadó reggelivel”, az üdülési cserét már régóta kitalálták, és a gépjárművek közös használata sem újdonság. A nagy különbség azonban az, hogy a technológia, esetünkben az internet radikálisan csökkenti a tranzakciós költségeket. Így a megosztás olcsóbb és egyszerűbb, mint valaha, és ennélfogva sokkal nagyobb léptékben válik lehetségessé.

A net előtt is megoldható volt egy szörfdeszka, egy erőgép vagy egy parkolóházi hely bérlése, de számos esetben ez annyi macerával járt, hogy sokan inkább bele sem fogtak. Manapság az olyan weboldalak, mint például az Airbnb, a RelayRides vagy a SnapGoods összehozzák a bérbeadókat és a bérelni óhajtókat. Egy GPS-szel felszerelt okostelefon megmutatja, hogy bérelt autónkat hol tudjuk a legközelebb visszaadni a tulajnak. A közösségi hálókon utánanézhetünk annak, hogy megbízható-e az, akivel üzletelni szeretnénk. Az online fizetési rendszerek pedig hatékonyan intézik a pénzügyi részét a dolognak.

Az eBayhez hasonló aukciós portálok bárkinek megadják a lehetőséget arra, hogy eladóvá váljék. A megosztó oldalak akárkiből csinálhatnak átmenetileg taxist, autókölcsönzőt vagy luxusapartmant-kiadót. Az új üzleti modell különösen jól működik olyan dolgoknál, amelyek drágák, és nem folyamatosan használja őket tulajdonosuk. A lakások és az autók a leginkább nyilvánvaló példák, de lehet bérelni például lakókocsihelyet Svédországban, mezőt Ausztráliában vagy mosógépet Franciaországban.

A közösségi megosztáson alapuló, úgynevezett peer-to-peer (p2p) bérlési piac éves szinten 26 milliárd dolláros üzlet – állítja Rachel Botsman, egy a témába vágó könyv szerzője. A tágabban vett p2p-piac nem csak a magánszemélyek közötti tranzakciókat tartalmazza. Beletartozik például az is, hogy mondjuk egy családi házra telepített napelem esetleges energiafeleslegét átveszi a helyi áramszolgáltató. S hasonlóan: működhet a modell cégek között is. A web megkönnyíti a vállalkozásoknak, hogy mondjuk irodákat, teherautókat vagy más gépeket béreljenek egymástól, ha van ezekben felesleges kapacitásuk. Az alapot azonban mégis a magánszemélyek közötti tranzakciók képezik.

Az ilyen típusú együttműködésen alapuló fogyasztásnak számos előnye van. A tulajdonosok pénzhez juthatnak nem használt eszközeik révén. Az Airbnb szerint a San Franciscó-i lakáskiadók, ha átlagban 58 dolláros egy éjszakai díjjal kalkulálunk, akkor évi 9300 dollárt keresnek. A RelayRides nevű autóbérlő oldal becslései szerint azok a gépkocsi-tulajdonosok, akik bérbe adják járműveiket, havi 250 dollár bevétellel számolhatnak. Éves szinten ez ezer dollárt jelent.

A bérbe vevők is jobban járnak, hiszen egyrészt nem kell az adott eszközt megvásárolniuk, másrészt lényegesen olcsóbban kijönnek úgy is, mintha egy hagyományos szolgáltatót, szállodát vagy autókölcsönző ügynökséget vennének igénybe. Az ár fontos szempont, nem véletlen, hogy számos megosztó oldalt üzemeltető cég a pénzügyi krízis idején jött létre. Vannak aztán környezetvédelmi hasznok is. Ha autóvásárlás helyett bérelsz, akkor használod majd a kocsit, ha valóban szükséged van rá.

Ez kevesebb autót és kisebb környezetszennyezést jelent. Előny lehet a közösségi forma kihasználása is. Akik szeretik a társaságot, szeretnek helyi ízeket megismerni, örülnek annak, hogy helybélieknél lakhatnak. A maguknak valók, akik azt hiszik, hogy minden magánszállást a Psycho című filmből hírhedtté vált Norman Bates ad ki, meg mehetnek továbbra is a hagyományos szállodákba. A bizalom azonban a netes szállásoknál is fontos, így számos szolgáltató ellenőrzi a rajta keresztül kínált szálláshelyeket.

A választásban segítenek a weblapokon található értékelések és vélemények. Ezek során általában mindkét partner értékeli a másikat. Így kiszűrhetők az életveszélyesen vezető sofőrök vagy az enyveskezű szállóvendégek is. A Facebookot vagy más közösségi portált használók megnézhetik leendő üzleti partnerüket, és kereshetnek közös ismerősöket is az ellenőrzés végett.

A megosztáson alapuló gazdaság hasonló az online vásárláshoz. Ez az Egyesült Államokban indult úgy 15 évvel ezelőtt. Az emberek kezdetben aggódtak a biztonság miatt. Néhány kedvező tapasztalat, mondjuk az ismert amazon.com-on, és oldódik a feszültség. A nagy szállás- vagy autóbérlési portálokkal való kapcsolat bizalmat teremt. Aztán következett az eBay. A p2p-oldalként induló szolgáltatást ma jórészt profi vagy profivá váló kereskedők uralják. Hasonló folyamat játszódik le valószínűleg a megosztáson alapuló gazdaságban is, megjelennek majd a vállalkozások a magánszemélyek helyett.

Biztos lesz olyan piaci szereplő, aki azért vásárol autókat, hogy egy ilyen portálon bérbe adja azokat. Megjelennek a hagyományos cégek is. Az Avis nevű autókölcsönző társaságnak például tulajdonrésze van egy vele amúgy rivalizáló autómegosztó vállalkozásban, csakúgy, mint az autógyártó General Motorsnak vagy a Daimlernek.

A vállalkozások a jövőben hibrid modelleket alakítanak ki, felesleges kapacitásaikat megosztó oldalakon keresztül próbálják meg kihasználni. Múltbéli tapasztalatok alapján azt mondhatjuk, hogy az online újítások ugyan nem szorították ki teljesen a hagyományos üzletmenetet, de gyakran módosítják azt. Az internetes vásárlás megváltoztatta a Wal-Mart és a Tesco működési modelljét is. Ennek alapján joggal gondolhatjuk azt, hogy a megosztáson alapuló üzleti modell is átformálja a közlekedést, a szállítást, a turizmust és még sok más ágazatot is.

Egy nagy bizonytalanság azért van a rendszerben, ez pedig a szabályozás és a törvényesség. Vajon a szálláshely-kiadók rendben fizetik adóterheiket? Például az idegenforgalmi adót? Amszterdamban a hatóságok az Airbnb oldalait használják arra, hogy kiszűrjék az engedély nélküli szállókat. Néhány amerikai városban betiltották a p2p taxizást a hagyományos személyszállító cégek lobbizása nyomán. Hatósági kérdés az is, hogy mennyire képes igazodni a megváltozott helyzethez a szabályozás. A fogyasztókat védeni kell az új szolgáltatóktól is, a piacon lévők a régi gazdasághoz hasonlóan próbálják majd meg kiszorítani a frissen belépőket. A lakásukat, szobájukat kiadóknak természetesen meg kell fizetni a szolgáltatásukra kivetett adót, de mégsem kezelhetik őket úgy, mint a Ritz-Carlton szállodát. Enyhébb elbírálás alá kell esniük.

A megosztáson alapuló gazdaság a legújabb példa arra, hogy az internetnek mekkora jelentősége van a fogyasztók számára. Ez az új üzleti modell már elég nagy, és elég erősen rombolja a hagyományos cégek piacait ahhoz, hogy a törvényhozók és a szabályozó hatóságok felfigyeljenek rá.