Az Economist tudósítója, Ryan Avent szerint letagadhatatlan, hogy a tőkepiac ismét lendületben van. A sajtó leginkább a Dow Jones indexre fókuszál, ami azonban nem a legjobban összeállított index, és nem is tükrözi hűen az amerikai gazdaság valódi teljesítményét.

A fejlődő világ tőzsdéi is bizakodó hangulatról tanúskodnak az MSCI World Indexének első két hónapban mutatott 5 százalékos emelkedése és a japán piac 13,5 százalékos bővülése óta. A Robert Shiller és John Campbell professzor által a Yale-en fejlesztett ciklikusan kiigazított ár-nyereség arány (CAPE) mutatója azonban túlárazott piacot mutat és a továbbiakra átlag alatti megtérülést prognosztizál.

Neil Irwin a Washington Post rovatvezetője rámutat arra, hogy az S&P 1996 és 2000 közötti gyarapodásáról (ami hasonlóan dinamikus volt, mint a mostani) utólag kiderült, hogy valójában egy történelmi jelentőségű buborék volt. A jelenlegi piaci fellendülést nem kis részben az amerikai jegybank által fenntartott olcsó hitelek táplálják. Sokan aggodalmak azonban, hogy ez is csak egy buborék, amiből a FED talán épp most kezd kihátrálni, s mindez egy újabb összeomlását okozhat. Irwin szerint bizonyítékok igazolják, hogy most szó sincs buborékról.

A kulcsfontosságú tény az, hogy az amerikai vállalkozások az elmúlt négy évet azzal töltötték, hogy mindinkább nyereségessé váljanak. Az S&P 6,7 százalékos hozammal rendelkezik jelenleg, szemben a kockázatmentes befektetésnek számító államkötvények 1,8 százalékos hozamával. Az 5 százalékos különbözet kockázati prémiumot mutat, amit összehasonlítva a 2007-es állapottal, komoly emelkedés mutatható ki, hiszen a piaci termékek 5,8, míg a kockázatmentes befektetések 5,1 százalékos hozammal kecsegtettek 2007-ben.

A blogger kiemeli, hogy a tőzsde a fő indoka annak, hogy az amerikai háztartások pénzügyi helyzete javul. A részvénybefektetések és befektetési alapok az amerikai vagyon csupán 20 százalékát teszik ki. A FED adatai szerint a pénz nagyobb része ingatlanokban és egyéb fizikai eszközökben (autókban, bankszámlákon és életbiztosításokban) van lekötve. Az amerikaiak - legalább is azok, akiknek jelentős megtakarításaik vannak -, gazdagabbnak érzik magukat, ami nagy részben a piac fellendülésének köszönhető. Ugyanakkor az ingatlanárak, a mostanában tapasztalható áremelkedés ellenére még mindig elmaradnak a 2008-as szinttől.

Paul Krugman , Nobel-díjas amerikai közgazdász írásában felhívja a figyelmet arra, hogy a magas részvényárak nagy részben tükrözik a növekvő szakadékot a bérek és a termelőképesség között. Mialatt a gazdaság mélyen maga alatt teljesít, a vállalati profitok erős emelkedést mutatnak. Nemcsak a munkavállalók képtelenek arra, hogy növekvő termelőképességük gyümölcséből részesedjenek, több milliárd dollár halmozódik fel a vállalatok pénztárában is, amit a gyenge fogyasztói kereslet mellett nem érdemes befektetni.

Jérémie Cohen-Setton a U.C. Berkley Egyetem Ph.D. jelöltje, a Goldman Sachs Global Economic Research munkatársa.