Az Európai Lakossági Egészségfelmérés (ELEF) adatai szerint Magyarországon a megkérdezettek 6 százaléka krónikus depressziós, más mentális betegségek pedig a lakosság további 3 százaléka esetében fordulnak elő. Becslések szerint az Európai Unió tagállamaiban a lelki zavarok költségei a GDP 3-4 százalékát tehetik ki; az előrejelzések szerint 2020-ra a depresszió lehet a leszázalékolások második leggyakoribb oka a 15-44 éves munkavállalók körében. Idehaza a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal orvosszakértői vizsgálati adatai szerint az új igénylők esetében a rokkantosítási igények mögött a daganatos és keringési megbetegedések után a harmadik helyen a mentális és viselkedészavarok állnak. Európában az élbolyban vagyunk a depresszió és a szorongásos zavarok terén, az öngyilkosságok számát illetően pedig egyedül a balti országok előznek meg.

A gazdasági válság, s az ennek nyomán megfogyatkozó munkalehetőségek az amúgy sem kedvező tendenciákat tovább rontották. Ma már évente 2500 magyar vet véget önkezével életének, a becslések szerint tízszer ennyire tehető a próbálkozások száma. Gondban vannak a fiatalok is. Összességében minden élmény, így a komolyabb szorongások is, évekkel hamarabb érik el őket, mint annak idején a szüleiket. Mind több gyerek és fiatal fogyaszt ilyen szereket. Az első kipróbálás időpontja 11-13 éves kor körülre tehető, a 15 évesek körében pedig már a rohamivás is gyors tempóban terjed. Egy átlagos hétvégén 350 ezren használnak valamilyen pszichoaktív anyagot.
Eközben hiányzik a magyar társadalomból a segítségkérés kultúrája. Magányos hősök országa vagyunk, ahol mindenki egyedül akar megküzdeni a problémáival.

További részletek a Figyelő 11-dik számában.