Ha drága is, de éltető volt a tavalyi aszályban a Maros vize a Csongrád megyei Pitvaroson. Csaknem 100 millió forintos költséggel több mint egymillió köbméter öntözővizet juttatott ki a földjeire a helyi Négy-Határ 99' Mezőgazdasági Kft., amely több mint a duplája az átlagos években szokásos mennyiségnek. Az 1750 hektárt művelő gazdaság a területe majdnem harmadára, közel 500 hektárra tudja kijuttatni a vizet.

Irigylésre méltóan jó arány ez itthon, ahol a közel 5 millió hektáros szántóterületből alig 60-80 ezer hektárt öntöznek. Kérdés, változtat-e majd ezen a készülő vízstratégia, amelynek fontos eleme a vízvisszatartás.

Újjáéledő vita

Ez utóbbi viszont vízlépcsők és -tározók nélkül a szakma szerint nem megy. A vízmegtartási elképzelések azonban borítékolhatóan kiverik a biztosítékot a radikálisabb zöldszervezeteknél.

Mészáros Csaba, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének címzetes egyetemi docense szerint egy átlagos évben 120 milliárd köbméter víz távozik az országból a Dunán, a Tiszán és a Dráván keresztül. Ebből 114 milliárd köbméter az ország területére a folyókkal érkezik, 6 milliárd pedig a csapadékból származik. De mindebből csak 5 százalékot használunk, főleg ipari hűtővízként.

Ezért sem érti a döntéshozók merev elzár-kózását a korábban tervezett vízlépcsők - a Dunán Nagymarosnál, Adonynál, Fajsznál, a Tiszán Csongrádnál és Dombrádnál, a Dráván Gyurgyevácnál - építésével kapcsolatban.

Az öntözési problémákról és a vízlépcsők körüli vitákról részletesen olvashat a Figyelő hetilap március 14-i, idei 11. számában.