Ha végül nem fogunk meglepődni, vagyis valóban az említett bankok szállították a nagy mínuszt, az több szempontból is beszédes lesz, de arra mindenképpen rámutat, hogy még mindig arról szólnak a veszteségek, hogy melyik bank, mennyire vett részt egykoron a nagy ingatlanrojektek finanszírozásában - mutatott rá Fülöp András, a Deloitte Magyarország partnere.
Természetesen a szumma mínuszban nagy szerepe volt rengeteg rémes külső körülménynek, a kormányzati szorongatásoknak, a lakossági és vállalati hitelfelvételi kedv teljes megcsappanásáénak, vagy annak, hogy a végtörlesztés miatt egy kiváló, fizetőképes csoport esett ki a bankok ügyfélköréből.
Ráadásul, az egyedi banki veszteségek, bármennyire is szeretik ezt tagadni a bankok, arról is szólnak, hogy ki, milyen gyorsan, milyen személycserékkel, milyen eszközátvételekkel, milyen céltartalékolással nézett szembe a múlttal, mennyire igyekezett kisöpörni a szekrényből, a bőven megbúvó csontvázakat. Egyes beszélgetőpartnereinkben ugyan bizonyos bankok már-már százmilliárd forintos veszteségei miatt 2011-ben és 2012-ben is felmerült, hogy túlkonszolidáltak azokban az években, amikor a tulajdonos előtt lehet a magyar kormányra mutogatni ilyenkor érdemes sok egyedi bűnüket, hibás kockázat-kezelésüket is bepakolni a veszteségbe.
Nos, a 2012-es számok alapján az mondható, hogy eltúlzott mértékű veszteség-leírásokról nincsen szó, sokan még mindig újabb és újabb „buktákat" találnak a szekrényekben.
A Figyelő 11-dik számában összeállításában részletesen is elemezzük az egyes bankok helyzetét, a szektor kilátásait, az állam szerepét.